Az első dolog, amit a görögtűzről tudni kell, hogy egyáltalán nem volt görög – olvasható a The Jerusalem Post cikkében.
„Az arabok, bolgárok, oroszok és más népek, akik állítólag megtapasztalták az igazi görögtüzet, egyáltalán nem így nevezték” – jegyezte meg Alex Roland, a Duke Egyetem történelemprofesszora és a hadtörténelem szakértője egy 1992-es, a görögtűzről szóló cikkében.
Ennek nagyon egyszerű oka volt: az anyagot – vagy anyagokat -, amelyeket ma „görögtűzként” ismerünk, valójában a Bizánci Birodalom használta. A bizánciak pedig nem görögnek, hanem rómainak vallották magukat.
„A római tűz valójában a fegyver egyik eredeti neve”
– írta Roland, de ismert a „bizánci tűz” vagy „folyékony tűz” kifejezés is.
A második dolog, amit a görögtűzről tudni kell, hogy valószínűleg bosszúból találták ki.
Bár tényleges bizonyítékok nem maradtak fenn, a görögtűz legismertebb eredettörténete a heliopoliszi (a mai Baalbek) Kallinikusznak tulajdonítja a halálos fegyver feltalálását.
Kallinikusz görögül beszélő zsidó menekült volt, aki a bizánci Szíriából menekült el, amikor Umar bin al-Khattab muszlim seregei megszállták azt. Konstantinápolyba menekülve azonnal olyan fegyverek gyártásába kezdett, amelyek képesek voltak megvédeni új otthonát ugyanazoktól a seregektől, amelyek őt is menekülni kényszerítették Heliopoliszból.
Kallinikusznak nem is kellett sokáig várnia fegyvere kipróbálására. A korabeli arab források szerint a görögtűz első alkalmazása ellenük a i. sz. 674-680-as években, a hétéves háború során történt.
„A fegyverre támaszkodva a bizánciak ki tudták űzni az arab flottát és fel tudták oldani Konstantinápoly ostromát”
– írta Roland.
Ez volt az a győzelem, amelyet egyes modern történészek a történelem egyik legfontosabb, és egyben kevésbé ismert eseményének tartanak. Romilley Jenkins brit kutató és régész szerint a csata „fordulópontot jelentett az emberiség történetében”.
George Ostrogorsky orosz történész 1969-ben azt állította, hogy „a bizánci főváros volt az utolsó gát, amely még állva maradt az emelkedő muszlim árral szemben.
Megmentése és további megtartása nemcsak a Bizánci Birodalmat, hanem az egész európai civilizációt mentette meg”.
A görögtűz pusztító hatásáról Svédországtól Irakig vannak feljegyzések, mégis, a tudósok a mai napig a bizonytalanok a pontos összetételét illetően.
A legtöbb modern történész úgy véli, hogy a görögtűz alapja egy nyers vagy finomított kőolajfajta volt, amelyhez könnyen hozzáférhettek a bizánciak a Fekete-tenger környékén.
Más összetevők kombinációjával keverve a görögtűz nem volt más, mint a napalm bombák középkori megfelelője.
A görögtűz készítésének titkos receptjére vonatkozó írásos feljegyzések között hozzávalóként volt felsorolva a petróleum, a gyanta, a fenyőkátrány, az állati zsír, a kén, a mész, a bitumen és még sok más.
Azonban még a mai technológia mellett sem sikerült jól rekonstruálni a fegyver jellemzőit ahhoz, hogy biztosan meg tudjuk mondani, hogyan készült.
Hogy miért nem vagyunk ennek a tudásnak a birtokában?
Ironikus módon pont azért, mert annyira fontos volt.
A görögtűz volt az egyik dolog, ami lehetővé tette a Bizánci Birodalom fennmaradását. Ez a fegyver olyan jelentős volt a Bizánci Birodalom számára, hogy összetétele szigorúan őrzött államtitok volt.
„A legenda szerint” – magyarázza Roland – „csak két család ismerte a görögtűzkészítés receptjét – a császár családja és egy Lamprosz nevű család”.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
