Az elmúlt hét közepén, a német nyaralási idény legforgalmasabb időszakában, az „Utolsó Generáció” elnevezésű klímaradikális csoport tagjai erőszakkal behatoltak a hamburgi és düsseldorfi repülőterekre és ott odaragasztották magukat a kifutópályákra. A légiforgalom különösen Hamburgban hosszabb időre leállt, a nyaralni indulók, főleg családok, órákig rostokoltak a repülőtéren. Németországban a biztonsági intézkedéseket – a repülés fizetőközönségén kívül – nyilvánvalóan minden dilettáns meg tudja kerülni, és különösebb probléma nélkül el tud jutni a repülőtér legérzékenyebb pontjáig is.
Az eddig példátlan súlyos beavatkozás a légiforgalomba a klímaradikalizmus egy új formája. Az úgynevezett aktivisták naponta tesztelik, hogy meddig mehetnek még el ebben az országban. Eddig semmilyen határba sem ütköztek – mint ez alkalommal sem.
Nem múlik el nap, amelyen valahol ne tartoztatnák fel erőszakkal a forgalmat és veszélyeztetnék az emberek életét. A minap egy müncheni autókereskedés szinte teljes autókészletét felgyújtották, több milliós kárt okozva. Pár nap múlva egy autópálya táblahídjáról ereszkedtek le, és ezzel elérték, hogy a reggeli csúcsforgalomban több órára teljesen le kellett zárni az egyik legfontosabb német autópálya több kilométeres szakaszát. Alig két nappal a repülőtéri blokád után 26 városban ragasztották oda magukat főközlekedési utakra és csomópontokra, emberek százezreit kényszerítették a hőségben arra, hogy járműveikben órákat várjanak, míg a rendőrség „megszabadította” a terroristákat.
Az akcióknak egy halálos áldozata volt, ennek ellenére sem a kormány, sem a blokkpártok, sem a rendszermédia nem tartotta szükségesnek végre terrorizmus ellenes szigorú intézkedéseket követelni, illetve bevezetni.
Az ország lakosságát túszul ejtik, a törvényeket kedvük szerint szegik meg és veszik semmibe a saját – önmagukra nem vonatkozó – erkölcsi normáiknak megfelelően, és valamiféle állítólagos magasabb cél érdekében. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, az állami televízió még meg is hívta egy képviselőjüket a fő esti híradóba, ahol az szabadon fröcsöghetett a „klímabűnöző” polgárok ellen, és terjeszthetett teljesen abszurd kijelentéseket a bolygót itt és azonnal fenyegető világégésről.
A repülőtéri visszaeső tetteseket, akik néhány hete több milliós, részben jóvátehetetlen kárt okoztak Sylt szigetén, most is azonnal szabadon engedték, miután nyomozati eljárás indult ellenük birtokháborítás, rongálás, valamint az államhatalom elleni ellenállás miatt. Hogy mit kellett a rendőrségnek még kinyomozni, azon kívül, amit mindenki látott és megtapasztalt? És mégis mit gondoltak a történtek alapján a letartóztatás tárgyában eljáró bírák? Nem lehet tudni.
Minden esetre a sokszorosan visszaeső tettesek szabadon készíthetik elő következő, feltehetően még veszélyesebb akcióikat a „klíma megmentésének” érdekében.
Miközben a klímaterroristák szinte büntetlenül követhetnek el bűncselekményeket, azokra, akik megpróbálnak nekik ellenállni, például elhúzzák vagy elkergetik őket az úttestről, azonnal lesúlyt a német jogállam vasökle.
Így történt ez elmúlt héten egy tehergépkocsi vezetőjével, aki egy kórházi altatáshoz szükséges sürgősen várt gázt szállított, és megpróbált a blokád egyik tagját maga elött terelve lépésben előre haladni. Bár senkinek sem történt baja, a rendőrség azonnal megvonta a jogosítványát, cége pedig elbocsájtotta. Egy fiatal nőt, aki egy ragasztgatót a hajánál fogva távolított el az úttestről, a rendőrség azonnal feljelentett, és a Bild Zeitung már aznap ujjongott, hogy „öt év börtönbüntetés fenyegeti a brutális szőke nőt”.
Bírák és politikusok a klímaradikálisok hálózatában
A blokádok kimerítik a kényszerítés fogalmát, amiért normális körülmények között tíz év börtönbüntetés szabható ki. Ennek ellenére a baloldal által már régóta és egyre eredményesebben infiltrált bíróságok sorozatosan futni hagyják a tetteseket. Ha mégis elítélik őket, akkor a nevetséges összegeket amerikai, brit és német milliárdos támogatóik boldogan kifizetik.
A jogi szervek és a kormányzó politikai pártok tétlenségének egyik oka, hogy nemcsak sok bíró, hanem a kormánypártok jó néhány baloldali politikusa is a klímaradikálisok hálózatához tartozik.
A Die Welt című lap nemrégiben leleplező cikket közölt a klímaharcosok, szélsőbaloldali harci csoportok és baloldali politikusok közötti kapcsolatokról. A klímaterroristák legalább 22 esetben találkoztak a szociáldemokraták, zöldek, a szabaddemokraták és a kommunisták politikusaival. Többek között kiderült, hogy a bajor belügyminiszter Joachim Herrmann baráti kapcsolatot ápol az „Utolsó Generáció” egyik alapító tagjával, Henning Jeschkevel. Valószínűleg ez indíttatta arra a kijelentésre, hogy Németországban „a klíma védelme túl lassan folyik”. A csoport tagjai ezen felül szoros kapcsolatot tartanak az állami televízió több politikai műsorvezetőjével, akik gátlástalanul terjesztik műsoraikban a klímaradikálisok ideológiáját és legitimálják erőszakos akcióikat.
Nemrégiben arra is fény derült, hogy az „Utolsó Generáció” a rendőrség infiltrálását tervezi.
A stratégiai terv szerint a „rendőrséget, mint az állam oszlopát, le kell rombolni”, hogy szabad legyen az út „a társadalmi átalakulás irányába”. Ennek az egyik módja a „rendőri erőszak” még hangsúlyosabb nyilvános bírálata lenne annak érdekében, hogy ebből komoly társadalmi probléma keletkezzék. Ezen kívül kapcsolatokat kell felépíteni a parlamenti képviselőkkel, hogy azok is nyomást gyakoroljanak a rendőrségre. Ezen tervek első eredményei már láthatók is: A rendőrszakszervezet elnöke kávézni hívta meg a terroristák képviselőit, a rendőrség lelkipásztorai pedig dialógus-rendezvényeket rendeznek az „Utolsó Generáció” tagjainak részvételével. Eddig nyolc rendőrről tudunk, akik csatlakoztak a klímaradikális szervezethez.
A klímaradikálisok hatalmas károkat okoznak. Az leégetett autók, a tönkretett kifutópályák, a festékkel befújt hajók és repülőgépek, de főleg a blokádok miatt elveszett sok millió munkaóra mind a privát tulajdonosoknak, mind az adófizetőknek komoly anyagi károkat jelentenek.
A politikai elit pedig vagy szimpatizál, vagy passzívan tűri mindezt, hiszen közvetlen érdeke fűződik a radikálisok tombolásához. A klímaterroristákat bizonyítéknak használják arra, hogy a német klímapolitika még mindig nem eléggé radikális, és hogy a polgárok nemcsak, hogy ebben az őrültségben mögöttük állnak, hanem még radikálisabb „klímavédelmi” intézkedéseket követelnek. De a legnagyobb kár, amely még az anyagi károkon is túltesz, az a társadalmi légkör megmérgezése. Az egész országban érezhető a fokozódó ingerültség, a feszültség jelenléte. Ennek persze sok más oka is van, a legjelentősebb minden bizonnyal a migrációs politika teljes kisiklása. De persze mindent lehet még tetézni, minden szituációt lehet még tovább élezni.
A német autósok, utazók türelme csodálatraméltó. De azért nem kellene kipróbálni, hogy véges-e.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.