A Palesztin Hatóság proaktívabb megközelítést fog alkalmazni az új helyzet megőrzése érdekében? Az egyszerű, két szavas válasz erre a kérdésre az, hogy „nagyon valószínűtlen” — írja véleménycikkében Meir Ben Shabbat, az izraeli kormány volt nemzetbiztonsági főtanácsadója.
Az IDF által Dzseninben végzett rendkívül professzionálisan kivitelezett hadművelete elkerülhetetlen volt. Bár Izraelnek képesnek kell lennie arra, hogy megállítsa a Gázai övezetben működő terrorszervezetek működésének Észak-Szamariára történő behatását, ez nem lesz elegendő ahhoz, hogy változást idézzen elő az általános helyzet jellegében ezen a területen.
A lövöldözések és az izraeli haderő elleni robbanószerkezetek, valamint a közelmúltban a közeli Gilboa-hegységben lévő zsidó közösségekre irányuló (hála Istennek sikertelen) rakétakilövések egyértelműen aláhúzták a térségben működő terrorszervezetek által a katonai erő megszerzése érdekében elfogadott folyamatok jelentőségét, így az IDF-nek nem maradt más választása, mint hogy Dzseninben lépjen fel.
Izrael nem engedheti meg, hogy Júdeában és Szamáriában hasonló folyamatok alakuljanak ki, mint ami a Gázai övezetben történt.
Dzsenin egy olyan régió, ahol a történelem során sok erőszakos cselekmény történt. Egy olyan terület, amely valóban földrajzi, politikai és társadalmi-gazdasági perifériának számít. A központi kormány mindig is rendkívül laza kézben tartotta Dzsenint. Ez volt a helyzet még az 1930-as években, a brit mandátum idején, amikor a brit rendőri erők megölték Izz ad-Din al-Kasszamot Yabd falu közelében, épp ebben a szektorban. Al-Kasszam neve később a Hamász terrorista sejtek számára az inspiráció forrása és az ellenállás szimbóluma lett.
A második intifáda idején ez a terület a palesztin ellenállás fellegváraként vált ismertté. A dzsenini menekülttáborban lezajlott heves harcot a Védelmi Pajzs hadművelet egyik legfájdalmasabb incidensének tartják, amelynek során az izraeli haderő súlyos veszteségeket szenvedtek. Akárcsak ma, akkor is kiemelkedő volt a menekülttáborban a különböző csoportok közötti szoros együttműködés, a rögtönzött robbanószerkezetek és csapdák használata, valamint a helyi polgári lakosság és a polgári létesítmények használata a fegyverek elrejtésére és tárolására.
A Dzseninhez kötődő ellenállás ethosza hamarosan a terrorszervezetek szimbólumává vált, és mindenütt inspirációt nyújtott a palesztin terroristák számára.
Húsz évvel a „Védelmi pajzs” után ez a terület ismét a terrorizmus fellegvárává vált Szamáriában, és a terrorizmus exportjának központjává egész Júdeában és Szamáriában, valamint Izrael szívében is. Az IDF művelet célja az volt, hogy csapást mérjen az ottani terrorista hálózatokra, letartóztassa vagy megölje a terroristákat és támogatóikat, fegyvereket zsákmányoljon, felfedje és megsemmisítse a fegyvergyártásra használt műhelyeket, és visszafordítsa vagy legalábbis megfékezze az ott gyökeret vert terrorszervezetek folyamatát, megerősítve katonai képességeiket.
A védelmi akció legfontosabb célkitűzése, hogy a terrorista infrastruktúrában a lehető legnagyobb kárt okozzuk, minimális kockázatot jelentve erőink számára, és elkerülve az erőszak további frontokra való átterjedését, nem beszélve természetesen a diplomáciai fronton megfogalmazott kritikákkal kapcsolatos kárcsökkentésről.
Mindezek után az izraeli hadseregnek tisztában kell lennie azzal, hogy az elsődleges szempont erőink biztonsága. További kihívást jelent a védelmi intézmény számára a máshol végrehajtott bosszúhadjáratokra irányuló kísérletek figyelemmel kísérése és elhárítása.
Az a cél, hogy megőrizzék és fenntartsák a mindennapi rutint azokon a területeken, amelyek nem a közvetlen harci övezetben vannak, beleértve a palesztinok munkába járását Izraelbe, egyértelműen növeli a magányos terroristák támadásainak kockázatát, amelyeket a dzsenini események ihlettek, ahogyan azt kedden Tel-Avivban is láthattuk.
Következésképpen az Izraeli Biztonsági Ügynökségnek, vagyis a Shin Bétnek résen kell lennie, és fokozottan figyelemmel kell kísérnie a helyzetet az izraeli arabokkal és palesztinokkal (különösen az észak-szamáriaiakkal) szemben, akik a családegyesítési folyamat részeként telepedtek le Izraelben.
Végső soron azonban a nagy kérdés a művelet kapcsán továbbra is a mögöttes politikai-diplomáciai céllal kapcsolatos: mi fog történni Dzseninben a művelet befejezése után? A művelet jelenlegi meghatározásai nem jelentenek stratégiai változást ebben a kérdésben. Most, hogy a művelet véget ért, a terület feletti ellenőrzést átadjuk a Palesztin Hatóság biztonsági erőinek.
Fog-e a Palesztin Hatóság proaktívabb megközelítést alkalmazni az új helyzet megőrzése érdekében? Erre a kérdésre az egyszerű két szavas válasz: „nagyon valószínűtlen”.
A tényt, hogy a Palesztin Hatóság biztonsági erői egyáltalán megengedik az izraeli hadseregnek, hogy ilyen tevékenységet folytasson, a helyi lakosság nagy része árulásnak tekinti. Nyugodtan feltételezhető, hogy a Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád nevű terrorszervezet továbbra is szidni fogja ezért, fokozva az ellene irányuló rossz érzéseket. Ilyen körülmények között korántsem biztos, hogy a Palesztin Hatóság bármilyen lépést tesz a felügyelete alatt tartott területen zajló terrorista tevékenység felszámolására.
Talán nem meglepő, hogy ezt továbbra is Izraelnek kell majd megtennie.
Ha ehhez hozzávesszük a Palesztin Hatóság eleve tapasztalható gyengeségeit (amelyek közül néhány hozzájárult a jelenlegi dzsenini helyzet kialakulásához) és a folyamatban lévő örökösödési harcok hatását, mivel különböző riválisok igyekeznek leváltani az öregedő Mahmúd Abbászt, akkor rendkívül nehéz akár kicsit is optimistának lenni a palesztin biztonsági erők esélyeit illetően, hogy megőrizzék az izraeli haderő által a jelenlegi művelet során elért terrorellenes eredményeket.
A legvalószínűbb lehetőség az, hogy még a mostani, „Otthon és kert” néven ismert művelet után is nekünk magunknak kell majd kigyomlálnunk minden potenciális terrorista tevékenységet, amit úgy is nevezhetnénk, hogy „fűnyíró tevékenység”. A jelenlegi művelet hozzájárulása ehhez a valamivel kedvezőbb műveleti feltételek formájában fog megnyilvánulni, amelyeket a biztonsági erők által a jövőben végrehajtandó hasonló műveletekhez biztosítania kell.
| Meir Ben Shabbat a jeruzsálemi Misgav Nemzetbiztonsági és Cionista Stratégiai Intézet vezetője. 2017 és 2021 között Izrael nemzetbiztonsági tanácsadója és a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője volt, ezt megelőzően 30 évig pedig az Általános Biztonsági Szolgálatnál (a Shin Bét belbiztonsági ügynökségnél, ismertebb nevén a Sábáknál) dolgozott. |
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.