„Azzal, hogy Donald Trump ellen az Espionage Act (kémkedési törvény) alapján emeltek vádat, jelentősen felforrósodott Amerika hideg polgárháborúja, amelyben a kék városok a vörös régiók ellen küzdenek. De ez elkerülhetetlen, ha az ország törvényeit úgy manipuláljuk, hogy az ország egyik felét képviselő mozgalom vezetőjét árulónak nevezzük” – kezdi Lee Smith a Tablet oldalán.
A szerző megjegyzi, hogy a jogi szakértők szerint az Igazságügyi Minisztérium ügye Trump ellen erős. Még a jobboldalon is sokan egyetértenek ezzel. „Ez a vádirat súlyos vádakat tartalmaz” – mondja Trump volt alelnöke, Mike Pence.
„A vádirat részleteinek megvitatása a hit rituális kifejezése, hogy a törvény még mindig pártatlan, és az igazságszolgáltatás komoly férfiak és nők kezében van, olyan odaadó bűnüldöző tisztviselők kezében, akik még akkor is, amikor az elmúlt hét évben a legreménytelenebbnek tűnt a helyzet, egyszer sem tértek el a küldetésüktől, és most végre elkapták az emberüket.
De ez csak színjáték, mert a rideg tény a következő: A véget nem érő kampány Trump elkapására a bizonyíték arra, hogy az ország megőrült”
– írja Lee Smith.
A szerző szerint a kémkedési törvényt pontosan ilyen időkre írták. Megjegyzi, hogy az 1917-ben a háborúellenes aktivizmus kriminalizálására életbe léptetett törvény politikai fegyver, amelyet az alkotmány megkerülésére és a kormányzó párt hazai ellenfeleinek üldözésére terveztek.
A cikk szerint a megfelelő jogi keret, amelyen keresztül a vádiratot vizsgálni kell, a választások befolyásolása – ez a legújabb állomása az Igazságügyi Minisztérium 2016-ban kezdődött, Trump Fehér Házból való kizárására irányuló folyamatos erőfeszítéseinek. A szerző felidézi, hogy Trump kampánya utáni kémkedésre vonatkozó külföldi hírszerzési megfigyelési törvényt (Foreign Intelligence Surveillance Act) megszerezni szándékozó végzéshez az FBI azt állította, hogy a republikánus jelölt és segítői orosz ügynökök voltak.
„Az orosz „összejátszás” volt az az információs művelet, amelyet az FBI a Trump-kampányba való digitális betörésének hamis indoklása köré épített” – írja Smith.
A cikk megjegyzi 2020-as választási ciklusban a szövetségi bűnüldöző szervek ugyanazokat a cselekménypontokat használták ugyanarra a célra: hogy megvédjék a demokrata jelöltet a korrupcióról szóló felfedezésektől, amelyek meghiúsíthatják az esélyeit.
„A hivatalban lévőnek ezúttal is gondjai vannak. Az FBI már nem tudja elrejteni a bizonyítékot, amely szerint Joe és Hunter Biden egyenként 5 millió dollárt követelt az egykor ukrán és nemzetközi nyomozás alatt álló ukrán energetikai cég, a Burisma tulajdonosától.
Egy évvel az alelnökség megüresedése után Biden azzal dicsekedett egy New York-i közönség előtt, hogy 2016 márciusában azzal fenyegetőzött, hogy visszatart egy egymilliárd dolláros hitelgaranciát a kijevi kormánytól, ha az nem rúgja ki a Burisma ellen nyomozó ügyészt. A Trump elleni vádak – legalábbis egyelőre – elterelik a figyelmet Biden állítólagos megvesztegetési botrányáról, valamint saját problémáiról, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy olyan titkos információkat birtokolt, amelyeknek nem lett volna szabad a birtokában lennie.
Trump megvádolása a kémkedési törvény alapján egy olyan témát használ fel, amelyet először Barack Obama dolgozott ki, amikor utasította John Brennan CIA-igazgatót, hogy készítsen egy hírszerzési közösségi értékelést (ICA) a 2016-os választásokba való orosz beavatkozásról. A 2017. januári jelentés, amelyet közvetlenül Obama hivatali idejének lejárta előtt tettek közzé, bizonyíték nélkül arra a következtetésre jutott, hogy Putyin arra törekedett, hogy segítsen Trumpnak megnyerni a választást. A Steele-dosszié néven ismert szemtelen koholmányra támaszkodva az ICA lehorgonyozta az összejátszásról szóló narratívát, és alapjául szolgált Robert Mueller különleges ügyész Trump és segítői elleni vizsgálatának” – írja Smith.
„Obama stratégiája bevált: Az orosz összejátszás narratívája megbénította Trump elnökségét. Ami ennél is fontosabb, hogy a végrehajtó hatalmat arra használta fel, hogy Trump elnökségét, és ezáltal az őt támogató politikai mozgalmat is illegitimnek nyilvánítsa. Mivel a választás kompromittálódott, így valójában a választók, akik egy olyan embert választottak főparancsnoknak, akit az ICA szerint egy idegen hatalom segített. Trump külföldi ügynök volt, és az a több mint 60 millió ember, aki rá szavazott, a legjobb esetben is hasznos idióták voltak”.
A szerző szerint a kémkedési törvény vádjai kulcsfontosságúak az áruló narratíva előremozdításához.
„Obama több mint hat évvel ezelőtt adta a tippet, hogy Trump nem igazán amerikai, és itt vannak a vádak, amelyek ezt bizonyítják: Elárulta az amerikai titkokat, mert egy idegen hatalom nevében dolgozik”
– írja Smith.
A cikk szerint ez a narratíva várhatóan megerősödik, amikor a különleges ügyész vádat emel Trump ellen – ami szinte biztosnak tűnik – a január 6-i eseményekkel kapcsolatos bűncselekményekkel. A szerző szerint a január 6-i vádlottak ellen nem csak azért emeltek vádat lázító összeesküvés miatt, hogy növeljék börtönbüntetésüket. Szerinte a cél az volt, hogy a narratívát erősítsék, miszerint Trump és az őt favorizáló szavazók alapvetően nem amerikaiak. Ennek megfelelően, mivel Trump és követői külföldi ügynökök, ebből az következik, hogy valójában nincsenek alkotmányos jogaik, és nem panaszkodhatnak arra, hogy szavazataikat a választásokba való beavatkozással érvénytelenítik, mivel eleve nem is amerikaiak.
„A amerikai bürokrácia Trump elleni háborújának következményei amerikaiak millióit tették harcosokká egy olyan konfliktusban, amelyet a Demokrata Párt főnökei és kémmesterei indítottak el.
Trump hívei nem azért agymosott szektások, mert azt hiszik, hogy az ellene irányuló támadások az ellenük irányuló támadások is – a politikai és jogi establishment belföldi terroristáknak nevezi őket, hogy a terrorizmus elleni globális háború során kifejlesztett felkelésellenes hadviselési taktikák célpontjaiként jelöljék ki őket.
Úgy tűnik, hogy Washington itthon is azt szaporítja, amit a Közel-Keleten táplált – a polgárháborút.
(…)Valóban megdöbbentő tény, hogy a saját testvérgyilkos konfliktusunk (amerikai polgárháború) után Amerika a világtörténelem legerősebb nemzete lett. És mégis törékeny a belső békénk szövete, és most kísértjük a sorsunkat: Az, hogy a testvér árulónak nevezi a testvért, egy újabb rémálom előjátéka lehet” – zárja Lee Smith
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
