A 20. században nagyon kevés ember élettörténete volt olyan izgalmas, mint Ruth Blaué – írja a Tablet magazin.
Isser Harel, a Moszad, az izraeli kémügynökség vezetője 1962 márciusának közepén, egy munkával kapcsolatos útról visszatérve Tel-Avivban landolt, ahol egy sürgős üzenet várta: „David Ben-Gurion beszélni akar önnel”. Harel Izrael egyik legvadabb és legkifinomultabb kémmestere volt. A Moszad az ő vezetése alatt a volt nácik és az arab összeesküvők rémévébe került. Két évvel korábban Harel csapata az argentínai Buenos Airesben elfogta Adolf Eichmannt.
Csak a küszöbön, amikor jó éjszakát kívánt Harelnek, mondta ki Ben-Gurion végre, ami a szívét nyomta: „Meg tudod találni a fiút?”
Harel azonnal tudta, hogy Ben-Gurion Yossele Schumacherre gondolt, akit ultraortodox nagyapja elrabolt, és akinek holléte ismeretlen maradt.
Yossele elrablása szétszakította az izraeli társadalmat.
A Moszadnak három hónapba telt, mire megoldotta az ügyet, és megtalálta a New Yorkban hamis személyazonosság alatt elrejtett fiút. A Moszad továbbította az információt az FBI-nak, amely felkutatta a fiút, és visszahozta a szüleihez. Visszatekintve Harel azt mondta, hogy a Yossele-ügy megoldása volt az egyik legnagyobb kihívást jelentő és legbonyolultabb művelet, amelyet valaha is végrehajtott.
Sokan voltak felelősek Yossele elrablásáért, csempészéséért és elrejtéséért, de a bonyolult akció megszervezéséért egy gyakorlatilag ismeretlen nő volt a felelős: egy kívülálló, a zsidóságra áttért francia Ruth Ben David.
Amint Harel elfogadta a küldetést, Ruth szökevény lett. Harel nem is sejtette, hogy milyen bonyolult lesz az üldözés, hiszen Ruth maga is kém volt, és nagy tapasztalatot szerzett a titkos műveletekben. Két nagy elme sakkjátszmát játszott egymás ellen.
Nem ez volt az első alkalom, hogy egy kémügynökség Ben David nyomába eredt. Amikor Harelnek végül sikerült becsapnia és elkapnia őt, egy röpke figyelmetlenséget követően, nem ez volt az első alkalom, hogy egy kihallgatószobában találta magát. Harel bevallja, hogy a nőt nehéz volt megtörni; 14 napjába telt, mire rávehette a vallomásra, és majdnem feladta. Nyilvánvalóan arra volt kiképezve, hogy ellenálljon a kihallgatásnak.
A 20. században nagyon kevés ember élettörténete volt olyan izgalmas, mint Ruth Blaué. Észak-Franciaországban született 1920-ban Madeleine Lucette Ferraille néven, de még kisgyermekkorában a családja Párizsba költözött. Ő volt az egyetlen lány egy széteső családban, ahol beteg volt az anya és hűtlen az apa. Római katolikusnak született, de fiatalon úgy döntött, hogy megtagadja szülői vallását. Ehelyett spirituális útkeresésbe kezdett, amely a hetedik napi adventizmussal kezdődött, de végül a jeruzsálemi zsidó ultraortodox enklávé szívében találta magát. Útja során számos állomáson ment keresztül.
Először aktívan részt vett a francia ellenállásban. Később, az 1950-es években a Sorbonne doktoranduszaként filozófiai tanulmányútra indult, amely nagy hatással volt rá.
Ezután az üzleti életben próbált szerencsét, de adócsalás miatt több hónapra börtönbe került. Végül 1952-ben áttért a judaizmusra, és 1960-ban egy sikertelen szerelmi kapcsolat után Izraelbe költözött. Ezt követően 1960 és 1962 között segített elrejteni Yossele Schumachert, akit ultraortodox nagyapja elrabolt az ultraortodoxok és a világi zsidók közötti militáns konfliktus részeként Izraelben.
1965-ben egy szenzációs botrány ellenére feleségül ment Amram Blauhez, az anticionista, ultraortodox Neturei Karta frakció vezetőjéhez. Férje 1973-ban bekövetkezett halála után magára vállalta, hogy az arab világba utazik, hogy segítsen a libanoni és iráni zsidó közösségeknek, találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjével és helyettesével, Abu Dzsiháddal.
A legjelentősebb kapcsolatokat azonban Iránban alakította ki. 1979-ben találkozott az iráni forradalom vezetőjével, Khomeini ajatollahhal, hogy megvitassák az iráni zsidók helyzetét.
Az ő neve még az Irán-Kontra-botrányhoz is kapcsolódik, amikor az Egyesült Államok a Moszad támogatásával egy harmadik fél közvetítésével fegyvereket adott el Iránnak az 1980-as évek elején.
Egy 2020-ban, 58 évvel elrablása után adott interjúban Yossi Schumacher elmondta, hogy megbékélt a múltjával, és egy kivétellel szinte minden elrablásában részt vevőnek megbocsátott: de Ruth Blaunak nem tud.
Ruth 2000-ben halt meg, és Jeruzsálemben van eltemetve. Izraelben jól ismert, színes egyéniség volt, az izraeli sajtó folyamatosan foglalkozott vele.
