Mivel az ellentámadás megindítása óta eltelt időt meg mindig könnyebb órákban, mint napokban kifejezni, meggondolatlanság lenne messzemenő következtetéseket levonni az első nagyobb méretű összecsapásokból. Robert C. Castel jegyzete.
Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a kezdeti órákának, napoknak aránytalanul nagy hatása van egy hadjárat arculatának a kialakulásában, úgy a kinetikus, mint a lélektani szinten.
Kölyök koromban nekem ezt úgy tanítottak, hogy a háborúban minden megtörténhet, de egy második lehetőség az első benyomás kialakítására igen ritkán adódik.
Ebből kifolyólag fontosnak találtam megosztani néhány elsődleges benyomást az ukrán ellentámadás különböző aspektusaival kapcsolatban:
- A légi és a tűzérségi fölény hiánya – ezek a „beépített” hátrányok nem okoztak meglepetést, a kérdés csupán az volt, hogy az ukránok rendelkezésére álló precíziós nyugati eszközök képesek lesznek-e némiképp ellensúlyozni ezt. A harcjárműveszteségek nagy száma azonban arra enged következtetni, hogy a minőséget még nem sikerült mennyiséggé változtatni.
- Légvédelem – ezen a téren sem okozott semmilyen meglepetését a két fel közötti aszimmetria. A stratégiai bombázóhadjárat egy halálos dilemma szarvaira nyársalta fel az ukrán katonai vezetést. A hátországukat védjék-e vagy pedig inkább a fronton harcoló csapataikat? Az oroszoknál ez a dilemma nem, vagy pedig igen csekély mértékben van jelen.
- Harci helikopterek – úgy tűnik, hogy az oroszoknak ezen a terén számottevő előnyük van az ukrán féllel szemben. A háború eddigi szakaszaira jellemző nagyon óvatos, de igen alacsony hatásfokú taktikák helyett, az utóbbi napokban az orosz forgószárnyasok visszatértek a háború első napjaiban látott klasszikus harcaszati formákra.
- Aknaharcászat – az aknazárak leküzdése során az ukránok ugyanazokba a nehézségekbe ütköztek, mint az orosz tengerészgyalogság Vuhledarnál és látszólag ugyanazokat a hibákat követték el. Úgy tűnik, hogy az ukránok meglevő aknamentesítő eszközei csak korlátozott mértékben alkalmasak a modern aknák leküzdésére és ami van, az sem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségben.
- Éjjellátó készülékek– a fejlettebb nyugati technológiákat alkalmazó ukrán csapatok ezen a terén valós előnyt élveznek. Ezt azonban ellensúlyozzák a júniusi rövid éjszakák és az utóbbi napok 60% körüli holdfénye. A következő napok fogyó hold fázisa az ukránoknak fog kedvezni.
- Harckocsi-párbajok – az utóbbi hónapokban számtalan elemzés foglalkozott a nyugati tankok előnyeivel egy hipotetikus egy az egy elleni harckocsipárbaj esetén. Az elemzők figyelmen kívül hagyták a tényt, hogy az ilyen páncélos páncélos elleni összecsapások egyre ritkábbak lettek az utóbbi évtizedek folyamán és hogy a veszteségek kevesebb mint 15%-át okozzák az ellenfél páncélosai. Mindehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy úgy az ukrán, mint az orosz fél taktikai innovációi tovább csökkentették ezeknek a párbajoknak a valószínűséget. Ezeket a mintázatokat igazolja az a tény, hogy az első napok ukrán harckocsi-veszteségeit nem orosz tankok, hanem aknák, páncéltörő rakéták, helikopterek és a tüzérség okozták.
- Elektronikai hadviselés – az orosz elektronikai hadviselési eszközök továbbra is igen nagy veszélyt jelentenek az ukrán drónokra nézve. Az ukránok általában képesnek bizonyultak arra, hogy választ adjanak ezekre a kihívásokra, de a válaszlepések kidolgozása jelentős időveszteséggel járt. Az IRIS-T légvédelmi rendszer radarjának a megsemmisítése nemcsak az orosz drón-harcászat hanem a háború kezdeten meg csetlő-botló orosz elektronikai hadviselés növekvő hatékonyságának tudható be.
Mindez persze csak az első benyomásaim hevenyészett összefoglalója. Az idő múltval egyre több információ fog a rendelkezésünkre állni és lehetőség lesz a jelenlegi megállapítások felülvizsgálatára is. Ugyanakkor vannak jelenségek és mintázatok amik döntően befolyásolhatják a háború menetét és ezért nagyon fontos itt és most beszelni róluk.
