A régészek most először hallhatják, hogyan zenéltek az emberek mintegy 12 000 évvel ezelőtt, egy olyan furulya rekonstruálásával, amelyet valószínűleg kacsák és más kismadarak vadászatára használtak Észak-Izraelben.
Pénteken egy izraeli és francia kutatókból álló csoport a Nature tudományos folyóiratban publikált egy cikket az újrateremtett csontfuvoláról.
A francia-izraeli régészcsoport hét különböző fuvola töredékeit fedezte fel, amelyek i. e. 10 000 körülre datálhatók, ami a Levante térségében valaha talált legnagyobb gyűjteménye a történelem előtti hangszereknek. A darabokat Eynan/Ain Mallaha lelőhelyen találták, egy kis faluban, a Galileai-tengertől mintegy 35 kilométerre északra.
A lelőhely i. e. 12 000 és i. e. 8 000 között volt lakott, nagyjából abban az időben, amikor az emberiség a nomád vadászó-gyűjtögető népekből a letelepedett, félig letelepedett közösségekbe való átmenetet élte át.
Dr. Laurent Davin, a Héber Egyetem posztdoktori munkatársa éppen a lelőhelyről előkerült csontokat vizsgálta, amikor észrevette, hogy néhány csonton szabályos időközönként apró lyukakat fúrtak. A szakértők először úgy vélték, hogy a lyukak a törékeny madárcsontok szokásos kopásának tűnnek. Davin azonban közelebbről megvizsgálta a csontokat, és észrevette, hogy a lyukak nagyon egyenletes időközönként helyezkednek el, és egyértelműen az ember készítette őket.
„Az egyik furulyát teljes egészében fedezték fel, és amennyire tudjuk, ez az egyetlen ilyen állapotban fennmaradt furulya a világon” – mondta Davin a cikk megjelenését kísérő sajtóközleményben.
Dr. Hamoudi Khalaily, az IAA vezető kutatója 10 évet töltött ásatásokkal az eynani lelőhelyen, és jelentős szerepet játszott a fennmaradt furulya másolatának elkészítésében.
„Sokan kételkedtek abban, hogy ez egyáltalán lehetséges [az újraalkotás], de a replika pontosan úgy készült [ugyanúgy], mint az eredeti, és lehetővé tette számunkra, hogy meghallgassuk, mit hallhattak az emberek 12 000 évvel ezelőtt”
– mondta Khalaily a The Times of Israelnek.
„Amikor először hallottuk, olyan érzésünk támadt, hogy tényleg teszünk valamit a történelemért” – mondta Khalaily.
Az újrateremtett fuvola rikácsoló, lihegve fütyülő hangot ad ki, amely Khalaily és a csapat szerint a ragadozó madarak, köztük a sólymok utánzása lehet, amelyek a kis vízimadarakat fogyasztják.
„A hang vonzhatta a ragadozó madarakat, ami káoszt okoz a többi madárral, és akkor nagyon könnyű elkapni őket, akár kézzel is” – magyarázta Khalaily.
Korábban a nomád vadászó-gyűjtögetők a nagyobb vadakra, például gazellákra, nyulakra vagy rókákra összpontosítottak. Amikor azonban az emberek először kezdtek letelepedni a Hula-völgyben, új táplálékforrásokat kezdtek el kihasználni, többek között a halakat és a kisebb vízimadarakat a tóban, amely korábban a Hula-völgyön keresztül húzódott.
A Hula-völgy ma is a madárvonulás egyik fő csatornája késő ősszel, amikor madarak tízezrei vonulnak át Izraelen Európából Afrikába tartva. A Hula-völgyet egykor víz borította, egy 13 négyzetkilométeres (5 négyzetmérföldes) tóval és 47 négyzetkilométeres (18 négyzetmérföldes) szezonális mocsárral. A korai cionista úttörők a 20. század elején egy jelentős infrastrukturális projekt keretében lecsapolták a mocsarat, hogy több mezőgazdasági területet hozzanak létre és a malária ellen küzdjenek.
Az eynani lelőhelyen a régészek egy kis natufi falut ásnak, amely egy mezolitikus kultúra volt a Levante és Nyugat-Ázsia területén i. e. 9000 körül.
Az Eynan-lelőhelyet először 1955-ben egy francia misszió, majd 1996-2005 között egy izraeli-francia közös kutatócsoport tárta fel François Valla, a Centre Nationale de Recherche Scientifique (CNRS) és Khalaily, az Izraeli Régiségügyi Hatóság munkatársa vezetésével.
Az ásatások a lelőhelyen jelenleg is folynak, és évekig is eltarthat, amíg módszeresen átvizsgálják a lelőhelyről eltávolított földet, és szerszámtöredékek, állati csontok vagy a több ezer évvel ezelőtti mindennapi életből származó egyéb törmelékek után kutatnak. Az elmúlt két évtizedben a gondos szitálás során 1112 madárcsont került elő az Eynan-lelőhelyről.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
