Titokzatos szerzők írták ezeket a szent szövegeket mintegy 2000 évvel ezelőtt, de a modern régészet fényt deríthet arra, hogy kik is voltak ők – olvasható a National Geographic oldalán.
1946 novemberében, amikor a nap lassan felkelt a Júdeai-sivatag felett, három beduin unokatestvér egy elveszett kecskét keresett a Holt-tengerhez közeli hegyekben. Az állatot akarták megtalálni, de ehelyett az ókori világ legfontosabb vallási szövegeire bukkantak – a Holt-tengeri tekercsekre. A 11 barlangban talált mintegy 900 kézirat mintegy 100 000 töredékét fedezték fel eddig, és a mai napig folyamatosan találnak újabb és újabb tekercstöredékeket.
Az állati pergamenre és papiruszra írt kéziratok többsége szektás, bár mintegy 100 közülük bibliai szöveg, amelyek betekintést nyújtanak a Bibliába, és fényt derítenek a judaizmus és a kereszténység történetére. A héber Biblia minden könyve megtalálható a szövegek között (Eszter kivételével). Tartalmaznak továbbá eddig ismeretlen imákat, himnuszokat, misztikus formulákat is.
A holt-tengeri tekercsek a becslések szerint 2000 évesek. Míg hitelességükhöz nem fér kétség, ami rejtély marad, az a szerzőségük.
Sokak szerint a tekercseket az esszénusok írták, akik egy zsidó szekta voltak, amely egy közeli sivatagi komplexumban élt, amelyet arabul Khirbet Qumran (Qumran romjai) néven ismertek, ez a leggyakoribb válasz a tudósok körében. Ezt az elképzelést Roland de Vaux francia régész vetette fel, aki egy nemzetközi csapattal 1952 és 1957 között ásatásokat végzett Qumránban.
Josephus Flavius, aki ismerhette az esszénusokat, írt róluk A zsidók története című könyvében. De Vaux évezredekkel később összevetette Josephus leírásait a régió lakóinak az újonnan felfedezett tekercsekben leírt leírásaival. A hasonlóságok közé tartozik a közösségi életmód, a vászonrétegek viselése és a rituális fürdés.
Josephus továbbá azt írta, hogy az esszénusok „nagy gonddal tanulmányozzák a régiek írásait, és kiválasztják közülük azt, ami a leginkább szolgálja lelkük és testük javát”.
Mégis, sok tudós vitatja a qumráni közösség esszénusként való azonosítását.
Ráadásul egyre több tudós felveti, hogy azok az emberek, akik a tekercseket Khirbet Qumran környékén elrejtették, talán nem ugyanazok, akik a tekercseket írták. Valójában, tekintettel arra, hogy a holt-tengeri tekercsek a héber Biblia szinte teljes terjedelmét felölelik, egyes történészek úgy vélik, hogy szinte lehetetlen, hogy egy távoli, kis írástudókból álló csoport írta volna meg ezt a nagy korpuszt.
Egyes tudósok szerint sokkal valószínűbb, hogy a tekercsek nagy részét – ha nem is mindegyikét – a jeruzsálemi templomban dolgozó hivatásos írástudók írták.
Ezt az úgynevezett „jeruzsálemi eredet elméletet” először 1960-ban Karl Heinrich Rengstorf német teológus terjesztette elő, aki szerint a tekercsek egy kiterjedt, a templomban fenntartott könyvtár részét képezhették.
Az új technológia, többek között a hollandiai Groningeni Egyetemen 2021-ben végzett mesterséges intelligencián alapuló kézíráselemzés megerősíti ezt az elméletet. A kutatás például megállapította, hogy a különböző írásformák és a tollforgatás eltérő biomechanikai viselkedése azt mutatja, hogy egynél több írnok dolgozhatott ugyanazon a Nagy Ézsaiás-tekercsen.
A modern tudományos vizsgálatok tovább fokozták a vitát. Az elmúlt években a tekercseket nyelvészeti szakértők is elemezték, akik az írás stílusa, valamint a betűk mérete és változékonysága alapján a Kr. e. 225 és Kr. u. 50 közötti időintervallumot javasoltak.
Úgy tűnik, ez nagyjából egybeesik a tinták későbbi karbonos kormeghatározásával, amelyek olajlámpákból származó szénkoromból készültek, olívaolajjal és mézzel vagy vízzel keverve.
Ezek a vizsgálatok i. e. 385 és i. sz. 80 közötti dátumtartományt eredményeztek, ami jóval túlmutatna a holt-tengeri tekercsek eredetén, a qumráni település becsült elfoglaltságának idején.
