A 26 éves Aviad Sido lett a legfiatalabb izraeli, aki megmászta a Mount Everestet.
Május 19-én reggel a felhők között Aviad Sido el volt bűvölve, de tudta, hogy gyorsan kell cselekednie.
A 26 éves izraeli számára ez egy olyan személyes utazás beteljesedése volt, amely magában foglalta édesanyja halálát és egy hegymászótársa közelgő halálát is, de folyamatosan azt hajtogatta magának, hogy haza kell jutnia a családjához. Sido csak 10-15 percet maradt a csúcson.
„Az ember érzi a veszélyt” – mesélte Sido a JNS-nek adott interjújában.
„Nem akarsz sokáig ott maradni”.
Az IDF különleges erőinek egykori tisztje a múlt hónapban történelmet írt azzal, hogy megmászta a Mount Everestet, és ezzel ő lett a legfiatalabb izraeli, aki elérte ezt.
Sido már ifjúkorától kezdve a szabadtéri sportok és a természet szerelmese volt: túrázott, kirándult és úszott.
„Mindig is az volt az álmom, hogy megmásszam az Everestet, de soha nem gondoltam, hogy tényleg meg fogom csinálni”
– mondja Sido az interjúban, de a katonai zsargont alkalmazva hozzátette, hogy „soha nem voltak konkrét hadműveleti tervek” arra vonatkozóan, hogyan lehet sikerrel megvalósítani ezt az álmot.
Szolgálata utolsó évében édesanyjánál rákot diagnosztizáltak. Ugyanebben az évben Sido két és fél éves kapcsolata barátnőjével hirtelen véget ért. A harci szolgálat követelményei és az édesanyja halálos betegsége okozta stressz között Sido úgy érezte, hogy a világ összeomlik körülötte.
„Összetörtem”
– mesélte.
Sido barátai tavaly nyáron beszéltek vele egy külföldi utazásról, tekintve, hogy hamarosan úgyis leszerel a hadseregből.
„Az Everest megmászásáról szóló álom hirtelen újra felbukkant” – mondta. „Úgy éreztem, hogy ha most nem teszem meg, akkor soha nem fogom” – magyarázta Sido, aki elhatározta, hogy még édesanyja gyászévében megmássza a hegyet.
A következő hat hónapban intenzíven készült: Afrikában, Argentínában és Ecuadorban mászott hegyeket, hogy felkészüljön élete túrájára, és gyakorolta a szabadbúvárkodást, hogy hozzászokjon az oxigénhiányhoz.
„Az IDF-es kiképzésem határozottan segített nekem” – mondta Sido.
Ambiciózus célja sokkolta édesapját és két nővérét.
„A családomnak nagyon nehéz volt elfogadni ezt a tervet, de megértették, hogy a lelkem miatt van rá szükségem”.
Pészah estéjén Sido a nepáli Katmanduban, a helyi Chábád Központban tartott széderen találta magát, másnap pedig megkezdte a túrát az Everest alaptáborain keresztül, három másik hegymászóval – egy ausztrál, egy görög és egy macedón – összefogva. „Testvérként kötődtünk egymáshoz” – magyarázta.
Május 15-én éjjel indultak el a csúcsra. A felfelé vezető úton Sido műholdas telefonon tartotta a kapcsolatot apjával.
„Ha úgy éreztem volna, hogy rosszul vagyok, visszafordultam volna”
– mondta.
A csoport -30 Celsius-fokig süllyedő hőmérséklettel dacolva, a szélsőséges körülmények ellenére, feljutott a Föld legmagasabb hegyére.
Sido egy dolgot tett abban a néhány percben, amíg ott volt: elhelyezte édesanyja fényképét a hegytetőn. „Egy álmom vált valóra, és egy személyes utazás befejezése volt ez számomra” – mesélte.
„Bizonyos értelemben akkor éreztem magam a legközelebb édesanyámhoz”.
De Sido azt is tudta, hogy biztonságban haza kell jutnia. Elmondása szerint a balesetek 80%-a a csúcsról való leereszkedés közben történik, amikor az adrenalinszint lecsökken.
Fél órával a csúcs elérése előtt Sido észrevette, hogy gond van a jobb kezével, ezért csak a bal kezét használva kezdte meg az ereszkedést.
Aztán két órával az ereszkedés után az ausztrál barátja, a 40 éves Jason Kennison rosszul lett. „Nagyon kimerült volt, és nem tudott mozogni” – mondta Sido. Egy serpa megpróbálta újraéleszteni Kennisont, aki órákkal később meghalt, mert nem jutott elég oxigén az agyába.
A csoport többi tagja másnap reggel értesült az ausztrál haláláról.
„Ez egy kiszámított kockázat, amivel tisztában voltunk”
– mondta Sido.
Az évek során nyolc izraeli túrázó, köztük egy nő, mászta már meg az Everestet, míg egy másik hegymászó, Nadav Ben-Jehuda 300 méterrel a csúcs előtt megállt, hogy megmentse egy túratársa életét.
A túra befejezése után Sidót helikopterrel Katmanduba szállították, ahol félő volt, hogy az ujjait amputálni kell. Később a jeruzsálemi Hadassah-University Medical Centerben kezelték, ahol az orvosok megmentették az ujjait, de továbbra is kórházban kell maradnia.
Sido következő céljai a rehabilitáció és a felépülés, a családdal töltött idő, majd ősszel beiratkozik az orvosi szakra a Jeruzsálemi Héber Egyetemen.
