Jóllehet, a trianoni döntés nem érte „váratlanul” a magyarokat, viszont a szerződés aláírásáig a nemzet egyként reménykedtek abban, hogy ez a lehetőség nem több egy rossz álomnál – írja a Zsido.com-on Cseh Viktor.
Az aggodalommal teli várakozás a művészvilágot is megszólította, közöttük a magyar „Nagyasszony”, Jászai Mari tragika egyik kedvenc poétáját, Kiss József zsidó költőfejedelmet is. Kiss József Ne űzzetek el! című verse akár a hazai „Zsidó Hiszekegy” is lehetne:
„Ne űzzetek el!
Ne űzzetek el e szent koporsótól,
Hisz, aki benn nyugszik, nekem is anyám!
Lemondtam, önként, minden földi jóról,
De az anyámhoz jussom van talán?
Ne ordítsátok folyton a fülembe,
»Keress idegen, magadnak más odút!«
A sír számomra itt van kiszemelve,
Síromhoz erre, itt vezet az út.
Ne halljam folyton e bősz riadalmat,
Az oktalan vád őrült zsivaját.
Egykor tapsoltatok – mit zengtem – dalnak,
S lantom másnak ma sem engedem át,
Nekem is úgy hazám ez, mint tinéktek,
Tartom a jusst hozzá, mind holtamig,
Míg újra magyarul nem zengnek a végek
S lantomon az utolsó húr is elkopik.”
