Tárgyi tévedés is akad Gábor György filozófus, az ORZSE doktori iskolájának vezetője és Frölich Róbert országos neológ főrabbi a Népszavában megjelent Vallástörténeti gyorssegély c. írásában, mégsem ez a legnagyobb hibája. Még csak nem is az, hogy a szerzők képtelenek saját politikai hovatartozásukon felülemelkedve szemlélni a hazai zsidó közösség ügyeit, problémáit és érdekeit.
Az igazi probléma egy szó használata.
Több kérdést is felvet a Demokratikus Koalíció szellemi műhelyének vezetője és a neológ közösség prominens vallási vezetőjének közös megszólalása.
Például azt, hogy szabad-e elfelejteni, hogy a szerzők – ugyan más-más mértékben, de mégis – alapvetően vallási közösséget, egyházat képviselnek, és mint ilyen, rosszul áll nekik a nyilvánvalóan politikai indíttatású, kioktató cinizmus.
Az is elgondolkodtató, hogy miközben az elmúlt években többek közt pont Frölich Róbert sütötte Köves Slomóra, az EMIH vezető rabbijára a pártosság billogát, mondván „egy rabbi ne politizáljon”, eközben Frölich lépten-nyomon érezteti, hogy nem véletlenül ül az első sorban a DK rendezvényein.
De fókuszáljunk inkább Gábor György és Frölich Róbert dolgozatának lényegi részére, a zsidó közösségek felosztására.
A cikk írói Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszteren gúnyolódnak, amiért a politikus (szerintük) nem ismeri a magyarországi zsidóság történetét, a különböző irányzatok közti különbségeket és azok történelmi hátterét.
Meglehet.
Az viszont tény, hogy Gábor György és Frölich Róbert hosszas fejtegetése a zsidó irányzatok kialakulásáról, a chábád mozgalom hátteréről és filozófiájáról arra mutat rá, hogy sokkal inkább e szerzők szorulnak némi segítségre.
Elsősorban azért, mert az orthodox szó elsősorban melléknév és nem tulajdonnév. A Magyar Zsidó Lexikon – a szerzők által csonkán idézett – szócikkében az áll, hogy: „Helyes hitű, óhitű, a vallás dolgaiban meg nem alkuvó. Magyarországon megjelöli a konzervatív zsidó hitközségek irányát és hivatalos szervezetét”. Nos, a szóban forgó cikk szerzői – talán nem véletlenül – konzekvensen ignorálják a jóval általánosabb melléknévi jelentést, és az orthodoxia egészét a MAOIH-hal szeretnék azonosítani.
Ez egyébként széles körben használt csúsztatás a Mazsihisz véleményvezérei részéről, különösen mostanában, amikor a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) vezetőváltása kapcsán azzal vádolják a chábád hászid mozgalomhoz tartozó EMIH – Magyar Zsidó Szövetséget, hogy „bekebelezi” a mára miniatűrré zsugorodott testvérét.
Valójában az orthodoxia a zsidó törvények szigorú betartását szorgalmazó közösségek összefoglaló jelzője, amelybe a modern világra nyitott, ugyanakkor igen tradicionális chábád mozgalom természetesen nagyon is beletartozik.
Az orthodoxia tág kategória, széles spektrummal, balszélen a modern-orthodoxokkal, jobbszélen az ultraorthodoxokkal, és valahol jobbközépen a chábáddal.
Egyszerűen fogalmazva: minden chábád orthodox, de nem minden orthodox chábád.
Így tehát valóban: szoros ideológiai és teológiai kapocs fűzi egymáshoz az EMIH-et és a MAOIH-et, a két közösség (reményeim szerint majdani) egyesülése evidens és logikus lépés volna.
Nyilván tudja ezt a Gábor-Frölich szerzőpáros is, de miért próbálják félrevezetni a tájékozatlan olvasót? Hogy olcsó gúnyt űzzenek egy miniszterből? Lehet. Hogy beszóljanak az EMIH-nek? Talán.
De lehet egy sokkal nyomósabb okuk is: egymással szembeállítani a mára tekintélyes méretűvé fejlődött EMIH-et, és a Mazsihisz fojtogató ölelésével évtizedeken át sorvasztott MAOIH-et.
Hiszen a két közösség együttes fellépése például az örökjáradék – a mai viszonyokhoz jobban illeszkedő – újraosztása kérdésében komoly veszélyt jelenthet a Mazsihiszre, amely egy igazságosabb porciózás esetén bevételeinek tekintélyes részét veszítené el.
Ha pedig úgy tudja szembe állítani e két közösséget a Mazsihisz két prominense, hogy csizmáját eközben a kormányzatba is bele tudja törölni, talán a DK-nál is szereznek néhány jó pontot.
