Hatalmas csapást mérne Magyarországra, ha a Török Áramlat földgázvezeték megsemmisülne, ami akár kormányválsághoz vezethet az országban — figyelmeztet írásában Larry Johnson, a CIA korábbi elemzője.
Csütörtökön három, a Nyugat által szállított drónhajó megtámadta a Török Áramlat (Turkstream) csővezetéket őrző Ivan Khurs orosz hadihajót. Oroszország azt állítja, hogy mindegyiket ártalmatlanították, de előkerült egy videó, amely arra utal, hogy az egyik eltalálta az orosz hajót. Azonban ez lehet, hogy hamisítvány, mivel csakis az ukrán drónok üzemeltetőitől származhatott, független források nem erősítették meg a hitelességét.
Ez a támadás a legutóbbi az elmúlt három hét eseménysorozatában, amikor Ukrajna amerikai és brit fegyverekkel csap le oroszországi célpontokra.
Ezen a tengeri dróntámadáson kívül Ukrajna a következőket hajtotta végre:
- Határon átnyúló behatolás Belgorod régióban az Egyesült Államok által szállított járművekkel és fegyverekkel. A támadást súlyos ukrán veszteségek mellett sikerült visszaverni.
- Szórványos tüzérségi és Himars támadások a határ menti orosz civil városok ellen
- Dróntámadás a Kreml ellen.
- A brit Storm Shadow cirkálórakéták alkalmazása oroszországi célpontok eltalálására.
E támadások egyike sem fordulat a stratégiai képet tekintve, egyre növekvő haragot szítanak Oroszországban, ami valószínűleg fokozza a nyomást egy erősebb katonai válaszra. A Török Áramlat csővezetéket őrző orosz hajó elleni tengeri támadás azért különösen zavarba ejtő, mert közvetve a NATO valamely tagállama (azaz Törökország) elleni támadás. Pont amire a NATO-nak szüksége van: elidegeníteni a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező NATO-tagot.
A média figyelmen kívül hagyja azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság hagyta jóvá az akciót, azt sugallva, hogy ezt Ukrajna anélkül hajtotta végre, hogy egyeztetett volna NATO-partnereivel. Azonban Steve Bryennek, a Yorktown Institute kutatójának megjelent egy kiváló írása az Asia Times-ban a Török Áramlat gázvezeték-incidensről, amely megmagyarázza, hogy ez miért nem lehetett ez egyoldalú ukrán művelet:
Számos nyugtalanító tény van ezzel a művelettel kapcsolatban.
Az első az, hogy az ukránok a Török Áramlat vezeték megtámadására készültek, és ehhez ki kellett ütniük az őrzést segítő orosz hajót. A Török Áramlat 31,5 milliárd köbméter éves kapacitással szállítja a földgázt, két 930 kilométeres tengeri, valamint egy 142, és egy 70 kilométer hosszúságú szárazföldi csővezetéken át.
Az ebből a vezetékből származó orosz gáz egyik vásárlója Magyarország.
Hatalmas csapást mérne Magyarországra, ha a Török Áramlat megsemmisülne, ami akár kormányválsághoz is vezethet az országban.
Az Orbán Viktor vezette Magyarországot Washington oroszbarátnak tartja…
Az ukránok ezt a műveletet a Boszporuszban hajtották végre, mintegy 80 mérföldre a török szárazföldtől. Joggal mondhatjuk, hogy
ez a támadás nem csak az oroszok ellen irányult, hanem a NATO-szövetséges Törökország, és más gázfogyasztók, különösen a szintén NATO-szövetséges Magyarország elleni támadás első szakasza.
Ha azt gondolná, hogy ez némileg emlékeztet az Északi Áramlat (Nordstream) gázvezeték ügyére, nem téved. A különbség az, hogy a mostani politikai támadásként irányul Törökország és Magyarország ellen – nem pedig azért, hogy amerikai cseppfolyósított földgázt adjanak el nekik, mint Németország esetében.
Míg a németeket az Egyesült Államok megfenyegette és megfélemlítette, hogy elhallgattassa arról, hogy ki csinálta a robbantást, addig a törökök másképp állnak hozzá. Recep Tayyip Erdoğan, a török elnök (aki most éppen az elnökválasztás második fordulója előtt áll) keményen és kitartóan tud játszani.
Az Ivan Khurs speciális érzékelőkkel és kommunikációs eszközökkel van felszerelve. Ha veszélyt észlelne a vezetékre, orosz légicsapásokat hívna a behatoló ellen.
Az Ukrajnától való nagy távolság arra utal, hogy Ukrajnának valós idejű hírszerzésre volt szüksége az orosz hajó felkutatásához és célba vételéhez.
Itt jön az aggasztó rész. Állítólag egy amerikai RQ-4-es távirányítású megfigyelő repülőgép volt az incidens közelében. Az RQ-4 valós idejű célzási információkat szolgáltathatott és ugyanezt az információt továbbíthatta az ukrán haditengerészeti drónnak is. Bár nincs szilárd bizonyíték arra, hogy az RQ-4 bármilyen szerepet játszott, hogyan másként sikerülhetett volna Ukrajnának ez a művelet?
Míg az Egyesült Államok és a NATO többi része tudatlanságot színlel a támadásról, a legfontosabb tény az, hogy Ukrajnának olyan célzási adatokra volt szüksége, amelyeket csak a NATO hírszerzési forrásai tudtak biztosítani. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok közvetlen szerepet játszott ebben a támadásban. Ha hozzáadjuk ezt az incidenst a határ átlépésével járó behatoláshoz Belgorod régióban, ahol az Egyesült Államok által szállított járművek hajtották végre a támadást, Oroszország csak arra a következtetésre juthat, hogy az Egyesült Államok egyre inkább részt vesz az Oroszország elleni háborúban.
Ez a háború veszélyes eszkalációját jelzi, és Oroszország valószínűleg nem fogja jelentéktelennek minősíteni. A tengeri dróntámadás mellett két amerikai B-1 bombázó a Baltikumban az orosz légtér közelébe repült, és elfogták őket az orosz vadászrepülőgépek. Vegyük ehhez még hozzá Biden legutóbbi fordulatát, amely zöld utat adott F-16-os vadászrepülőgépek Ukrajnába küldésének, valamint a 101-es, illetve a 82. légideszant egység részeinek Lengyelországba, illetve Romániába telepítését 2022 végén. Azok a csapatok még mindig ott vannak.
Oroszország a NATO közelgő Air Defender 23 gyakorlatára is odafigyel, mely
a valaha volt legjelentősebb hadgyakorlat lesz az európai égbolton.
Az eseményre június 12. és június 23. között kerül sor, 25 nemzet légierejének részvételével.
Pontosabban, az Air Defender 23 a légierő legkiterjedtebb bevetési gyakorlatát fogja képviselni az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, közismert nevén NATO történetében. A példátlan eseményen akár 10 000 gyakorlatozó körülbelül 220 repülőgéppel fejleszti repülési készségeit. A hadgyakorlat az európai légtérben és a német légierő, vagyis a Luftwaffe parancsnoksága alatt zajlik majd.
A NATO hiába tesz úgy, mintha ez csak rutingyakorlat lenne, egy ekkora és léptékű „kiképzési” művelet a térségben felfokozott feszültségek hátterében olyan, mintha gyufát gyújtanának egy benzintartályban. Ez növeli annak a lehetőségét, hogy az ukrajnai háború a NATO-val való kiterjedt konfliktussá fajuljon.
Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok készen áll kétségbeesettebb, meggondolatlanabb lépésekre Ukrajna bahmuti veresége nyomán. Nem jönnek megbékélési gesztusok Washingtonból. Éppen ellenkezőleg – harciasabb retorika és tettek.
Oroszország a maga részéről nem ül a tétlenül. Pénteken a hajnali órákban az ukrán TG-csatornák a Szumi, Csernigov és Zaporizsje régiókban, valamint Dnyipropetrovszk régióban drónokkal és bombázókkal elkövetett légitámadásokról számoltak be. Péntek éjjel a Harkiv régió Kupjanszkij kerületében is robbanások történtek. Csütörtökön Oroszország csapást mért a Karlovszkoje víztározó gátjára, amely Donyecktől 40 km-re északnyugatra található, és az ukrán fegyveres erők kritikus ellátási útvonala a donyecki régióban. Ez megnehezíti Ukrajna számára erői ellátását a Volcsa folyótól keletre, és újabb leküzdendő akadályokat állít fel Ukrajna előtt, ha sikeres ellentámadást kíván indítani.
Úgy tűnik, hogy Oroszország három hetes, stratégiai bombázókkal végrehajtott bombázási hadjárata megviseli azokat az erőket, amelyeket Ukrajna a régóta várt ellentámadásra gyűjtött össze. Az ukrán veszteségek megnehezítik a néhány napnál tovább tartó támadó hadművelet elindításához és fenntartásához szükséges létszám és tűzerő összegyűjtését. A következő hetekben kiderül.
Egyszerűen fogalmazok:
a második világháború kezdete óta a világtörténelem legveszélyesebb időszakát éljük.
Az Egyesült Államok semmi jelét nem mutatja annak, hogy lemondana az ukrajnai háború folytatására tett erőfeszítéseiről, abban a hiábavaló reményben, hogy meggyengíti Oroszországot. Oroszország pedig fokozza hadműveleteit, hogy megtizedelje Ukrajna katonai képességeit.
Ez egy szörnyű összecsapás mérgező receptjének tűnik.
Remélem, tévedek.
| Larry Johnson a CIA és az amerikai külügyminisztérium Terrorizmus Elleni Hivatalának korábbi elemzője, 24 éven át képzést nyújtott az amerikai hadsereg különleges műveleti közössége számára. Elemzései a Son of the New American Revolution című blogján olvashatók. |
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.