Bréma a német szövetségi államok legkisebbike. Bréma városában és Bremerhavenban összesen 680 000 lakos él, ezért alapjában véve nem volt sok jelentősége a múlt vasárnap megtartott tartományi választásnak. Ha most mégis foglalkozunk az északi városállamocska polgárainak döntésével, akkor ennek az az oka, hogy ott néhány szokatlan eredmény született, amelyek – talán – még a szövetségi kormányra is befolyással lehettek.
Kezdjük a jó hírekkel: A tradicionálisan szélsőbaloldali preferenciájú Brémában, ahol a Zöld párt évek óta gyakorlatilag saját tulajdonának tekintette az államot, a zöldek elveszítették szavazóik több mint öt százalékát és csak 11,9 százalékot értek el.
A szociáldemokraták lettek 29,8 százalékkal legerősebb párt, amit úgy tudtak elérni, hogy a választási kampány során megpróbáltak maximális távolságot tartani a nyilvánvalóan már akkor mérgezőként érzékelt zöldek irányában.
Mindez minimális választási részvétel mellett történt, a polgárok mindössze 57 százaléka tartotta érdemesnek a vasárnap értékes óráit szavazással elfecsérelni.
Jó okkal, mint még látni fogjuk.
Ezenkívül feltűnt egy a legtöbbek számára új párt, amely bár évek óta szerény szinten létezett, de eddig senkit sem érdekelt különösebben. A „Bürger in Wut”, vagyis Dühös Polgárok Pártja (BiW) elnevezésű, szelíden konzervatív, zöldellenes párt most 9,5 százalékkal bevonulhatott a brémai parlamentbe, sőt Bremerhavenban 22 százalékkal a második helyen végzett a szocdemek mögött.
A pártnak előnyére vált, hogy belviszályok miatt az AfD-t, az eddig egyetlen konzervatív hajlamú pártot, kizárták a választásból.
A hivatalos zöld Németországnak és az azt kiszolgáló rendszermédiának a BiW eredménye komoly gondot okoz. A brémai választást tesztként is kezelhetjük: Mi történik akkor, ha – ahogy már rég tervben van – az AfD főleg kelet-németországi drámai térnyerésére adott válaszként betiltják a pártot? (A legújabb véleménykutatások szerint időközben az AfD egész Németországban 16 százalékkal megelőzi a 15 százaléknál stagnáló zöldeket, és ezzel harmadik legerősebb párt.)
Most tehát látjuk mi fog történni: azonnal feltűnik egy nagyon hasonló programmal egy újabb párt, amely a betiltott helyét elfoglalja.
És persze rögtön kiérdemli a jobboldali „populista” párt megnevezést, ami, mint tudjuk, semmi jót nem ígér.
Ezzel a jó híreknek sajnos végére is értünk, most jönnek a rosszak.
Ami Bréma és Németország jövőjét illeti, arra a polgárok választási döntéseinek szinte semmilyen befolyása sincsen.
Egyrészt azért, mert az eddig Brémában kormányzó szocdemek, zöldek és kommunisták még mindig tudnak valamilyen többségi koalíciót összehozni, és minden megy tovább, mint eddig is:
A legmagasabb a fejenkénti eladósodás, a 10 százalék feletti munkanélküliség (fejedelmi szociális juttatások mellett), az ország legrosszabb iskolai teljesítménye, ahol már egyes iskolákban nem tanítanak kézírást sem, és a migráns tanulók egynegyede a negyedik osztály elvégzése után gyakorlatilag analfabéta.
Amíg a brémai szociális paradicsomot hála a szövetségi államok közötti pénzügyi kiegyenlítésnek az eredményesebb államok, mint Hessen és Bajorország adófizetői finanszírozzák, addig semmiféle igazi változásra nincs szükség és nem is lesz.
Másrészt azért, mert alig játszik valamilyen szerepet, ha a zöldek valahol elvesztenek egy választást. A német önrontó klíma- és genderpolitikán, a németeket másodrangúságba szorító migrációs politikán semmi sem fog változni, bárki is nyerne ma választásokat. Mert nemcsak Bréma, hanem az egész ország államapparátusát, az erőszakszervezeteket, a jog és az igazságszolgáltatás intézményeit, az ipari, kulturális és szociális intézményeket időközben behálózták a zöldek tagjai, a globalista politika hívei és aktivistái.
A zöld aktivista szervezetekhez, zöld agytrösztökhöz ömlik a pénz főleg amerikai és angol bankoktól, befektetési társaságoktól, alapítványoktól és „jótékony” magánszemélyektől.
A Habeck-féle gazdasági és klímaminisztérium döntései már régen nem a minisztertől, hanem az őt kiszolgáló, német és külföldi milliárdosok és alapítványok által pénzelt zöld agytrösztök képviselőitől származnak, akik alig ismertek, mert igyekeznek a miniszter mögött eltűnni.
Hogy mennyire sűrűn szőtt ez a háló, arra ezekben a napokban derült némi fény, amikor is kiderült, hogy a fent említett minisztériumban, valamint az azt kiszolgáló állami és félállami intézményekben, agytrösztökben vezető pozíciókban vannak a miniszter barátai, rokonai és ismerősei, beleértve feleséget, testvéreket, sógorokat, esküvői tanukat és korai fegyvertársakat.
A közfelháborodás időközben olyan szintre hágott, hogy Habeck miniszter kénytelen volt kedvenc államtitkárát, az Agora agytröszt volt vezetőjét, az energiafordulat szellemi atyját és könyörtelen megvalósítóját Patrick Graichent meneszteni.
Nehéz megmondani, hogy a brémai választásnak és Graichennek a közvélemény által kikényszerített menesztése lesz-e valamilyen kihatással a klímaharc további menetére. A zöldek brémai veszteségei minden bizonnyal összefüggtek a Graichen és Habeck által megszállottként követett „fűtési fordulattal”, vagyis az olaj- és gázfőtéseknek jövő évtől tervezett betiltására.
A hőszivattyúkra való teljes átállás technikai megvalósításának lehetetlenségétől eltekintve a „fűtési fordulat” előreláthatólag 500 és 600 milliárd euróba kerülne (összehasonlításként: a német államháztartás összes kiadása 2022-ben 1875,4 milliárd euró volt), költségek, amelyeket sem az állam, sem a polgárok nem tudnának viselni.
Lehet, hogy a zöld elit ezen a fronton kénytelen lesz visszakozni. Ahhoz azonban, hogy a német ipar, a mezőgazdaság és a polgárok elemi érdekei ellen folytatott klímaharcot feladja, ennél sokkal nagyobb megrázkódtatásokra lesz szükség – lévén, hogy itt időközben jóval nagyobb hatalmak érdekeiről van szó.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.