2023-ban Németországnak – Európa nagy részéhez hasonlóan – újabb hatalmas menekülthullámmal kell szembenéznie, de a Wir schaffen das! (Merkel 2015-ös „Képesek vagyunk rá!” megjegyzése) által megtestesített széleskörű bizonyosság hangulata már rég elhalványult. Merkel utódja, Olaf Scholz azt mondja, hogy példátlan lépéseket fog tenni a bevándorlás korlátozására.
Az UnHerd hasábjain Maurice Frank felidézi, hogy a németek szinte mámorosan élték meg a 2015-ös napok válságát és az önkéntesek élelmiszercsomagokkal és tapssal fogadták a müncheni pályaudvaron a kimerült emberekkel teli vonatokat.
A cikk szerint nyolc évvel később számtalan példa van arra, hogy a szírek és más nemzetiségű emberek sikeresen letelepedtek Németországban, a kiváló berlini szíriai éttermektől kezdve a fiatalokon át, akik technikai munkát találtak. Aztán ott voltak a sötét fejezetek. A szerző elismeri, hogy a bevándorlókkal kapcsolatos erőszakos bűncselekményekről szóló jelentések alapjaiban rengették meg a Willkommenskulturt: a 2016-os teherautó-támadás, amelyet egy sikertelenül menedékjogot kérő tunéziai állampolgár követett el egy berlini karácsonyi vásár ellen, és amely 12 ember életét követelte; a 2015-ös szilveszter éjszakai szexuális támadás, amelyet több tucat nő ellen követett el egy nagyrészt bevándorló férfiakból álló tömeg Kölnben.
„Mindazonáltal a német egészségügyi, jóléti és oktatási rendszerekre nehezedő óriási terhek ellenére egy-két éven belül általános volt az az érzés, hogy a bevándorlás nagyjából ismét ellenőrzés alatt áll, nem utolsósorban Merkel Törökországgal kötött ingatag megállapodásának köszönhetően, amelynek keretében Erdoğan beleegyezett, hogy több milliárd euróért cserébe visszafogadja a Törökországból a görög szigetekre érkező illegális migránsokat” – írja a cikk.
Most azonban Merkel Törökországgal kötött megállapodása megdőlhet, ha Erdoğan kihívója, Kemal Kılıçdaroğlu megnyeri az ország elnökválasztásának második fordulóját. Megfogadta, hogy szíriaiak millióit küldi vissza Szíriába, bár néhányan megkockáztathatják, hogy Európába lépjenek. Eközben egymillió, a háború elől menekülő ukrán menekült telepedett le Németországban. Talán a belső európai szolidaritásnak köszönhetően az ukránok kedvezményes befogadásban részesülnek, és azonnal megkapják a munkavállalás jogát és ugyanazokat a szociális juttatásokat, mint a németek.
Ugyanakkor a máshonnan érkező menekültek és menedékkérők száma is folyamatosan emelkedik, Afganisztánból, Iránból, Irakból, Grúziából, Moldovából és sok más helyről érkeznek emberek. Idén várhatóan 300 ezer nem ukrán migráns fog menedékjogot kérni Németországban a CDU parlamenti frakciójának becslése szerint.
A szerző megjegyzi, hogy a válsággal szembenézve Scholz kancellár szociáldemokratákból, zöldekből és liberálisokból álló „közlekedési lámpás” koalíciója úgy tűnik, megértette a helyzetet. A múlt heti „menekültügyi csúcstalálkozón” további 1 milliárd eurót vállalt, amelyet idén a menekültkérelmek benyújtásának felgyorsítását célzó lakhatási, integrációs és digitalizációs intézkedésekre fordítanak. Még 2023-ban is a bevándorlási papírok nagy részét (és a német bürokratikus apparátus nagy részét) papíron dolgozzák fel. Ez, valamint a közigazgatás minden szintjén tapasztalható súlyos munkaerőhiány miatt a kérelmek benyújtása akár két évig is eltarthat. A menedékkérőknek pedig joguk van fellebbezni a döntések ellen. Mintegy 300 000 ember kapott kitoloncolási értesítést, de enyhítő humanitárius vagy személyes körülmények miatt ideiglenes Duldung vagy „tűrés” státuszt is kaptak. A Duldung általában azt jelenti, hogy az illető dolgozhat – ami azt jelenti, hogy sokan találnak munkát, majd mégis kitoloncolják őket, a munkaerőhiánnyal küzdő német cégek legnagyobb bánatára.
„Scholz azonban úgy tűnik, ráébredt arra, hogy a városok valójában a Németországba irányuló emberáradat csökkentését akarják. Több szúrópróbaszerű ellenőrzést ígért például a német határokon. Az EU külső határainál az „infrastruktúra” megerősítéséről beszélt, ami több kerítést, több pénzt a Frontex határvédelmi ügynökségnek, több megfigyelő drónt jelent. Bővíteni akarja a biztonságosnak ítélt országok listáját, ami azt jelenti, hogy állampolgáraikat kizárják a menedékjogból. Az EU-tagjelölt Moldávia és Grúzia várhatóan a következő országok közé kerül” – írja a szerző.
Scholz két olyan politikát is támogat, amelyről az Európai Bizottság és más tagállamok már évek óta beszélnek. Az első a gyorsított menekültügyi eljárás azon a ponton, ahol a migránsok belépnek az EU-ba, például Máltán és Lampedusán. Az elutasított kérelmezőket vissza lehetne küldeni azokba az országokba, ahonnan érkeztek.
„De bármi is történik az elkövetkező hónapokban, Scholz új bevándorlási kurzusa máris megváltoztatta annak paramétereit, hogy mit mondhat egy mainstream politikus. A volt egészségügyi miniszter és a bevándorlásért keményen fellépő Jens Spahn, a CDU tagja, aki emlékezetes módon panaszkodott az edzőteremben alsóneműben zuhanyozó, zavarban lévő arab férfiak sürgető kulturális problémájára, a múlt héten egy talkshow-ban tabut döntött. Szerinte Németországnak talán újra kellene gondolnia a politikai menedékjogot, amely az 1949-es alkotmányban van rögzítve, és amely azért elavult, mert a háborút követő tömeges európai népességmozgásokra válaszul született”.
