Merkel mérgezett hagyatéka

A 2015-ös év feltétel nélküli határnyitásának kezelése Németországban lassan kezd hasonlítani az 1956-os forradalom Kádár-korszakbeli kimondhatatlanságára. Az elmúlt héten egy Szomáliából származó 24 éves nyilvánvalóan radikális iszlámista férfi a bajorországi Würzburgban „Allahu akbar” üvöltések közepette halálra késelt három embert és súlyosan megsebesített további hetet. A fiatalember mint menekült érkezett 2015-ben Németországba, ahol úgynevezett „szubszidiáris védelemben” részesült. Ezt a fajta tartózkodási engedélyt azoknak biztosítja a német állam, akik ugyan nem jogosultak menedékre, de mégsem toloncolhatók ki, mert hazájukban veszélyeknek lennének kitéve.

Ugyan a würzburgi mészárlás óta már több nap eltelt, a német hatóságok még mindig törik a fejüket, hogy vajon milyen indítékai lehettek a szomáliai fiatalembernek. Csak nagyon lassan és cseppenként vetik fel annak a lehetőségét, hogy esetleg egy terroristával állnánk szemben. Az állami TV és a vezető média szerint a tettesnek lelki problémái voltak.

A teljesen köztudott és kézen fekvő igazságot még kivételesen sem mondja ki egyetlen politikus sem: Ez a tömeggyilkos 2015-ben, Merkel meghívására érkezett az országba, hat év alatt nem „integrálódott” a német társadalomba. Már eddig is több bűncselekményt követett el, amiért egyszer sem ítélték el, hanem beutalták egy ideggyógyintézetbe.

Időközben egyre többször hangzik el, hogy a németeknek többet kellett volna törődni a szomáliaival, és több segítséget kellet volna nyújtani neki az integráció nehéz folyamatában. Vagyis hogy tulajdonképpen ő is csak áldozat.

Sajnos a német társadalom nagy része úgy látszik hozzászokott már ahhoz, hogy a migránsok bűncselekményeit fásultan, a mai német realitás részeként elfogadja. A német közbiztonság a tömeges bevándorlás korszaka elött, körülbelül 2010-ig, legendás volt. Ennek ellenére most nincs felháborodás, semmi nyilvános gyász vagy tiltakozás – a többség úgy látszik belenyugodott, hogy a bevándorlók bűnözése, a gyilkosságok, a nők és fiatal lányok elleni erőszak és egyéb bűncselekmények immár a német mindennapokhoz tartoznak. Még az sem váltott ki a német politikai elitből különösebb reakciót, amikor múlt év októberében Drezdában egy importált iszlámista késsel megtámadott egy homoszexuális párt, az egyik férfit meggyilkolta, a másikat pedig életveszélyesen megsebesítette.

Vagyis még a homoszexuálisok védelme (állítólag ugyanúgy Németország szívügye, mint a zsidók védelme) sincs olyan fontos, mint a migrációs katasztrófa tagadása.

A Bundeskriminalamt (BKA), a német központi bűnüldüző szervezet, nemrégiben – eléggé szokatlan módon – részletes elemzést hozott nyilvánosságra a bevándorlók által Németországban elkövetett bűncselekményekről 2016 és 2020 között, vagyis a 2015-ös határnyitást követő időszakban. A tanulmány különbséget tesz bevándorlók és migránsok között. Bevándorlónak csak a migránsok egy kis része számít, itt azokról van szó, akik mint elismert menekültek vagy egyéb bevándorlók tartózkodnak Németországban, vagyis arról a kissebségről, amely a legális utat választotta. A tűrt és ismeretlen migránsok tömegével – valahol a két- és hárommillió között – az elemzés nem foglalkozik. A tanulmány a teljes időszakban mintegy 1 800 000 menedékkérőből indul ki, ez a 82 milliós német lakosságnak körülbelül 2,2 százaléka. Egy ezzel kapcsolatos botrányos beismerés egy lábjegyzetben van elrejtve: A BKA-nak fogalma sincs arról, összesen hány külföldi tartózkodik Németországban.

2020-ban az országban közel 1 900 000 bűncselekményt követtek el, ezen belül több mint félmilliót nem-németek, 137 000 cselekményt a 2015 óta menedéket kérők. 2016 és 2020 között éves átlagban 3.000 élet elleni bűncselekményt derítettek fel a hatóságok, ezen belül a menedékkérők aránya kis ingadozásokkal 12 és 13 százalék között mozog. Gondoljunk bele: az alig több mint két százalék bevándorló követi el az élet elleni bűncselekmények 12, 13 százalékát. 2020-ben több mint 67.000 szexuális bűncselekményből 5 700 esetben, vagyis 8,7 százalékban bevándorló volt az elkövető, testi sértés esetében 8,8 százalék, lopás esetében 9 százalék. Így sorolhatnánk tovább az összes kategóriát: Minden területen a bevándorlók jóval több bűncselekményt követnek el, mint a németek.

Az adatok a helyzetet a valóságnál pozitívabbnak mutatják be, mivel a kettős állampolgárságú bűnözők minden esetben németnek számítanak.

A legtöbb bevándorló bűnöző, 38,2 százalék, vagyis 27 561 személy, Szíriából származik (vagy legalább is állítja, hogy onnan jött). Második helyen az afgánok végeztek 14 750 személlyel. A gyanúsított bevándorolt bűnözők több mint egyharmada már több bűncselekményt követett el, 2 100 személy 11-nél több cselekményt, 700 még húsznál is több cselekményt követett el. Hogy ezek a többszörös tettesek még mindig menedékjogot élveznek, az a jelenlegi német valóság abszurditásaihoz tartozik.

Az antiszemita és zsidók ellen irányuló bűncselekményekről hallgat az elemzés. Ezek a cselekmények valahol ott szunnyadnak az „egyéb bűncselekmények” címszó alatt, itt 5,2 százalék a bevándorlók aránya.

De mivel a zsidók ellen irányuló bűncselekmények Németországban elvből a jobboldali radikalizmus számlájára kerülnek, még akkor is, ha a támadó muszlim vagy baloldali radikális, ezért reális értékelésre e szempontból nem számíthatunk.

A Rias (Recherche- und Informationsstellen Antisemitismus), egy antiszemitizmust felderítő információs központ, 2020-ban 1.900 antiszemita akcióról szerzett tudomást, ez több, mint az utóbbi tíz évben bármikor, holott az Izrael elleni – engedélyezett – tüntetések atrocitásai ebben a statisztikában meg sem jelennek.

A BKA tanulmánya tudatosan a migránsok még legjobban integrált csoportját választotta ki elemzése célpontjául, de még így is nyilvánvaló, hogy a migráció alapjaiban változtatta meg a német társadalmat. A 2015-ös határnyitás következményei katasztrofálisak. Nemcsak azért, mert a migránsok ellátása hatalmas összegeket emészt fel. Most, hat évvel később, csak a bevándorlók egyharmada dolgozik olyan munkaviszonyban, amellyel magát és családját el bírja látni, a többiek a német adófizető nagyvonalú segítségét élvezik. De nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy egy visszafordíthatatlan folyamatról van szó. Még ha valami csoda folytán a szeptemberi választások során egy olyan koalíció jönne létre, amelyik valóban a német nép érdekeit képviselné, még akkor sem létezne semmilyen pozitív eredményt ígérő békés megoldás a migráció által létrejött helyzet kezelésére. Ez Merkel mérgezett hagyatéka, és ezért a mai Németországban említhetetlen.

Kétféle antiszemitizmus Németországban

Németországban az antiszemitizmus szónak két teljesen különböző értelmezése van. Krisztina Koenen írása.