Egy hászid dallam szokatlan története, avagy hogyan vált az egyszerű hászid melódia a világ legismertebb zsidó dalává – olvasható a zsido.com oldalán.
A közismert dallam a XVIII. század elejéről származik, a cári Oroszországból. I. Miklós cár számtalan kegyetlen rendeletet hozott birodalma zsidó lakosai ellen, többek között azt, hogy fiatal zsidó fiúkat bármikor besorozhattak 25 évre a cári seregbe. A sok nyílt vagy rejtett ellenszegülő közt volt az 1797-ben az ukrajnai Ruzsinban született Jiszráel Friedman rabbi, aki karizmájának és tudásának köszönhetően városa spirituális vezetője, a ruzsini rebbe lett. Más hászid rebbékhez hasonlóan ő is arra biztatta követőit, hogy a legnagyobb nehézségek közepette is próbálják meg örömmel élni az életüket.
A hászid közösségekben kialakultak a sajátos, szöveg nélküli, véget nem érően dúdolható dallamok, a nigunok.
A rebbét 41 éves korában a cár elleni lázadás vádjával két évre bebörtönözték. 1840-ben sikerült megszöknie. Az akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Szadigorába (Szadhora, Ukrajna) menekült, ahol új hászid udvart alapított. E csoport egyik dallama volt a ma Hává nágilaként ismert melódia, melyet a többi dalukkal együtt a XX. század fordulóján magukkal vittek Jeruzsálembe.
Az 1882-ben Litvániában született Ávráhám Cvi Idelsohn zeneszerző és népdalgyűjtő volt. Cionista ideológiától vezettetve 1905-ben költözött Jeruzsálembe. Elbűvölte a zsidó zene sokszínűsége és énekek és Ázsiából, Észak-Afrikából és Európából származó dallamok ezreit rögzítette. Ezek között volt a későbbi Hává nágilá, melynek örömteli dallama annyira megragadta őt, hogy a Szentföldre való visszatérést ünneplő szöveget szerkesztett hozzá.
Az alapot a Zsoltárok könyve szolgáltatta (Zsolt 118:24): „Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, vigadjunk és örüljünk rajta”:
Örvendezzünk, örvendezzünk
Örvendezzünk és örüljünk.
Énekeljük, énekeljünk,
énekeljünk és örüljünk.
Ébredjetek, testvérek,
ébredjetek testvérek örömteli szívvel.
Idelsohn az első világháború lezárásának ünneplésére rendezett jeruzsálemi koncerten adta elő az új változatot, és másnap már egész Jeruzsálemben énekelték. A dal pillanatok alatt meghódította a Szentföldet és az egész zsidó világot. Énekelték a kibucokban, a városokban, és gyakran erre járták az újonnan kialakult néptáncot, a hórát is. Nemsokára a cionista ifjúság kedvenc éneke lett, és felhangzott zsidó esküvőkön és más ünnepségeken is. Mindeközben, éppen a cionista mozgalomban betöltött központi szerepe miatt, számos hászid udvarban beszüntették az éneklését.
Az 1950-es években az ének kilépett a világ színpadára, és nem más kapta fel, mint a nemrégiben, 96 éves korában elhunyt amerikai sztár, Harry Belafonte, és ettől fogva a Hává nágilá a világ talán legismertebb zsidó dalává vált.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
