Szakíthat-e a Nyugat a globalizációval?

Rana Faroohar „Hazatérések” című új könyvében a globalizációt boncolgatja, ahogyan ismerjük, és megvizsgálja, mi vár a világra – írja Branko Milanović közgazdász a The Globalist oldalán megjelent recenziójában. 

A könyv szerint ahelyett, hogy tovább folytatná a globalizációt, a Nyugatnak vissza kellene térnie a kereskedelmi blokkokhoz, amelyeket ebben az esetben bizonyos politikai értékeket és geopolitikai érdekeket osztó nemzetek között hoznának létre.

A szerző szerint két oka van annak, hogy a Nyugatnak fel kellene hagynia a globalizációval. Az első az, hogy gazdaságilag nem volt jó a középosztályának.

„Az 1988 és 2008 közötti magas globalizációs időszak jó volt az ázsiai középosztály és a globális felső egy százalék számára, de nem volt jó a nyugati középosztály számára”

– írja a közgazdász.

A könyv szerint a második ok az, hogy geopolitikai szempontból a globalizáció segítette Kína felemelkedését. Az ország már most is, de a jövőben még inkább az Egyesült Államok fő katonai és politikai versenytársa lesz.

Kína ma a globális GDP 21%-át adja, szemben az Egyesült Államok 16%-os részesedésével. Az 1988-as adatok szerint ez az arány 3,6% és 20% volt.

A szerző leírja, hogy ironikus módon az ötletet Donald Trump vetette fel először. A közgazdász megjegyzi, hogy most a liberálisok ebben a tekintetben is, mint számos másban, örömmel lépnek Trump nyomdokaiba.

„A probléma az, hogyan magyarázzuk meg ezt a fordulatot a világ többi részének. Hiszen a nyugati narratíva 1945 óta pontosan az ellenkezőjére épül: A nyitott kereskedelem minden országnak segít, és békés egymás mellett éléshez vezet.

Bár nem kell feltétlenül a Montesquieu-Bloch-Doyle-féle nézetet vallani a kereskedelemről mint a béke motorjáról, a nyílt kereskedelem mellett szóló gazdasági érvek mindig is erősek voltak” – írja Milanović.

„Mostanra a Nyugat, amely a szabadkereskedelem legfőbb ideológiai bajnoka volt, elkedvetlenedett tőle, mert már nem a saját javára működik.

Globális szempontból lényegtelen, hogy így van-e vagy sem: A nyílt kereskedelem eszméje nem az egyik fél számára biztosított előnyökön alapult – mint a merkantilizmus -, hanem a legtöbb fél számára biztosított kölcsönös előnyökön” – fejti ki a szerb-amerikai közgazdász.

A szerző leírja, hogy most mindenki arról beszél, hogy vissza kell térni a tervezőasztalhoz. De valamiért nem mondják ki a közgazdász szerint, hogy a kereskedelmi blokkok koncepciójáról van szó.

„Kereskedelmi blokkok már korábban is léteztek. Az Egyesült Királyság esetében „birodalmi preferenciáknak” hívták őket. Japán esetében „közös jóléti övezet”. Grossdeutschland közép-európai térsége” – sorolja a cikk.

„Van még egy probléma. A Nyugat évtizedekig „irányította” az uralkodó gazdasági ideológiát. Ez az ideológia áthatott minden nemzetközi szervezetet. Ha a Nyugat most a „baráti betelepítésre” törekszik, hogyan magyarázza meg az IMF Egyiptomnak, Paraguaynak, Malinak és Indonéziának, hogy folytassák a nyílt kereskedelmet?

Ha a globalizációnak (jogosan) tulajdonítják, hogy növelte a jövedelmeket Ázsiában és a globális szegénység eddigi legnagyobb mértékű csökkenését, akkor most vissza kell fordítanunk a globális szegénységgel kapcsolatos politikát, és azzal kell érvelnünk, hogy a regionális kereskedelmi blokkoknak kell a gazdasági alapot jelenteniük, amelyből kiindulva tovább lehet haladni?

Ki fogja ezt elmondani az IMF-nek, a Világbanknak és a WTO-nak?” – teszi fel a kérdést a szerző.

„Ha a Nyugat lemond a globalizációról, az a nemzeti nagyság merkantilista szemszögéből teljesen érthető.  De nem szabad azzal áltatni magunkat, hogy azt hisszük, a világ többi részét csak úgy, egy kalap alatt meg lehet fordítani, és nem vennénk észre az ezzel járó ideológiai változás óriási méreteit” -írja Milanović.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.