Milyen furcsa, hogy azok a baloldaliak, akik a múltban az „amerikai imperializmust” kárhoztatták, most éppen a legnagyobb imperialisták lettek – írja a történész.
„A régi kulturális imperializmus állítólag olyan kapzsi korporatizmus volt, mint a Disneyland, a McDonald’s és a Starbucks, amelyek világszerte elterjedtek, hogy kiszorítsák a helyi versenytársakat. De ezek a vállalkozások azért terjedtek el, mert a szabad akaratú fogyasztói keresletre apelláltak külföldön. Nem felülről lefelé kényszerítették őket” – kezdi Victor Davis Hanson az American Greatness oldalán.
A történész szerint most azonban olyan imperialista politikát folytat az Egyesült Államok, ami felülről irányított.
Felidézi, hogy mikor 2021-ben Amerika kivonult Afganisztánból a nagykövetségen még ott volt kitűzve a szivárvány zászló, az amerikai állam 787 millió dollárnyi támogatást adott a kabuli egyetem gender-tanszékének.
A szerző szerint az ilyen pártos kulturális aktivizmus diplomáciai szempontból új gyakorlat.
„A woke baloldal mostanra fegyverként használta fel az ország külföldi diplomáciai képviseleteit, hogy olyan erősen pártos és ellentmondásos programokat terjesszenek, amelyek sérthetik a vendéglátóikat, és nem képviselik az amerikai szavazók többségét otthon.
Úgy tűnik, hogy az amerikai külpolitika más nemzetekkel szemben mostantól a transzneműekkel, az LMBTQ elfogadásával, az abortusszal, a klímaváltozással és egy sor woke kérdéssel kapcsolatos álláspontjukon múlik”
– írja Hanson.
„A Fehér Ház „Nemzeti stratégia a nemek közötti egyenlőségről és egyenjogúságról” című kiáltványa tervezetet kínál arra, hogyan masszírozzuk meg a külföldi nemzeteket, hogy elfogadják a mi értékeinket, amelyek egyre inkább ellentétesek a világ nagy részének értékeivel.
Vajon az amerikaiak tényleg azt hiszik, hogy a katonai bázisokon tartott transzvesztita-show-k, a születés pillanatáig tartó abortusz, a női sportokban versenyző transznemű férfiak és a belső égésű motor betiltására tett ígéretes erőfeszítések hatékony módjai az Egyesült Államokkal való jó kapcsolatok biztosításának?”
– teszi fel a kérdést a történész.
A szerző szerint a Biden-kormányzat új kulturális imperializmusa számos okból katasztrofálisnak bizonyul. Erre négy indokot sorol fel.
„Először is, ezeket az imperialista és soviniszta programokat éppen akkor erőltetik külföldön, amikor az amerikai hadsereg iránti tisztelet minden idők legalacsonyabb szintjén van. Afganisztánban megalázták. Most képtelen elegendő képzett katonát toborozni. Kritikus fegyverkészletei kimerültek.
Miközben mi megsértjük a közel-keleti olajexportőröket és a közép-európaiakat, Kína Oroszországgal és Iránnal szövetkezik. India és Törökország háromszöget alkot az Egyesült Államokkal szemben. Az álszenteskedő hecckampány, miközben gyengének tűnnek, rossz kombináció” – sorolja.
„Kettő: ezek a torz normák nem koherensek. A totalitárius Kína tehát szövetséges? Hogyan kárhoztathatjuk az állítólag nem woke Szaúd-Arábiát, miközben könyörgünk neki, hogy pumpáljon még több nem zöld olajat a 2022-es félidős választások előtt?
A leghűségesebb szövetségeseink közül néhányan Kelet-Európában vannak – Lengyelország, Magyarország, a Cseh Köztársaság és Románia -, akik traumatikus történelmet éltek át az iszlám oszmán terjeszkedés, a cári és szovjet agresszió, valamint a német náci megfélemlítés és invázió elleni frontvonalakon.
Ezek az országok demokratikusak és Amerika-barátok. Most mégis a mi woke imperialistáink célkeresztjébe kerültek”
– írja a történész.
„Három: a világ 7,9 milliárd emberének többsége nem woke. A bolygó többi része azon aggódik, hogy lesz-e elég élelme, energiája, biztonsága és menedéke ahhoz, hogy még egy napot éljen. A legtöbbek számára a gazdag amerikaiak szüntelen woke erényjelzései elkényeztetett, önelégült – és egyre inkább neurotikus – imperialisták nyafogó zsarnokoskodásának tűnnek” – jegyzi meg a szerző.
„Negyedszer, hagyományosan a külügyminisztériumot irányító párt nem használja fel politikailag a nagykövetségeit olyan ideológiák hirdetésére, amelyek nem nyerték el az amerikaiak többségi támogatását.
A szerző szerint az ilyen politizálás megzavarja és elidegeníti a külföldi nemzeteket.
„Milyen furcsa, hogy azok a baloldaliak, akik a múltban az „amerikai imperializmust” kárhoztatták, most a legnagyobb imperialistáknak bizonyulnak”
– zárja Victor Davis Hanson.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 10:00
2022. szeptember 9. - 06:13
2023. január 1. - 06:13
2023. június 24. - 18:00
2023. április 15. - 19:00
2022. november 21. - 17:01
2021. április 6.