Változik a széljárás Berlinben?

Berlin gyakran a szélesebb körű németországi tendenciák előrejelzője. Az új konzervatív polgármester csütörtöki megválasztása – több mint két évtized óta az első – jól jelezheti, hogyan kormányozzák az országot a jövőben – írja Ralph Schoellhammer az UnHerd oldalán. 

A cikk felidézi, hogy Berlinben februárban meg kellett ismételni a helyhatósági választásokat, miután a városvezetés 2021 őszén elrontotta az eredeti eljárást. Bár a balközép koalíció megtartotta a kormányzáshoz elegendő mandátumot, a berlini Szociáldemokrata Párt (SPD) hosszas belső vita és a tagok közötti szavazás után úgy döntött, hogy a baloldalt és a Zöldeket is dobja a jobbközép Kereszténydemokrata Unióval (CDU) való koalíció érdekében. Ez egyenes következménye volt annak, hogy a pártvezetés felismerte, hogy túlságosan balra tolódott, és különösen Berlin gazdaságilag baloldali, de kulturálisan konzervatív munkáskerületeiben veszített teret.

Az AfD (Alternatíva Németországért) a végszavazás előtt kijelentette, hogy támogatja az új polgármestert, Kai Wegnert, ami a szerző szerint kellemetlen volt, mert a többi párt korábban megfogadta, hogy nem működik együtt a jobboldaliakkal, és nem támaszkodik tagjaira a szavazatokért. A párt – amelynek ifjúsági szárnyát a héten a német belügyi hírszerzés „az alkotmányt veszélyeztető szélsőséges csoportnak” bélyegezte – segítségének puszta sugallata választási szempontból káros lehet.

Mindez azonban azt mutatja, hogy a szélsőségesség gyanúja ellenére az AfD befolyása növekszik.

Tühringen tartományban a legutóbbi felmérések szerint a párt vitathatatlanul vezet, szövetségi szinten pedig 16%-os támogatottságával a harmadik legnagyobb pártként kezd megerősödni, megelőzve a Zöldeket (14,5%) és karnyújtásnyira a szociáldemokratáktól (20%).

Ironikus módon az állítólagosan reakciós párt bizonyos területeken sikeresen megelőzte a közvélemény szemléletváltozásait. Egyrészt az AfD mindig is a leginkább atompárti politikai erő volt Németországban – még akkor is, amikor ez az álláspont népszerűtlen volt.

A szerző szerint egy olyan időszakban, amikor a németek többsége a megélhetési költségek miatt aggódik, és amikor egyre kritikusabban viszonyulnak a klímaaktivizmushoz, a politikai szélsőségesek gyakran jobban szinkronban vannak a közvéleménnyel, mint a mérsékelt pártok.

Ez nemcsak a szociáldemokratákra, hanem a CDU-ra is igaz. Nem felejtették el, hogy számos probléma – a migrációtól kezdve az atomenergia kivezetéséig – Angela Merkel kancellársága alatt kezdődött. Lehet, hogy az AfD-t kiközösítik, de gyakran az egyetlen igazán konzervatív pártnak tartják, nem beszélve arról, hogy a protest szavazatok leghatékonyabb felhasználásáról. Ez a közgazdász szerint egy erős kombinációnak bizonyulhat a jövőbeli választásokon. Érdemes emlékezni arra, hogy a 2000-es évek elején az SPD és a CDU szavazataránya is meghaladta a 30 százalékot, szemben a mai 20%-kal (SPD) és 27,5%-kal (CDU/CSU).

Berlin jól érzékelteti, hogy ha a kormányok képtelenek reagálni a közhangulat ingadozásaira, és a hozzá nem értés benyomását keltik, akkor az alternatív pártok járnak jól. Az elmúlt években valamennyi politikai intézménybe vetett bizalom jelentősen csökkent, és semmi sem utal arra, hogy ez a tendencia egyhamar megfordulna.

A következő szövetségi választásokat 2025 októberében tartják – és ha Berlinben minden jel arra mutat, akkor mind a nagykoalíció megismétlődésére, mind pedig arra számíthatunk, hogy az AfD a legnagyobb ellenzéki pártként fejfájást okoz majd.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

A zöld politika embertelensége

A „fenntarthatósági” rezsim elszegényíti a világot – írja Joel Kotkin a Spiked oldalán. 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.