Tíz éve, 2013. április 28-án hunyt el Starker János, a múlt század egyik legkiválóbb gordonkaművésze, zenepedagógus.
Starker 1924. július 5-én született a budapesti Szent János kórházban, lengyel származású apja és Ukrajnából bevándorolt anyja is zsidó volt. A családban mindenki zenélt, Tibor és Ede bátyja hegedűn játszott, ő hatodik születésnapjára kapott csellót. A hangszeren csodagyereknek bizonyult, első tanára, Tellér Frigyes hat heti tanulás után már felléptette, nyolcévesen már saját tanítványa volt. Tizenegy évesen iratkozott be a Zeneakadémián Schiffer Adolf osztályába, de legnagyobb hatással Weiner Leó volt rá, akitől kamarazenét tanult. Első fellépésén, tizennégy évesen Dvorák csellóversenyének előadásával hívta fel magára a figyelmet. Egy évre rá egy zeneakadémiai növendékhangversenyen Kodály Zoltán gordonkaszóló-szonátájával keltett nagy feltűnést. Diplomáját 1939-ben szerezte meg.
A második világháború alatt főleg kamarazenészként jutott fellépési lehetőséghez, egy ideig internálótáborban volt. A háború után rövid romániai kitérőt követően a fővárosi Operaház és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának vezető csellistája lett. 1946-ban elhagyta Magyarországot, Bécsbe költözött, majd októberben bronzérmet nyert a Genfi Csellóversenyen. Két évet töltött Párizsban, ezalatt játéktechnikájának tökéletesítésével foglalkozott és elkészítette első hanglemezfelvételét, Kodály Zoltán op. 8-as Szólószonátáját. A lemez elnyerte a Charles Cros Akadémia Hanglemez Nagydíját, előadójának nemzetközi hírnevet szerzett.
1948-ban az Egyesült Államokba emigrált, Doráti Antal meghívására a Dallasi Szimfonikus Zenekar első csellistája lett. Egy évvel később a Reiner Frigyes vezetése alatt működő New York-i Metropolitan Opera zenekarához szerződött, 1953-ban Reinert követve a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólócsellistája lett. Zenekari pozícióját feladva 1958-ban Bloomingtonban telepedett le, s az Indiana Egyetem nagyhírű csellótanszékének professzora, 1961-től haláláig tanszékvezetője lett. Tanárként is világhírű volt, szinte az egész világon tartott mesterkurzusokat, tanítványai közé tartozik Várdai István is, ő maga élete legtöbb élményt nyújtó tevékenységének az oktatást tartotta.
Szólista karrierje 1956-tól bontakozott ki, világszerte gyakran koncertezett, nemcsak szólistaként, hanem kamaraegyüttesek (pl. a Roth vonósnégyes) tagjaként is. Budapesten is számos hangversenyt adott, az Egyesült Államokban magyar szerzők műveinek bemutatásával, jótékonysági hangversenyekkel, hangszeradományokkal járult hozzá a magyar kultúra terjesztéséhez.
A klasszikus és a 20. századi mesterek – Bach, Frescobaldi, Brahms, Beethoven, Franck, Hindemith – műveinek egyaránt kiváló tolmácsolója volt, átiratokat is készített. Stradivari hangszeren játszott, játékát rendkívüli cizelláltság, pontosság és érzelemgazdagság jellemezte. Több mint 150 lemezfelvételén gyakorlatilag az egész cselló-repertoárt és nagyszámú kamaraművet rögzített. Bach szólószvitjeit öt alkalommal játszotta lemezre, utoljára 1997-ben, ezzel elnyerte a Grammy-díjat a legjobb hangszeres szólista kategóriában – korábban Popper Dávid műveit tartalmazó albumát jelölték a legrangosabb zenei elismerésre.
A hangszerek tökéletesítésével is foglalkozott: széles körben alkalmazzák a zenekari vonós hangszereken az általa kifejlesztett, a hagyományostól eltérő formájú, kúp alakú vágatokkal ellátott hidat, amely Starker-híd néven vált ismertté. Számos kottakiadványa, publikációja jelent meg, a legjelentősebb a vonósjáték módszertanáról írt kötete a The Organised Method of String Playing.
Pályafutása során több rangos elismerésben részesült, 1972-ben George Washington-díjjal, 1978-ban Herzl-díjjal, 1986-ban Toscanini-díjjal és Tracy Sonnenborn-díjjal tüntették ki, 1983-ban Kodály Érem, 1992-ben Pro Cultura Hungarica Emlékplakett kitüntetésben részesült, 1999-ben a Magyar Köztársaság Aranyérmét vehette át. 2009-ben tiszteletbeli professzorává választotta a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem.
A Pablo Casals utáni nemzedék legnagyobb gordonkaművészének, a cselló koronázatlan királyának tekintették. Starker János 2013. április 28-án, 88 éves korában az Indiana állambeli Bloomingtonban halt meg.
