Az amerikai szenátus költségvetési bizottsága azzal vádolja a Credit Suisse svájci bankóriást, hogy akadályozza a nácik – akik közül sokan a második világháború után dél-amerikai országokba menekültek – nála vezetett korábbi számláinak vizsgálatát. Kedden a bizottság két jelentést tett közzé, az egyiket a bank által a vizsgálat felügyeletére felfogadott független ombudsman, a másikat pedig egy törvényszéki kutatócsoport készítette. A bank novemberben, hónapokkal a vizsgálat után kirúgta az ombudsmant, Neil Barofsky amerikai ügyvédet.
„A Credit Suisse azon döntése, hogy félúton leállította a vizsgálatot, számos kérdést hagyott megválaszolatlanul, köztük a korábbi vizsgálati erőfeszítések alaposságára, a náci érdekek kiszolgálásának mértékére és a banknak a háború után az igazságszolgáltatás elől menekülő nácik kiszolgálásában játszott szerepére vonatkozólag”
– írta Barofsky a jelentések szerint megállapításaiban.
Chuck Grassley szenátor, a szenátusi bizottság republikánus tagja keddi nyilatkozatában hozzátette:
„Amikor a náci ügyek kivizsgálásáról van szó, az igazságszolgáltatás megköveteli, hogy ne hagyjunk semmit kivizsgálatlanul. A Credit Suisse eddig nem felelt meg ennek az elvárásnak”.
Zsidó szervezetek régóta állítják, hogy a Credit Suisse amellett, hogy kulcsszerepet játszott a náci Németország pénzügyi támogatásában, a háború után még sokáig megtartotta a zsidóktól elrabolt pénzt. 1999-ben a svájci bank 1,25 milliárd dolláros kártérítést fizetett zsidó csoportoknak és holokauszt-túlélőknek, amiért visszatartotta a pénzt azoktól a zsidóktól, akik megpróbálták felvenni a pénzüket.
2020-ban a Simon Wiesenthal Központ arról számolt be, hogy egy argentin nyomozó bizonyítékokat talált arra vonatkozóan, hogy több ezer Argentínába menekült náci évtizedeken át vezetett számlákat a Credit Suisse-nél. A bank ezután belső vizsgálatot indított.
Az év elején Grassley azt mondta, hogy „hiteles állításokat kapott a Credit Suisse belső vizsgálatával kapcsolatos lehetséges jogsértésekről, beleértve konkrétan Barofsky úr 2022 végén történt megkérdőjelezhető eltávolítását”.
„Az általunk megszerzett információk azt mutatják, hogy a bank szükségtelenül merev és szűk körű vizsgálatot hozott létre, és nem volt hajlandó követni a vizsgálat során feltárt új nyomokat”
– mondta Grassley egy nyilatkozatában.
Az Associated Press szerint az AlixPartners törvényszéki cég jelentése kimutatta, hogy a Wiesenthal Center 2020-as listáján szereplő 21 Credit Suisse-számlának volt kapcsolata nácikkal, köztük több SS-tiszttel. A The New York Times pedig arról számolt be, hogy Barofsky, akit februárban vett fel a bank, nem talált olyan nácikhoz véglegesen köthető számlákat, amelyek kirúgása idején még nyitva voltak, de azt írta, hogy novemberben még vizsgálta azokat az 1990-es jelentésben nem szereplő számlákat, amelyek szerinte náci pénzeket tarthattak.
A bank közleményében azt írta, hogy az új jelentések megerősítik „a Credit Suisse történetéről szóló, az 1999-es globális egyezség keretében közzétett, a svájci bankok számára a második világháborúval kapcsolatos valamennyi kérdésben kötelező érvényű lezárást biztosító, meglévő kutatásokat”.
A vizsgálat valamilyen formában folytatódni fog, mivel a szenátusi bizottság megjegyezte, hogy a bank „vállalta, hogy tovább vizsgálja a második világháború után az igazságszolgáltatás elől menekülő nácik támogatásában játszott nyilvánvaló szerepét”.
A háború után nácik ezrei menekültek Európából latin-amerikai menedékhelyekre, leginkább olyan országokba, mint Argentína és Brazília, de más országokba is, mint Paraguay, Uruguay és Peru.
Svájc sokáig teljes semlegességre hivatkozott a második világháború alatt, de a náci Németországgal folytatott banki és egyéb háborús pénzügyi ügyletekkel kapcsolatos 1990-es évekbeli vizsgálatok ezt a hírnevet megingatták.
Kiderült, hogy az ország pénzügyi rendszere a háború alatt aranyat és más lopott árukat mosott tisztára, és a háborút közvetlenül követő időszakban ellenállt a nácik zsidó áldozatainak kártalanítására irányuló nyomásnak.
