Páros lábbal állt bele Izraelbe a világ egyik legnagyobb meleg magazinja.
Korunk progresszistái (vagy inkább prograsszistái) megragadnak mindent alkalmat, hogy belerúgjanak a Közel-Kelet egyetlen liberális demokráciájába. A szovjet anticionista propagandát a haladás köntösébe burkolva életre keltő írások sorába illeszkedik a világ egyik legnagyobb meleg magazinjában, a Gay Timesban nemrég megjelent egyik cikk is. Az elsőre nem túl érdekfeszítő címet (Hogyan vált Tel-Aviv a queer elszámoltathatóság csataterévé?) viselő írást egy meleg palesztin-ausztrál újságíró, bizonyos Elias Jahszan jegyzi.
Jahszan azzal kezdi cikkét, hogy elmeséli, fiatal homoszexuálisként mennyire meghatározó volt számára a világhírű queer énekes, Sam Smith zenéje. A Gay Times szerzője ugyanakkor leírja, hogy csalódott a zenészben, amikor az Unholy című számával a hazai és nemzetközi slágerlistákat meghódító énekesről kiderült, hogy fel fog lépni a világ meleg fővárosának is hívott Tel-Avivban.
Egyes progresszív haladárok szemében kevés nagyobb bűn képzelhető el ennél.
Jahszan szavaival élve, Sam Smith és minden, az LMBTQ-közösséghez tartozó előadó, amely fellép Izraelben, „cinkossá” válik a zsidó nemzetállam „rózsaszínűvé mosásában” (pinkwashing) és „telepes-gyarmatosító projektjének normalizálásában”.
| Pinkwashing
A pinkwashing-elmélet szerint egyes államok az LMBTQ-jogok védelmével akarják bizonyítani, hogy az adott országban liberalizmus és demokrácia van, elterelve így a figyelmet az általuk más országok vagy közösségek ellen elkövetett erőszakról. Jahszan azt állítja, hogy az izraeli hatóságok a LMBTQ-jogokat fegyverként (!) felhasználva próbálják leplezni a palesztinok elnyomását és a nemzetközi jog „folyamatos” megsértését. Jahszan leírja, hogy az izraeli pinkwashing hatékonyságát csak növeli, az az elterjedt nézet, miszerint a palesztinok továbbra is „elmaradottak” a homoszexualitással kapcsolatos álláspontjukat illetően. |
Jahszan hosszasan ecseteli cikkében személyes példáját, elmesélve, hogy mennyi támadást kell elszenvednie meleg palesztinként. Egy ponton még azt is megemlíti, hogy több bigott homofóbbal találkozott eddig a közösségi médiában, mint a saját palesztin és tágabb értelemben vett arab közösségében.
“Azt akarják, hogy szégyelljük, hogy melegek és palesztinok vagyunk” – írja. “Azt akarják, hogy kapituláljunk és fogadjuk el a cionizmust és mindent, ami vele jár: az apartheidet, a katonai megszállást, a telepes-kolonializmust, a másodosztályú állampolgári jogokat” – teszi hozzá.
Az apartprájdot kiáltó szerző még azt is bátorkodik kijelenteni, hogy a queer palesztinok felszabadulása nem lehetséges a cionizmus alóli felszabadulás nélkül.
“Izrael továbbra is az LMBTQ+ kifejezésmód menedékének mutathatja magát a régióban, de a queer palesztinok nem élvezik ugyanazokat a jogokat, mint izraeli társaik” – jegyzi meg Jahszan.
A Gay Times szerzője kitér cikkében arra is, hogy az általa szorgalmazott Izrael-ellenes kulturális bojkott ellenzői felhozhatják ellenérvként, hogy akkor Sam Smith és hasonszőrű kollégái vajon mégis inkább miért Izraelben akarnak fellépni, és nem mondjuk a Gázai-övezetben vagy más hasonlóan befogadó arab országokban. Jahszan nem tagadja, hogy az említett helyeken – szemben Izraellel – jól dokumentált az „intézményesített és erőszakos homofóbia” elterjedtsége, szerinte ugyanakkor a „másokra mutogatás”, amikor Izraelről van szó, „csupán elterelés az aktuális kérdésről” – és egyben alig burkolt arabellenes rasszizmus és/vagy iszlamofóbia…
A Neokohnt olvasók talán emlékezhetnek Ahmad Abu Murkhijeh történetére, akit tavaly ősszel fejeztek le a palesztin fennhatóság alatt álló Hebronban. A 25 éves fiatalembernek korábban Izrael nyújtott menedéket, miután a saját rokonaitól féltve életét, menekülni kényszerült. Murkhijeht sajátjai elrabolták, majd lefejezését feltöltötték az internetre, figyelmeztetésül a többi LMBTQ-közösséghez tartozó palesztinnak.
Ez nem pinkwashing és nem is másokra mutogatás, hanem a zord tények.
Jahszan tipikus példája az egyik pillanatban még áldozati szerepben tetszelgő, a következőben pedig már Izraelt a térképről letörölni akaró szivárványos haladároknak. Ahogyan az általa írt cikkből is kiviláglik:
Izrael megítélése annyira megosztó kérdés, hogy még a progresszív forradalom is felfalja a saját gyermekeit miatta.
Jahszanban és társaiban ugyanis annyira túlcsordul a tolerancia, hogy a szent cél érdekében árulónak bélyegezik még saját „márkanagykövetüket” is, valamint figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy az általuk bojkottálni kívánt város kb. negyede maga is az LMBTQ-közösség tagja, amely nem mellesleg, minden évben a világ egyik legnagyobb Pridejának is helyet szokott adni.
Az anticionista világmegváltókat mindez nem hatja meg, és annak érdekében, hogy az emberek torkán könnyebben csússzon az Izrael-ellenes agendájuk, még olyan tudományos hangzású szófrankensteineket is kitalálnak, mint a már említett pinkwashing vagy a homonacionalizmus (igen, ilyen is van).
Jahszanok mindig is lesznek. Az azonban már súlyosabb kérdéseket vet fel, hogy a Gay Timesnak mi volt a célja a cikk a megjelentetésével, illetve, hogy milyen szerkesztőségi elvek mentén engedélyezte azt. A lap felelőssége az ügyben vitathatatlan, ezért csak remélni tudjuk, hogy az olvasói visszajelzésekből talán megértik:
hatalmas hibát követettek el azzal, hogy magukat befogadónak hirdető lapként, helyet adtak egy Izrael ellen uszító BDS-aktivista, nyilvánvalóan hangulatkeltő, antiszemita, a nemzetközi és izraeli melegközösségeket megosztó írásának.
