New York-i esküdtszék vádat emelt Donald Trump volt elnök ellen a Stormy Daniels felnőttfilm-színésznőnek állítólagosan kifizetett „hallgatási pénz” miatt. Az esküdtszéket a manhattani ügyész, Alvin Bragg hívta össze. Küldetése egyszerű. Elkapni Trumpot – írja a Spectator újságírója.
Mindezt a legvékonyabb bizonyítékokkal, a leggyengébb jogi elméletekkel kellett megtennie – írja Charles Lipson. Megjegyzi, hogy egy olyan vétségre összpontosított az ügyész, amelynek elévülési ideje lejárt.
Egy újszerű jogi elméletet használva ezt a vétséget más állítólagos bűncselekményekhez akarja kapcsolni, és mindezt bűntettként csomagolni.
„Tudja, hogy az ügyet egy olyan manhattani esküdtszék előtt fogják tárgyalni, amely ugyanúgy utálja Trumpot, mint ő.”
Az igazságszolgáltatási rendszernek a szerző szerint nem így kellene működnie.
„Az ügyészeknek nem a célponttal kellene kezdeniük, és csak utána keresni a bűncselekményt.
Honnan tudjuk, hogy Bragg ezt tette? Mert az útja, hogy elkapja Trumpot, nagyon feszített és kerülő úton vezetett. Ha a bűncselekmény a hallgatási pénzek kifizetése volt, akkor abba kellett volna hagynia – mert az elévülési idő már régen lejárt. Ha a bűncselekmény szövetségi kampánysértés volt, három okból is abba kellett volna hagynia. Először is, tapasztalt szövetségi ügyészek elutasították a vádemelést – és ők sokkal jobban ismerik ezt a törvényt, mint Bragg. Másodszor, Trump munkatársai úgy vélték, hogy a kifizetések a feleségével való viszony megnyugtatására szolgáltak, nem pedig a kampányának segítésére. Harmadszor, Bragg ügye Michael Cohen tanúvallomására támaszkodik, aki bosszúra szomjazik, és akinek az igazságtartalmáról nagyjából olyan a hírneve, mint Bagdad Bobnak vagy a Kreml szóvivőjének” – fejti ki a szerző.
A szakértők a hírre reagálva a 2024-es választásokra koncentráltak. A cikk szerint a vádemelés segíthet Trumpnak, mert az ügy annyira csekély, a vád olyan nyilvánvalóan politikai.
„Abban bizonyára igazuk van, hogy Trump támogatói fel lesznek háborodva – és ők kulcsfontosságúak a republikánus előválasztások szempontjából. Az azonban nem világos, hogy a független szavazókat vajon a rosszindulatú vádemelés vagy a Trump körüli véget nem érő dráma fogja-e jobban befolyásolni” – írja Lipson.
A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy a jogi szakértők szerint Trump sokkal sebezhetőbb a Mar-a-Lagóban a titkos dokumentumokkal kapcsolatos kijelentései miatt. Sebezhetősége kevésbé a dokumentumok birtoklásáért, mint azért, mert (állítólag) hazudott róluk. Trump és ügyvédei megesküdtek, hogy az összes ilyen dokumentumot visszaszolgáltatták a Nemzeti Levéltárnak, holott a volt elnök valójában jó néhányat megtartott. Legalább egy titkos dokumentumot a jelek szerint Trump íróasztaláról szereztek vissza, ami összetöri a „nem tudtam” védekezést.
„Az ehhez hasonló akadályozási ügyek húsba vágóak az Igazságügyi Minisztérium számára – és ez az ügy nagyon erősnek tűnik. Ezt az egyszerű obstrukciós ügyet Bragg ügye mögé helyezni politikai műhiba, ahogy azt Biden és csapata is biztosan tudja. De Bragg egy küldetésen lévő ember” – jegyzi meg a szerző.
„Bármennyire is fontosak Bragg vádjának politikai következményei, ezek csak a történet felét jelentik. A másik fele az igazságszolgáltatás elferdítése.
Nem kell kedvelni Donald Trumpot ahhoz, hogy mélységesen zavarjon az, ahogyan Bragg megtámadta alkotmányos demokrácia egyik alapját: a tisztességes és semleges igazságszolgáltatást”
– jelenti ki Lipson.
„Bragg védelmezői joggal mondják majd, hogy „senki sem áll a törvény felett”, vagy legalábbis senkinek sem szabadna. Ez a mérce a tisztességes igazságszolgáltatási rendszer alapfeltétele. De ugyanez a másik is, bár ezt sokkal ritkábban hangoztatják. „Senki sem áll a törvény alatt”. A mi demokráciákban ez azt jelenti, hogy senki sem lehet politikai büntetőeljárás tárgya. Most pontosan ez történik” – zárja a szerző.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.