Európa többi részével ellentétben Magyarországon a zsidók biztonságban vannak és virágzik a zsidó élet – írja Michael O’Shea a Jewish News Syndicate hasábjain.
Az antiszemitizmus elleni küzdelmet célzó ENSZ-rendezvényen a múlt hónapban Linda Thomas-Greenfield, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete kijelentette: „Magyarországon megrongáltak egy holokauszt-emlékművet”, miközben felsorolta a közelmúltbeli antiszemita incidensek listáját. A magyarok értetlenül álltak, annál is inkább mert az incidens nem Magyarországon történt, hanem Svédországban.
Az Egyesült Államok ENSZ-képviselete törölte a megjegyzést a honlapjára feltett jegyzőkönyvből. Az Egyesült Államok azonban e sorok írásáig a magyar követelések ellenére sem ismerte el nyilvánosan a hibát, és nem kért bocsánatot érte.
Nehéz megérteni, hogy Thomas-Greenfield hogyan véthetett el egy olyan „aprócska” tényt, mint az ország, ahol az incidens történt, vagy hogy a diplomaták miért kerülnék makacsul, hogy bocsánatot kérjenek érte. Sajnos, valószínűleg nem ártatlan tévedésről van szó, hiszen az amerikai külügyminisztériumnak már bevett gyakorlata van Magyarország becsmérlésében.
Azok az amerikaiak, akik csak a New York Timesból vagy a Washington Postból értesülnek Magyarországról, valószínűleg az antiszemitizmust összhangban találják az országról alkotott benyomásaikkal. Ez nagy kár. Az elmúlt évet Magyarországon töltöttem, és egy kis zsidó sikertörténetet volt szerencsém megtapasztalni Európa szívében.
Ellentétben a környékbeli országokkal, ahová zsidók ezrével utaznak, hogy felkutassák őseik gyökereit – például Lengyelországgal, Litvániával és Romániával -, Magyarországnak ma erős zsidó közössége van. A zsidó és izraeli éttermek és kávézók Budapest legnépszerűbb létesítményei közé tartoznak. Láthatóan helyi zsidók és turisták rendszeresen feltűnnek Budapest utcáin. Zsidó vezetők gyakran mutatkoznak keresztény vezetőkkel nyilvános rendezvényeken.
Magyarország Izraelhez való viszonyulása a magyar-zsidó ügyek egyik legjelentősebb aspektusa. Orbán Viktor miniszterelnök, akinek a nyugati médiában való megjelenése meghazudtolja országa kis méretét, hűséges barátja izraeli kollégájának, Benjamin Netanjahunak, és következetes Izrael-párti hang az Európai Unióban, amely gyakran ellenséges a zsidó állammal szemben.
Most éppen Magyarország készül az első európai országként Jeruzsálembe költöztetni nagykövetségét, amit az Európai Unió tisztviselői gyorsan bíráltak.
A nagykövetség leendő áthelyezése emlékeztet arra, hogy Magyarország jelentős szereplője az európai-zsidó ügyeknek. Az országnak a becslések szerint mintegy százezer zsidó lakosa van, ami elég ahhoz, hogy bekerüljön a világ 15 legjelentősebb zsidó lakosággal rendelkező országok közé. És ugyan az asszimiláció, a kulturális-vallási meghatározások és az állami ateizmus a kommunista korszakban mind akadályozzák a pontos népszámlálást, de Magyarországnak minden bizonnyal Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége van. Szintén nehéz mérni a kivándorlást, de Európa számos országával ellentétben nincs kivándorlásra való ösztönzés.
Az elefánt a szobában a Magyarországra irányuló muszlim tömeges migráció hiánya. Egyszerűen fogalmazva, ha valaki bemegy egy kóser boltba vagy egy ortodox öltözetet viselő férfi más szempontokkal szembesül, mint párizsi vagy berlini társai.
Franciaországból, Európa legnagyobb zsidó lakosságának otthonából olyan mértékben vándoroltak ki zsidók, hogy Izrael utcáin ma már igen gyakori a francia szó. Svédországban az antiszemitizmus és a kivándorlási nyomás évek óta növekszik. A svéd zsidók mintegy 60%-a fél attól, hogy nyíltan zsidónak vallja magát. Az egyik svédországi zsidó iskolában a gyerekek például golyóálló üveg mögött kell játszanak.
Egy német kormánytisztviselő ellentmondásos módon azt tanácsolta a zsidóknak, hogy biztonsági okokból ne viseljenek kipát nyilvánosan. A közelmúltban zsidó helyszíneken történt figyelemre méltó lövöldözések történtek Brüsszelben, Koppenhágában és Párizsban. Magyarországon ilyen még nem történt.
„Nálunk körülbelül 100 ezer zsidó ember van, és Magyarországon nincs probléma a vallásgyakorlással. Ha valaki Magyarországon kipát visel, senkit nem érdekel”
– mondta Szabó László, az Egyesült Államok volt magyar nagykövete.
„Magyarország jelenleg talán a legbiztonságosabb hely a zsidók számára Európában”
– fogalmazott Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Zsidó Hitközség vezető rabbija.
Budapest zsidó nevezetességei a város népszerű zsidó negyedében összpontosulnak. Ennek koronaékszere a Dohány utcai zsinagóga, a világ harmadik legnagyobb zsinagógája, ami egy kőhajításnyira található Theodor Herzl, a politikai cionizmus megalapítójának szülőházának helyszínétől. A környéken számos nyelven zsidó túrákat tartanak.
Kevésbé kereskedelmi környezetben található a régió egyik leghíresebb holokauszt-emlékműve, a „Cipők a Duna-parton”, amely 60 pár korhűen faragott cipőből álló gyűjtemény. Ez azoknak a zsidó áldozatoknak állít emléket, akiket 1944-45 telén a fasiszta Nyilaskeresztes Párt ügynökei lelőttek és a Dunába dobták őket, mielőtt levették volna a cipőjüket.
Távolabb, a város turisztikai negyedein túl található a kicsi, de nagy hatású Holokauszt Emlékközpont. A múzeumba belépve egy, az amerikaiak számára ismerős biztonsági állomáson fémdetektorokon kell áthaladni; ez emlékeztet arra, hogy bár Budapest a zsidók számára biztonságos lehet, könnyen megközelíthető olyan helyekről is, amelyek nem azok. Az idegenvezetőm nem volt zsidó, és túl fiatal volt ahhoz, hogy emlékezzen a kommunista rendszerre, nemhogy a második világháborús atrocitásokra. Egy iskolai kirándulás során látogatott el a múzeumba, mely után élethivatásává tette a magyarországi zsidó közösség tanulmányozását.
Az ország északkeleti részén fekvő aprócska település, fontos helyszín a zsidóság számára. Bár zsidó közössége már nem létezik, van egy gyönyörűen felújított zsinagógája és egy közeli múzeum, amely a régió zsidó életét mutatja be. Különösen megható a háború előtti zsinagóga gyülekezeti tagjainak neveit tartalmazó tábla. Látogatásom idején egy héberül beszélő ortodox zsidókból álló csoport fedezte fel a múzeumot, ami annak a jele, hogy nem csak a magyarok kíváncsiak az ország zsidó örökségére.
A délkeleti Szeged, a paprikájáról híres város egy másik gyöngyszem a szecessziós stílusú városi zsinagógával, amely az ötödik legnagyobb a világon. A közeli Makó városában korábban kiemelkedő neológ és ortodox zsinagógák voltak, ez utóbbit a kormány támogatásának köszönhetően felújították.
„Minél többet újítunk fel, annál többen fognak jönni”
– mondta Köves rabbi, aki számos, világi háztartásban nevelkedett magyar zsidó hitének újjáéledéséért felelős. Egyre többen találnak értelmet a régóta szunnyadó közösségekben, amelyek újjáalakulnak.
„A magyarországi zsidók nem számítanak kisebbségnek”
– mondta Szabó.
„Magyarnak számítanak. Egyszerűen arról van szó, hogy a vallásuk zsidó és nincs bennük semmi különleges, ellentétben más nyugati országokkal”.
A jelenlegi európai környezetben Szabó értékelése diadalmasnak tűnik.
Magyarország nem készül Izrael vagy az Egyesült Államok helyébe lépni, mint a zsidó élet globális központja, de megérdemli az elismerést azért, ami: egy szerény 21. századi sikertörténet egy olyan kontinensen, amely a zsidó szenvedés rémálomszerű évszázadának volt tanúja. Azok, akik hajlandóak mélyebbre nézni a felszínes narratívánál, sok zsidó bíztatót találnak Európa e gyakran becsmérelt szegletében.
| Michael O’Shea újságíró, korábban részt vett a Mathias Corvinus Collegium budapesti ösztöndíjprogramjában, amelynek keretében a Duna Intézetben végzett kutatásokat. Cikkei a Newsweek, a The Federalist, a The Washington Examiner, a The European Conservative, a The Hungarian Conservative és a Visegrád Post hasábjain jelentek meg. |
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.