Moszkva a gazdasági statisztikákat információs háborújának központi részévé tette – írja Agathe Demarais, az Economist Intelligence Unit nemzetközi gazdasági becslésekért felelős igazgatója a foreignpolicy.com oldalon.
Olvasson is az ember bármit az ukrajnai háborúról mostanában valószínűleg talál említést arról, hogy az orosz gazdaság 2022-ben körülbelül 2 százalékkal zsugorodott – ez az alacsony visszaesés alig utal többre mint enyhe recesszióra. Ez a szám a politikai vita központi kérdése lett: Egyesek szerint az alacsony szám azt bizonyítja, hogy az orosz gazdaság ellenálló, és a szankciók nem működnek. Mások ugyanezt a számot arra használják, hogy azzal érveljenek, hogy a szankciók kezdenek hatni, és a nyugati országoknak fokozni kéne a szankciókat.
Ezekben az ellentétes érvekben egy dolog közös: nagyrészt értelmetlen számra támaszkodnak.
Még ha az Oroszország által bejelentett GDP-csökkenés igaz is lenne, egyértelmű, hogy három tényező mesterségesen növelte az orosz növekedési számot 2022-ben. Először is, a gazdasági növekedést az orosz katonai felszerelések megnövekedett gyártása táplálta. A tankok és rakéták gyártása azonban nem javítja az életszínvonalat, és az orosz GDP ezen része gyorsan megsemmisül a harctéren. Másodszor, Oroszország exportbevételei 2022-ben megugrottak a háború okozta energiaár-emelkedés miatt. Harmadszor pedig a technológiára és más árukra vonatkozó nyugati embargók, valamint a süllyedő orosz fogyasztói kereslet az import zuhanásához vezetett, amely az orosz hivatalos adatok szerint 2022-ben közel 10 százalékkal csökkent.
Ennél is fontosabb azonban, hogy a Kreml számaiban nem lehet megbízni. Ez azért van, mert Oroszország a statisztikákat információs háborújának központi részévé tette. Moszkva célja egyértelmű: azt állítani, hogy a szankciók nem működnek, és ezzel aláásni azokat, akik szerint ezek a szankciók kulcsfontosságú eszközt jelentenek Oroszország Ukrajna elleni agressziójának megállítására vagy megfékezésére. Ez a stratégia három pilléren nyugszik. A Kreml a kommunikációban nagymértékben használja a válogatott előrejelzéseket, tényként tálalva azokat, és elfelejtve megemlíteni, hogy azok kívül esnek a szakértői konszenzuson.
Moszkva késlelteti az olyan statisztikák közzétételét is, amelyek nem illenek bele a narratívájába.
Végül pedig a közölt adatok kétes minőségűek – és később gyakran felül is vizsgálják őket.
Az elmúlt hetek jól szemléltetik, hogyan néz ki ez a stratégia a gyakorlatban. Januárban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a Világgazdasági kilátások részeként közzétette Oroszország 2022-es recessziójára vonatkozó becslését. Az alap becslése szerint az orosz gazdaság 2022-ben mindössze 2,2 százalékkal zsugorodik. Ez a szám sok közgazdászt meglepett, nem utolsósorban azért, mert az IMF korábban sokkal pesszimistább volt Oroszország gazdasági helyzetét illetően – a háború elején még 8,5 százalékos recessziót jósolt. A szakértők körében az volt a konszenzusos becslés, hogy az orosz gazdaság 3,2 százalékkal zsugorodott – körülbelül fele olyan mélyen, mint amilyen mélyről az IMF beszámolt. Az IMF mínusz 2,2 százalékos becslése tehát kiugró érték volt, de az orosz propagandisták kemény tényként tálalták. A fősodrú nyugati média átvette. Miután az adatba az ember lépten-nyomon belebotlott legtöbbünk azt feltételezte, hogy igaz.
Az orosz dezinformáció második pillére a kedvezőtlen adatok közzétételének késleltetése. Pontosan ez történt néhány nappal azután, hogy az IMF közzétette optimista becslését, amikor az orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal hirtelen elhalasztotta a tényleges GDP-adatok közzétételét 2022 decemberére és az egész évre vonatkozóan. Mivel a tényleges GDP-re vonatkozó orosz számok hiányában a legtöbb Oroszországot figyelő szakértő tévesen azt feltételezte, hogy az IMF becslése a hivatalos recessziós szám.
Mivel az IMF jóval optimistább volt az orosz gazdasággal kapcsolatban, mint a szakértői konszenzus, ez a félreértés jól szolgálta a Kreml érdekeit.
Moszkva végül kéthetes késéssel egyetlen növekedési számot tett közzé: 2,1 GDP-csökkenés 2022 egészére, ami nagyjából megegyezik az IMF optimista becslésével. Ugyanakkor nem világos, hogy az orosz statisztikusok egyáltalán hogyan jutottak erre az eredményre; az ellenőrzés lehetetlen, mert még mindig nem tették közzé a 2022 negyedik negyedévére vonatkozó GDP-adatokat. A statisztikai kirakós játék darabjainak összerakása érdekes képet fest:
Ha az egész éves recessziós adat 2,1 százalék, ahogy Oroszország állítja, akkor a 2022 első három negyedévére vonatkozó, már közölt adatokkal számolva a GDP 2022 negyedik negyedévében mintegy 4 százalékos visszaesést kell eredményezzen 2021 negyedik negyedévéhez képest.
Ez elméletileg lehetséges, de az orosz gazdaság negyedik negyedévére vonatkozó rendelkezésre álló adatok ennél meredekebb zsugorodásra utalnak. 2022 decemberében Oroszország saját hivatalos statisztikái szerint az ipari termelés és a kiskereskedelmi forgalom közel három éve a legmeredekebb éves visszaesést mutatta. Az olajárak 2022 végén masszívan visszaestek, ami az exportra is komoly hatást gyakorolt. Végül Oroszország importja a negyedik negyedévben visszapattant az év eleji mélypontokról, ami tovább terhelte a GDP-t.
A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy Oroszország 2022-es GDP-adatait csendben felülvizsgálják, és a 3 százalékhoz vagy akár 4 százalékhoz közelebbi értékre teszik – ami közelebb áll a szakértői konszenzushoz, és jóval magasabb, mint a múlt havi IMF- és Kreml-adatok. Az biztos, hogy az adatok felülvizsgálata nem ritka a világon, beleértve a fejlett gazdaságokat is; a GDP-adatokat néha többször is korrigálják, mielőtt véglegesnek tekinthetők lennének.
Oroszországban azonban a háború kezdete óta az ilyen korrekciók túlságosan gyakoriak, ráadásul sokkal nagyobbak, mint más országokban.
Még az adatok végleges felülvizsgálata után is Oroszország számára ez az egész győzelem marad. Ugyan ki fog törődni azzal, hogy ellenőrizze, hogy az eredeti adatot felülvizsgálták-e – és írjon új jelentést? A szakértők egy szűk csoportján kívül ki gondolkodott el komolyan azon, hogy ezek a számok jelentenek-e egyáltalán valamit? A probléma rendszerszintű, és túlmutat Oroszország kétes gazdasági számain; Kína egy másik ügyes játékos a statisztikai dezinformációs játékban. (A hivatalos GDP-számok annyira torzak, hogy a kínai gazdaságot elemzők olyan helyettesítő adatokat használnak a gazdasági növekedés mérésére, mint például az áramfogyasztás, a vasúti teherforgalom és a banki hitelezés). A Kreml számára a recessziós számok csendes megváltoztatása egy másik előnnyel is jár: ha Oroszország végül úgy módosítja adatait, hogy azok a GDP nagyobb visszaesését tükrözzék 2022-ben, akkor ez mesterségesen növeli a 2023-as növekedési számot.
A GDP növekedése recesszió után olyan, mint a bungee jumping: Minél mélyebbre zuhansz, annál magasabbra pattansz.
A szankciók hatékonyságának megítélése mindig is trükkös volt. A Kreml a háború kezdete óta egész adatsorokat titkosított, beleértve a külkereskedelemre vonatkozó adatokat is – amelyek az orosz energiaszektor állapotáról adnának információt. Vlagyimir Putyin orosz elnök azt reméli, hogy Oroszország fekete dobozzá alakítása segít alátámasztani állításait, miszerint a szankciók nem működnek, összezavarva a nyugati döntéshozókat, újságírókat és polgárokat.
Tekintettel Putyin meggyőződésére, hogy egzisztenciális háborút folytat a Nyugat ellen, ez tisztességes játék.
Az igazi probléma a nyugati országokban van: Az orosz recessziós adatokat idéző szakértőknek és médiumoknak talán időt kellene szakítaniuk arra, hogy megkérdőjelezzék adataikat ahelyett, hogy a Kreml narratíváját erősítik.
Oroszország jelenlegi helyzetében értelmüket vesztik a békeidőben használt mérőszámok.
Úgy pörög a hadiiparuk mint az elmúlt 30 évben soha, de ezek a fegyverek nem mennek exportra, nem hoznak bevételt, azonnal ellövik őket Ukrajnában. A GDP-t növeli a termelés, de a gazdasághoz ez nem ad hozzá csak elvesz belőle.
Csökken a munkanélküliség számszerűen, mivel egymillió ember elmenekült az országból, félmilliót meg besoroztak. Ilyen áron senki nem akarna munkanélküliséget csökkenteni.
Erős a rubel, mert minden valutabevételt kötelezően átváltanak. Ezzel a módszerrel mi is megerősíthetnénk a gyengélkedő forintot, 250 forint is lehetne az euró, mégse tesszük ezt mert nem éri meg, csak vészhelyzetben nyúlnánk ehhez az eszközhöz ha a hiperinflációt kéne elkerülni.
Ez mind igaz, viszont a kérdés az, hogy 1) megállítják-e a szankciók a háborús gépezetet, 2) kinek ártanak jobban a szankciók, elsősorban az energetikai szankciók, 3) hosszútávon milyen hatásai lesznek ezeknek nem az oroszokra, mert az hosszútávon nekünk mindegy is, hanem ránk, a mi versenyképességünkre Amerikával, Kínával szemben? Kérdés az is, hogy a szankciók meddig maradnak érvényben, hogy lehet-e/kívánatos-e egy akkora nyersanyag erőforrásokkal (és piaccal) rendelkező országot, mint Oroszország kizárni nem a világ, hanem csak a nyugati világ gazdaságának vérkeringéséből?
1) Igen, megállítják. Az orosz offenzíva megrekedt, sőt visszafordult. Ebben a szankcióknak is fontos szerepe volt.
2) Egyértelműen Oroszországnak ártanak többet. Az energetikai olaj és szén szankciók nem okoztak sem drágulást, sem hiányt Európában. Nekünk csak a gáz drágulása fájt de azt nem a szankciók okozták és azóta már helyreállt a gáz ára is.
3) Hosszútávon amúgy is fosszilis energia felszámolásáról döntött az EU. A fenntartható gazdaság a versenyképesség kulcsa, Amerika és Kína is erre törekszik.
Hogy meddig maradnak a szankciók az Moszkva viselkedésétől függ. Ha visszatérnek a békéhez és az államhatárok tiszteletben tartásához fel lehet oldani. Amíg agresszív birodalomként viselkednek nem érdekünk a szankciók feloldása. Amíg azt hiszik, hogy a tankjaik pozíciója jelenti az országuk határát nem érdekünk hozzájárulni ahhoz, hogy több tankjuk lehessen.
Ősi székely közmondás : Ne igyál előre a Medve bőrére!
Te barátom inkább tilinkózzál, abban jobb leszel.
1) Az orosz offenzívát a nyugati fegyverek állították meg, nem az energetikai szankciók. Legfeljebb a technológiai szankcióknak lehetett szerepe abban, hogy az oroszok például nem tudtak nagy mennyiségben olyan korszerű fegyvereket gyártani, mint az Armata. Az energiából a bevételeik rekordokat döntögettek az elmúlt években a szankciók ellenére is. A bevételeikre a szankciók ebben az évben fognak igazán hatni (mert lement a gáz és az olaj ára) – egy évvel a háború elindulása után – ám szakértők szerint az oroszok még így is bírni fogják legalább két évig a háborúskodást – egyrészt, mert olyan tartalékokat halmoztak fel, másrészt azért mert kevéssé eladósodottak, tehát fordulhatnak hitelért a külföldhöz (vagy saját polgáraikhoz). De mindez egyelőre a jövő zenéje. Most még bőven bírják.
2) Könnyen lehet, hogy hosszútávon a szankciók Oroszországnak fájnak majd jobban. Ezt viszont te sem gondoltad komolyan, amikor leírtad: „Az energetikai olaj és szén szankciók nem okoztak sem drágulást, sem hiányt Európában”.
Európának még jóideig szüksége lesz gázra: nem véletlen, hogy ennek vásárlásáról állapodnak meg szaudi, katari, amerikai és norvég beszállítókkal. A gáz egyébként a zöld energiákhoz is elengedhetetlen. Ezek a beszállítók többszörös áron szállítják a leginkább cseppfolyósított gázt Európába. Ez megjelenik az európai áruk árában, ergo rontják a versenyképességüket.
3) A szankciók időtartamát tekintve most mindenki nagyon pesszimista. Még ha úgy is lesz, ahogy te írod (tehát Oroszország kivonul Ukrajnából), a bizalom még hosszú-hosszú ideig nem fog visszatérni – ha visszatér egyáltalán valaha. Ráadásul, talán nem túlzás feltételezni, hogy az új beszállítók abszolút ellenérdekeltek lesznek abban, hogy ez a bizalom helyreálljon, miközben idővel Oroszország is új útvonalakat és kereskedelmi kapcsolatokat fog kiépíteni Ázsiával. Lengyelország és az USA pedig már évtizedek óta támadta a német-orosz energiaegyüttműködést, jóval-jóval az ukrán konfliktust megelőzően.
Hogy ez kinek lesz jó? Kinek volt jó, amikor a csehek, Trianon után, inkább vettek búzát a messzi Amerikából, mint tőlünk, a szomszédjuktól? Mi pedig csak a németeknek tudtuk eladni a búzánkat, ami függővé tett tőlük.
1) Energiából olyan rekord bevételük van, hogy már az orosz központi bank is elismeri, hogy 48%-al csökkent az olaj és gáz bevételük. Ez tényleg rekord de negatív rekord.
2) Komolyan gondoltam, hogy az energetikai olaj és szén szankciók nem okoztak sem drágulást, sem hiányt Európában. Sikertelenül próbálod ezt megint összemosni a gázzal, mivel már korábban is írtam, hogy nincsen gáz szankció.
3) Jobb lett volna Európának ha megmarad a partneri kapcsolat Oroszországgal, nem mi akartuk tönkretenni ezt. Egyetlen dologgal lehetett ezt ennyire tönkretenni, egy ilyen brutális népirtással és Putyin megtette ezt. Amíg Oroszország agresszív hódító birodalomként viselkedik ez a kapcsolat nem tud helyreállni. A biztonság még az üzleti érdeket is felülírja és Európa nem üzletel olyannal aki európai országokat pusztít.
Teljesen szükségtelen a hivatalos , titkos adatok után ácsingózni.
Mert azok sem jelentenek semmit.
Egy akkora országot ki lát át ? Senki és semmi sem. Ez tény … :))
A tisztviselők , az államapparátus emberei a szovjet időkből maradtak.
A vezetők változtak , a csinovnyikok nem. A metódus sem változott !
A jelentések az elvárt eredményeket tükrözik , semmi mást. Ez van.
Közben persze lopnak is , mert valamiből élni is kell. Úgy , mint régen.
Itt azt nem veszik figyelembe, hogy az orosz gazdaság nem úgy működik, mint az amerikai. Az orosz gazdaság az anyagi alapon működik, míg az amerikai papíralapon. Amikor márt túl sok lesz a papíralap, akkor jön egy csődhullám, ami minden eliminál. Már meg is kezdődött megint.
Igen ez így van. Meglepetés ! A cikk utáni hozzászólások közt néhány érdekesség , a papíralap végéről.
https://www.vadhajtasok.hu/2023/03/16/lengyelorszag-a-kovetkezo-napokban-atadja-az-elso-negy-mig-29-est-ukrajnanak
Szerintem mindent eredményszemléletben kell nézni. A gazdaságok állapotától kezdve a hadseregek képességeiig.
A szankciók kezdenek hatni. Elindult a bankok csődje nyugaton.
Eljut az erre is , mint mindig. Indul a Great Reset.
Még egy konteó , ami igaznak bizonyul … :((