Igen sokszor hallani azt, hogy a drónok és a harctéri robotok megjelenése a harcmezőn egy üdvös fejlemény mivel emberi életeket ment meg. Robert C. Castel jegyzete.
A taktikai és a műveleti szinten ez talán igaz is. A politika szintjén azonban, ahol a valóban fontos döntéseket hozzák, valószínűleg
sok-sok millió ember halálát fogják okozni a vértelen háború csapdái.
Mert mi is történt tegnap valójában?
Egy orosz harci gép lelőtt egy amerikai harci gépet. Minden 70-es évekbeli krajcáros techno-thrillerben így kezdődött a harmadik világháború.
Kivéve, hogy ezúttal az amerikai gépet nem a „szálfatermetű” Krúzics Tamás vezette, az obligát üstökkel, villogó fogsorral, hanem néhány tajvani kütyü.
Lelőtték volna az oroszok ugyanezt a repülőeszközt ha a sofőrjét amerikai zászlóval letakarva kellett volna visszaküldeni Washingtonba?
Valószínűleg nem.
És pont ebben rejlik a emberhalál nélküli eszkaláció veszélye. Ahogy a régi mondás tartja, az a probléma, amit pénzel meg lehet oldani, az nem probléma.
Egy több milliós légieszköz?
Senki sem halt meg. Nem probléma.
Kibertámadás ért egy kritikus infrastruktúrát?
Senki sem halt meg. Nem probléma.
Kísérletnek álcázott atomrobbanás, ami a műholdak tucatjait semmisíti meg?
Senki sem halt meg. Nem probléma.
Egy probléma azért mégis van.
A jól ismert eszkalációs létrával párhuzamosan felépítettünk egy eszkalációs gyorsfelvonót, ami néhány rövid lépésben egy szuperhatalmi konfrontációba repít fel minket a „senki sem halt meg, nem probléma” hamis biztonságérzete miatt.
A probléma ott fog kezdődni, amikor váratlanul ezrek és tízezrek fognak meghalni egy olyan világégésben, aminek a közeledését nem láttuk.
Amikor a helyi csörtékből kiszereljük az emberhalál biztonsági szelepét, akkor ebben az is benne van, hogy sohasem fogjuk előre látni a lokális rangadó átalakulását globális összeütközéssé.
