Ukrajna számára a legnagyobb veszélyt nem a légvédelmi rendszere összeomlása, a hírszerzési fölény erodálása vagy egy hirtelen orosz összfegyvernemi offenzíva jelentik. Robert C. Castel jegyzete.
Ukrajna számára a legnagyobb fenyegetés, paradox módon Tajvan és a Közel-Kelet felől közeleg.
Az utóbbi 12 hónap folyamán a kollektív Nyugat teljes politikai, katonai és gazdasági sávszelessége éppen csak arra volt elegendő, hogy az oroszok által megszállt szuverén ukrán területet 27%-ról 18%-ra szorítsa le.
Ez a sávszelesség ahhoz már nem volt elég, hogy az Ukrajnának nyújtott segítséggel párhuzamosan a Nyugat regenerálja a saját katonai potenciálját is. Egy egész sor geopolitikai hobbiról, — mint például a szentföldi rekreációs békecsiszárságról — sietve le kellett mondani.
Az egymillió dolláros kérdés, hogy mi fog történni, ha a nyugati zsonglőr az ukrán mellett kénytelen lesz egy közel-keleti vagy, ne adj Isten egy tajvani labdát is a levegőben tartani? Az utóbbi hónapokban láttuk, ahogy a Tajvannak megszavazott haditechnikai támogatást és a Közel-Keleten tárolt amerikai készleteket egyre türelmetlenebbül irányítják át Ukrajnába. Mi fog történni, ha ezek a szárazjégben tárolt ázsiai válságok lassan elkezdenek kiolvadni?
Lesz-e elég stratégiai sávszélessége, vagy akár csak elegendő 155 mm-es tüzérségi gránátja a Nyugatnak, hogy egyidejűleg fenntartson három hadszínteret?
Lesz-e elég politikai sávszelesség az amerikai külpolitika belső ellentmondásainak a sietős kigyalulására? Lesz-e annyi repülőgép hordozó, F-16-os, Leopard, Stinger és Javelin, amennyi Kijevtől Jeruzsálemen és Rijádon át Tajpejig és Szöulig ér?
Ha pedig nem lesz, akkor mik lesznek a Nyugat, egészen pontosan az USA prioritásai?
Valószínűnek tűnik-e, hogy Washington feláldozza a tajvani lakatot Kína kapuján, vagy a nukleárisan fortyogó Közel-Keletet csak azért, hogy megmentse egy harmadrangú hadszíntéren küzdő alkalmi szövetséges imairányát nyugat felé?
Ukrajna számára a legnagyobb fenyegetés Tajvan és a Közel-Kelet felől közeleg,
és minél jobban elhúzódik ez a háború, annál inkább növekszik az esélye annak, hogy a figyelemzavaros és a szűk sávszélességgel küszködő hiperhatalom kénytelen lesz ismét úgy állni tovább, hogy a szálak elvarratlanok maradnak.
