A Bibi elleni puccs úgy néz ki és olyan, mint a Trump-ellenes művelet, mert ugyanazok az emberek irányítják – azok az Obama-ügynökök, akik Trumpra vadásztak, és most a Biden-féle Fehér Házat vezetik – írja Lee Smith a Tablet magazinban.
Azzal kezdi a szerző, hogy a világ már jól ismeri Amerika „szabadság és demokrácia” programját., amit igyekeztek megvalósítani feldúlva a Közel-Keletet.
„Az első tanulság az, hogy amikor az amerikai politikai döntéshozók szelektíven alkalmazzák a demokrácia és az emberi jogok retorikáját a célkormányok ellen, a szavakat általában gyakorlati intézkedések kísérik, amelyekkel destabilizálják ezeket a kormányokat, beleértve az amerikai szövetségeseket is. Amikor a „Szabadság-program” szeptember 11. után debütált, veszélyesen vágyálomszerű elképzelések sorát írta le arról, hogy a régió néhány legelnyomóbb kormánya hogyan válhatna demokratikusabbá, feltéve, hogy új vezetőik – az amerikaiakhoz hasonlóan – figyelmen kívül hagyják a történelmi valóságot és a politikai kultúrát.
Aztán a koncepció átalakult, és mire az arab tavasz beköszöntött, a demokrácia előmozdítása az amerikai hírszerző szolgálatok és nem kormányzati szervezetek által alkalmazott technikák arzenáljának fedezékévé vált, hogy aláássák a Fehér Háznak, a Külügyminisztériumnak és a CIA-nak nem tetsző kormányokat”
– kezdi Smith.
Példaként említi, hogy a Barack Obama-kormányzat demokráciapárti kampánya segített elűzni Mubarak egyiptomi elnököt a Muzulmán Testvériség által vezetett kormány javára, amely a cikk szerint aligha tekinthető az egyetemes emberi jogok támogatásának.
„Aztán a Trump-kormányzat idején ugyanazok az Obama-tisztviselők, akik a kormányon kívül dolgoztak, külföldi kémszolgálatokkal együttműködve célba vették Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceget azzal a céllal, hogy kiszorítsák őt az utódlási sorból” – idézi fel Smith.
„Hasonló művelet folyik most Izraelben, ahol a Biden-kormányzat eltért a diplomáciai protokolltól azzal, hogy többször is reklámozta találkozóit azzal a politikai frakcióval, amely Izrael újonnan megválasztott jobboldali kormányának megbuktatására törekszik.
Ennél is fontosabb, hogy Biden külügyminisztériuma most közvetlenül finanszírozza a tüntetéseket szervező helyi aktivistákat. Azzal, hogy Washington nyilvánosan a legutóbbi izraeli választásokon vesztes koalíció mögé állítja tekintélyét és pénzét, nyíltan hirdeti, hogy Netanjahu megbuktatására törekszik”
– jelenti ki a szerző.
Smith elismeri, hogy az olvasókat meglepheti, hogy az amerikai adminisztráció ellenségesen tekint Netanjahu kormányára, különös tekintettel arra, hogy alig néhány hónapja még Biden segítői közvetítettek egy megállapodást Izrael és Libanon között a tengeri határukról. A szerző szerint azonban a tengeri megállapodás csak a legutóbbi volt a kezdeményezések sorában, amelyek célja az amerikai érdekek és a teheráni terrorrezsim érdekeinek összehangolása volt. Smith szerint Lapid annyira dörgölőzött a Fehér-házhoz, hogy még ennek az Iránnak kedvező forgatókönyvnek is hajlandó volt alámenni, csak jó kapcsolata legyen Bidennel.
„Netanjahu azonban problémát jelent egy olyan kormány számára, amely még mindig eltökélt abban, hogy újra belépjen a nukleáris megállapodásba, amelyből Donald Trump kilépett. Netanjahu azóta ellenzi az alkut, amióta az izraeliek Obama második ciklusának elején tudomást szereztek róla. Korábbi miniszterelnöksége idején azonban több lehetőséget is kihagyott, hogy megzavarja Obama tárgyalásait és megsemmisítse Irán nukleáris létesítményeit.
De semmi sem garantálja, hogy a híresen óvatos Netanjahu most nem indítana támadást, különösen, hogy egy jobboldali kormány áll a háta mögött, és az Egyesült Államok látszólag arra készül, hogy elfogadja Iránt a nukleáris klub tagjaként, amíg a terrorrezsim kapacitása egyetlen bombára, vagy talán csak néhányra korlátozódik”
– írja Smith.
A szerző szerint arra fogadni, hogy Netanjahu továbbra is tétlenül fog ülni, nem stratégia. A Biden közel-keleti politikáját irányító Obama-tisztviselők tehát arra törekednek, hogy megbuktassák Bibit. Eszközük a belföldi ellenzék, amelyet azért mozgósítottak, hogy meghiúsítsák az általa javasolt igazságügyi reformokat.
„Netanjahu segítői és támogatói azzal érvelnek, hogy reformjai távolról sem gyengítik Izrael demokratikus folyamatait, hanem dinamikusabbá tennék az ország demokráciáját azáltal, hogy tovább erősítenék a törvényhozókat, az izraeli közvélemény választott képviselőit. Így amit Netanjahu ellenfelei hisztérikusan antidemokratikus puccsnak neveznek, az valójában a „fékek és ellensúlyok” rendszerének módosított változata, amely a hatalmat egyenlő és független kormányzati ágak között osztaná el – vagyis az amerikai alkotmány izraeli változata. És bármit is gondoljanak a szakértők a javasolt reformok előnyeiről és hátrányairól, tény, hogy az izraeli igazságszolgáltatás kevésbé reagál bármiféle demokratikus korlátozásra, mint bármely nyugati demokrácia igazságszolgáltatási rendszere” – írja a cikk.
A cikk szerint kérdés tehát nem az, hogy Bibi reformprogramja veszélyezteti-e a zsidó és arab állampolgárok jogait. Sokkal inkább az, hogy a bírói testület hatalmas hatalmát gyengíti, egy olyan ügyvédekből álló testületét, akiket szakmai kollégáik választottak ki, hogy élethossziglan töltsenek be olyan posztokat, ahol nem tartoznak elszámolással a választóknak. Ehelyett egy olyan politikai, vállalati és médiatestület érdekeit képviselik, amely eltökélte, hogy ráerőlteti akaratát az országra.
Izraelben az igazságszolgáltatás az Egyesült Államok nemzetbiztonsági intézményének szerepét tölti be. Ahogy az amerikai elitek tisztelik az amerikai belföldi hírszerző szolgálatokat, amelyek törvénytelen és folyamatos kampányt folytatnak Trump és támogatói tönkretételére, hogy – szavaikkal élve – „megmentsék a demokráciánkat”, a Bibi-ellenes lázadók úgy becsülik az igazságszolgáltatást, mint a hüvelykujjat, amely az általuk gyűlöltek ellen billenti az igazságszolgáltatás mérlegét.
„Az izraeli igazságszolgáltatás ugyanúgy sarokba szorította Bibit, ahogy az amerikai titkosszolgálatok Trumpot: A mély állam egy elemével szembeni önvédelmi kísérletet a hagyományos média a bűnösség bizonyítékává alakítja át.
Mivel ellenségei nem tudták Bibit a szavazóurnák útján eltávolítani a hatalomból, a bíróságokat használták, amíg Bibi túl nem járt az eszükön. Novemberi újraválasztásával mandátumot nyert az igazságszolgáltatás reformjára. És ez az oka annak, hogy az ellenzék az utcára vonult, hasonlóan ahhoz, ahogyan az amerikai progresszívek 2020 tavaszán és nyarán a demokraták által támogatott utcai bandák mellett lázadtak. A lényeg az, hogy a többség könyörögjön a káosz megszüntetéséért, aminek a motivált kisebbség szívesen eleget tesz, de csak a saját feltételei szerint: Segítsetek megszabadulni attól az embertől, akit megválasztottatok.
A Bibi elleni puccs úgy néz ki és olyan, mint a Trump-ellenes művelet, mert ugyanazok az emberek irányítják – azok az Obama-ügynökök, akik Trumpra vadásztak, és most a Biden-féle Fehér Házat vezetik. Obama kémfőnökei voltak azok, akik kitalálták a Russiagate-et, a politikailag finanszírozott rágalomhadjáratot, amelynek célja a Trump-elnökség destabilizálása volt. És Obama külügyminisztériuma volt az, amely majdnem egy évtizeddel ezelőtt létrehozta a Netanjahu megbuktatására szolgáló gépezetet azzal, hogy amerikai adófizetők dollárjaiból finanszírozta a Bibi-ellenes választási kampányokat” – fejti ki Lee Smith.
A szerző szerint Netanjahu hibát követett el, mikor felszólalt Irán ellen a Kongresszusban, mert ezzel azt erősítette meg, hogy az Izraelt érinti kérdések nem Jeruzsálemben, hanem Washingtonban dőlnek el.
„Most, hogy már nem lehet félreérteni, ki irányítja az ellene irányuló puccsot, Bibi legalább tisztább képet kap az előtte álló játéktábláról. Nem sokat tehet a „szövetséges” ellen, aki nagyobb mértékben legitimálta a BDS-t, mint azt akadémiai támogatói az Egyesült Államokban valaha is remélhették, azzal, hogy az izraeli utcákat megtöltötte olyan ellenzékiekkel, akik azzal fenyegetőznek, hogy kivonják a tőkét az országból és kibújnak a katonai szolgálat alól. Az egyetlen kiút ebből a zűrzavarból az, ha újra érvényt szerez cselekvési szabadságának az Obama-Biden-frakció kedvence a teheráni rezsim lenullázással. Ha Amerika tüzet akar gyújtani a hátsó udvarában, Bibi is gyújthat tüzet” – zárja Lee Smith.
Fotó: EPA/DEBBIE HILL / POOL
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.