„Vlagyimir Putyin teljesen tudatosan ápolja a magukat a nyugati imperializmus áldozatainak érző nemzetek szövetségét, és Oroszországot állítja annak élére” – írja Peter Frankopan a Spectator magazinban.
A történész azzal kezdi, hogy az oroszok által hangoztatott üzenet miszerint „vége az Amerika által uralt világrendnek” globálisan sok olyan országnak tetszik, akik eddig is gyanakvóak volt a Nyugattal szemben. „Moszkva diplomáciai missziója a kapcsolatok kiépítésére és a narratíva csiszolására az elmúlt évtizedben kifizetődött” – írja Frankopan.
Elsőnek Afrikát veszi górcső alá.Tavaly márciusban az 54 afrikai államból 25 tartózkodott vagy nem szavazott az inváziót elítélő ENSZ-indítványról, a nyugati hatalmak hatalmas nyomása ellenére. A szerző szerint az, hogy nem álltak egyértelműen Ukrajna oldalára, Oroszország fejlődő világban tett folyamatos diplomáciai erőfeszítéseinek bizonyítéka volt. Említi, hogy Dél-Afrika tavaly még visszavonulásra sürgette az oroszokat idén azonban közös hadgyakorlatot tartottak.
Aztán megemlíti az észak-afrikai országokat, amelyek segítettek Oroszországnak ellensúlyozni a nyugati szankciók gazdasági hatását. Marokkó, Tunézia, Algéria és Egyiptom az elmúlt évben orosz gázolajat és más finomított olajokat, valamint vegyi anyagokat importált.
„Vlagyimir Putyin teljesen tudatosan ápolja a magukat a nyugati imperializmus áldozatainak érző nemzetek szövetségét, és Oroszországot állítja annak élére. A Nyugat „gyarmatként” akarja látni Oroszországot – mondta szeptemberben. ‘Nem egyenlő együttműködést akarnak, hanem ki akarnak rabolni minket’. Ez az üzenet Ázsia nagy részén is jól hangzik, ahol az országok több mint egyharmada nem ítélte el Oroszországot az eredeti ENSZ-szavazáson, valamint Közép- és Dél-Amerikában, ahol a nyugat- és kapitalizmusellenes érzelmek hullámai tovább dagadnak” – írja a történész.
„Az afganisztáni kudarcok és az az elképzelés, hogy az ukrajnai háború a NATO terjeszkedése miatt történt, táplálta azt a narratívát, sőt, még szimpátiát is keltett az elképzelés iránt, hogy Putyin egyszerűen csak szembeszáll a Nyugattal”
– jegyzi meg Frankopan.
A szerző szerit Putyin mestere az Amerika-ellenes érzelmek felkorbácsolásának. Említi azt az orosz elnök által emlegetett összehasonlítást, hogy Amerika több mint 150 milliárd dollárt költöttek Kijev megsegítésére és felfegyverzésére, miközben a világ legszegényebb országai csak 60 milliárd dolláros segélyt kaptak. „Mi van a szegénység elleni küzdelemről, a fenntartható fejlődésről és a környezetvédelemről szóló beszéddel?” – tette fel a kérdést Putyin. A nyugati dekadencia emlegetése is a világ konzervatív értékrendű részeinek szól a szerző szerint.
„Aztán ott van Kína, amely a múlt héten félszívvel béketárgyalásokra szólított fel, ezen a héten pedig Putyin szövetségesét, Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnököt látja vendégül. Oroszország és Kína kapcsolata mindig is bonyolult lesz, ugyanakkor az ukrajnai invázió és a Nyugat válasza óriási lehetőségeket teremtett a kínai-orosz együttműködés számára. Kína például rekordmennyiségű olcsó orosz olajat és gázt vásárolt, miközben sokkal több gépet és félvezetőt exportál Oroszországba.
Ami összeköti őket, az a stabilitás fontosságának közös hangsúlyozása és annak az elképzelésnek a terjesztése, hogy a Nyugat az, amely bomlasztó, kiszámíthatatlan és változékony”
– írja a történész.
A szerző szerint a világjárvány következményei bizonyos szempontból Oroszország és Kína kezére játszottak. A Carnegie Alapítvány jelentése szerint a nyugati források nélkül a gazdaságilag sebezhető országokban a válság „évtizedes előrelépést fordított vissza a szegénység, az egészségügy és az oktatás terén”.
A világ ráadásul nem értékelte a cikk szerint, hogy a nyugati országok felvásárolták a szükségesnél jóval nagyobb vakcinakészleteket, majd megtagadták a gyógyszerek, vakcinák és diagnosztikumok szabadalmi mentesítését. Ezzel szemben Oroszország és Kína energikus oltóanyag-diplomáciája növelte tekintélyüket, különösen Afrikában és Latin-Amerikában. Tavaly a délkelet-ázsiai ASEAN-országok körében végzett felmérés szerint az EU 2,6 százalékos pozitív megítélést kapott a vakcinák támogatását illetően – szemben Kína közel 60 százalékos megítélésével.
A háborúval kapcsolatosan a szerző felteszi a kérdést: Oroszország valóban vesztésre áll?
„Az ukránok elképesztően jól harcoltak, de hatalmas veszteségeket szenvedtek. A nyugati vezetők arról beszélnek, hogy Kijevnek eszközöket adnak a „munka befejezéséhez”, de az elkövetkező hetek, hónapok, sőt évek kilátásai kilátástalannak tűnnek, amint azt a bakhmut-i kudarcok is sugallják.
Oroszország gazdasága elég erősnek tűnik ahhoz, hogy a háborút folytassa: az IMF előrejelzése szerint gazdasága idén 0,3 százalékkal fog növekedni.
Eközben még mindig több százezer orosz sorkatonát hívnak be. Ahogy Stephen Kotkin történész megjegyezte, a demokráciák másképp vívják a háborúkat, mint az autokráciák. Oroszország továbbra is a „húsdarálóba” fogja dobni a kiképzetlen újoncokat, akiknek háromnegyede meghal. Mit tesznek ezután a vezetőik, kérdezi Kotkin: „Vasárnap templomba mennek, és bocsánatot kérnek Istentől? Egyszerűen csak újra megteszik”.
Ez az egyenlet Ukrajna esetében más, függetlenül attól, hogy a Nyugat mit szállít – mert Kijevet nem támadó, hanem védekező háborúra fegyverezik fel. Ez idővel annak javára billenti az egyensúlyt, aki hosszabb ideig képes elviselni a fájdalmat, ebben az esetben Oroszország javára. A kimerítő háborúk drágák és nehezen fenntarthatóak”
– fejtegeti a cikk..
A szerző megjegyzi, hogy az orosz propaganda örömmel figyeli a szankciók európai következményeit.
A szerző megjegyzi, hogy a Nyugaton is voltak nagy nyertesek, például az öt olajipari óriás – BP, Shell, Exxon, Chevron és Total Energies – részvényesei, akik tavaly együttesen 200 milliárd dolláros nyereségről számoltak be. Az OPEC fosszilis tüzelőanyagokat kitermelő államainak bevételei is szemet szúrtak, tavaly elérték a 850 milliárd dollárt. Azonban a világrend szempontjából fontos a szerző szerint, hogy az LNG árának emelkedése azt eredményezte, hogy olyan országok, mint Pakisztán és Banglades áramkimaradásokat szenvedtek el, ami viszont csökkentette a termelékenységet. Ez megnyitotta az utat a társadalmi zavargások és a politikai bizonytalanság előtt – és növelte a Nyugat iránti globális ellenérzést.
„A legegyszerűbben fogalmazva, a háború a történelem egyik legnagyobb vagyonátcsoportosításának pillanataként szolgált, az energiában gazdag államok óriási pénzbónuszokat kaszáltak, amelyek viszont tovább gyorsították a világrend változását” – írja Frankopan.
Fotó: EPA/PAVEL BEDNYAKOVSPUTNIK/KREMLIN POOL
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.