Benjamin Netanjahu kedd este a Tel Avivban tartott Hartog nemzetbiztonsági konferencián interjút adott Walter Russell Mead professzornak, a Bard College külügyi és bölcsészettudományi professzorának, a The Wall Street Journal „Global View” rovatvezetőjének. A konferencián részt vett Mike Pompeo volt amerikai külügyminiszter és David Friedman volt izraeli nagykövet is.
Netanjahu úgy fogalmazott: „Mi lenne a politika Iránnal szemben, ha az amerikai kormányzat azt állítja, hogy a 2015-ös nukleáris megállapodás teljesen befejeződött, és a jelentések szerint Irán 84%-ra dúsította urániumát, éppen a nukleáris szint alá?”
„Tegyünk fel egy kérdést. Hogyan lehet megakadályozni, hogy egy rossz szándékú iráni vezetés atomfegyvereket szerezzen? Lássuk csak. Úgy értem, volt már néhány példa, így talán levezethetünk egy szabályt”.
„Volt egy, amit Szaddám Huszein Irakjának hívtak. Azt katonai erővel állították meg. Volt egy másik, Szíria, amelyik megpróbált atomfegyvert fejleszteni. Azt is katonai akcióval állították meg. Volt egy harmadik ország, Muammar Kadhafi Líbiája. Atomfegyvereket akart fejleszteni, és a katonai akcióval való fenyegetés miatt lemondott róla. Van egy negyedik ország, Észak-Korea, amely atomfegyvereket akart kifejleszteni, és nem mellesleg aláírta az atomsorompó-szerződést.
Mindez nem jelentett semmit. Nem állították meg őket, mert nem fenyegették őket katonai akcióval. Ki is fejlesztették a fegyvert.”
„Most itt van Irán. Tulajdonképpen egy évre leállították, 2003-ban, amikor közvetlenül az Öböl-háború után azt hitték, hogy Amerika, fellép ellenük. Akkor leállították, majd átalakították egy titkos programba, különböző civil, úgynevezett kutatószervezeteknek álcázva. De folytatták a fejlesztést. És megállították, vagy inkább lelassították őket a különböző intézkedések és néhány szankció miatt.
A szankciók azért jöhettek létre, mert az amerikaiak azt mondták: »Ez az őrült fickó Jeruzsálemben lebombázza őket, ha nem teszünk valamit«. Így került Irán az asztalhoz, de aztán fogták pénzt az asztalról, és egy pocsék megállapodást kötöttek.”
„Az egyetlen dolog, ami hitelesen megállította az ilyen államokat az atomfegyverek kifejlesztésében, az a hiteles katonai fenyegetés vagy a hiteles katonai akció. Ezt lehet párosítani bénító gazdasági szankciókkal, de ez nem elégséges feltétel. Szükséges és gyakran elégséges feltétel a hiteles katonai akció.
Minél tovább várunk, annál nehezebbé válik ez. Mi már nagyon sokáig vártunk.”
„Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy megakadályozzam, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Ez nem pusztán izraeli érdek; ez amerikai érdek; ez az egész világ érdeke.”
Izrael 1981-ben lebombázta Irak befejezetlen oziraki atomreaktorát, 2007-ben pedig megsemmisítette Szíria atomreaktorát.
„Ha a béke körét kiterjesztjük Szaúd-Arábiára, akkor szerintem ténylegesen véget vetünk az arab-izraeli konfliktusnak, ami azt jelenti, hogy nem belülről kifelé dolgozunk és megoldjuk a palesztin konfliktust.
Úgy vélem, hogy a közös érdekeken alapuló béke követése, az izraeli hatalom – katonai, hírszerzési, technológiai és gazdasági – felhasználása a helyi, azaz a szomszédainkkal kötött béke- és normalizációs megállapodások alátámasztására két dolgot segíthet elérni. Az egyik, hogy kiterjesztheti a béke körét. Másodszor, bástyaként szolgálhat Iránnal szemben.
Úgy gondolom, hogy hatalmas ugrást érhetünk el, ha a szaúdi vezetés úgy dönt, hogy hivatalosan is részese akar lenni ennek. Informálisan már most is részesei.”
