Eli Vered Hazan a Likud párt nemzetközi igazgatója a múlt héten látogatott Budapestre a Tett és Védelem Liga meghívására, melynek apropóját a Netanjahu vezette kormány tervezett igazságügyi reformja elleni közelmúltbeli izraeli tüntetések adták, miután az ellenzék vezetője, Jair Lapid élesen bírálta az újonnan megalakult kormányt a tervezett reform miatt, figyelmeztetve az izraeli közvéleményt, hogy a változtatás „magyarosítja” Izraelt, mivel megváltoztatná a különböző hatalmi ágak egyensúlyát.
Lapid megjegyzései nem maradtak észrevétlenek. Orbán Balázs, a magyar miniszterelnök politikai igazgatója interjút adott az Izrael Hayomnak, és időt szakított arra, hogy a Makor Rishon c. izraeli lapban terjedelmes véleménycikket írjon, amelyben elmagyarázza az izraeli közvéleménynek, hogy Magyarországot a baloldal elvtelenül támadja, miközben politikája minden demokratikus értéknek megfelel, sőt gazdasági növekedést és politikai stabilitást eredményez.
Hazantól igyekeztünk többet megtudni arról, mi történik Izraelben, és megérteni miért ragaszkodik a kormány a tervezett reformokhoz.
***
Két problémát látunk jelenleg Izraelben, amelyekkel foglalkozni kell, két új keletű fejleményt. Segítsen megérteni, hogy lát-e összefüggést a kettő között, és hogyan fogja a kormánya kezelni az egyes helyzeteket? Az első és legfontosabb a közelmúltban történt terrortámadások.
Minden terrortámadás szomorú, el kell ítélni és küzdeni kell ellene. Azonban szomorúan kell mondanom, hogy sokkal több olyan támadás van, amit a Shin Bet (a belbiztonsági szolgálat – a szerk.) megelőzött, és amiről nem tudunk. Ezekben az esetekben a támadásokat sajnos nem lehetett megakadályozni.
Imáink az áldozatok családjáért szólnak, mindazonáltal a gyökér ok ellen is küzdenünk kell, ez pedig a palesztin médián és a palesztin oktatási rendszeren belüli uszítás.
Mint például a tankönyvek, amelyeket részben az Európai Unió finanszíroz.
Pontosan.
A második fontos ügy, mely izgalomban tartja az izraeli nyilvánosságot, az igazságügyi reformok. Lát összefüggést a két téma között?
Fontos megérteni, hogy a változtatások nem halogathatók. Ezt várják el tőlünk a választóink.
Hadd mondjak egy példát. Biztos vagyok benne, hogy az önök olvasói tisztában vannak azzal, hogy 2016-ban a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a nemzetközi jog szerint vissza kell adnunk a terroristák holttesteit. Mármint odaadni őket a palesztinoknak. Márpedig ezeket a holttesteket használjuk fel alkudozásra, hogy visszahozzuk a saját katonáink vagy állampolgáraink holttestét. A Legfelsőbb Bíróság megpróbálta ezt megakadályozni.
Ez őrültség.
De mondok egy másik példát. A Legfelsőbb Bíróság számos alkalommal megakadályozta, hogy leromboljuk a terroristák házait.
A házrombolás hatékony a terrorizmus megelőzésében? Egy kívülálló számára ez időnként furcsa megoldásnak tűnik.
Azt kell mondanom, hogy nagyon is hatékony. Még Gadi Eisenkot is azt mondta, amikor kabinetfőnök volt (most Benny Ganz Kék-Fehér pártjának tagja), hogy ez a legjobb eszköz arra, hogy az embereket eltántorítsuk a terrorizmustól. Arról nem is beszélve, hogy Izraelben a Legfelsőbb Bíróságnak korlátlan hatalma van.
Azt gondolhatnánk, hogy a kormánynak van valami hátsó oka a reformokért folytatott hajthatatlan harcának, mégpedig Netanjahu miniszterelnök folyamatban lévő pere.
Ez abszurdum.
A reformok, még ha be is vezetjük őket, nem befolyásolnák Netanjahu perét, mert az már elkezdődött.
Az új törvényeket nem lehetne visszamenőlegesen alkalmazni.
Talán ha a kormány várt volna néhány hónapot a választások után, nem okozott volna ekkora felháborodást.
Nem értek egyet. Most vagy soha. Ne felejtsük el, hogy a választóink ezt várják el tőlünk, erre kaptunk felhatalmazást, mert ezt ígértük Gondoljanak bele:
demokratikus választások vannak, de a végén 15, nem közvetlenül a szavazók által választott bíró döntése felülír mindent.
Ez mennyire demokratikus?
Mi a helyzet a százezernyi tüntetővel?
Először is hadd mondjam el, hogy a tüntetések jók. Egy demokráciában az embereknek joguk van kifejezni a véleményüket a közügyekről. Ezért támogatunk minden tüntetést. Ebben a konkrét esetben azonban, még ha el is hisszük ezeket a számokat, amit egyébként nem hiszek. De tegyük fel, hogy igazak. Hány százaléka tüntet a közel 10 millió polgárnak? A Likud vezette kormány jelentős támogatást kapott a választásokon. Erős felhatalmazásunk van a kormányzásra, és be kell tartanunk a választási ígéreteinket.
Ez fontosabb, mint az ellenzék hisztériakeltése.
A kormány azonban úgy tűnik, hogy mégis némileg visszalép eredeti javaslatától.
Ez is, mint minden a politikában, egy tárgyalás. Van némi mozgásterünk, de nem fogunk kihátrálni a fontos pontokból, és végig visszük azt, ami szerintünk létfontosságú.
A kormánykoalíció teljes mértékben a javaslat mögött áll?
Erős többségünk van, 64-en vagyunk 56 ellenében. Van egy-két képviselő a koalíciónkból, akik egyelőre hezitálnak. Ez rendben is van. Még így is erős többségünk lesz ebben a kérdésben.
A média sokszor szereti úgy jellemezni az új kormányt, mint Izrael eddigi legjobboldalibb és legvallásosabb kormányát.
A politikai emlékezet csak rövid távú. A 90-es évek elején volt egy hasonlóan jobboldali többségű kormány. Lehet, hogy ez a kormány a legkonzervatívabb, igen. De nem a legjobboldalibb.
Izrael egyre konzervatívabbá válik, és egyértelmű demográfiai változás is tapasztalható, nevezetesen, hogy a vallásos népesség egyre nagyobb százalékot tesz ki a társadalomban. Ezzel párhuzamosan például az amerikai zsidók jelentős része asszimilálódik. Nem tart attól, hogy a távolság a zsidó állam és a diaszpóra zsidósága között egyre nagyobb lesz?
Mostanra mindenki belátja, még a legcionistább gondolkodásúak is, hogy Izraelnek éppúgy szüksége van a diaszpórára, mint ahogy a diaszpórának szüksége van egy erős Izraelre. A távolság növekedése azonban elkerülhetetlen. Az amerikai zsidóság óriási asszimiláción megy keresztül. Az európai zsidóság is. Ez az első számú fenyegetés. Tudja, a legjobb könyv a Biblián kívül, amit olvastam, Amos Elon könyve, melynek címe: The pity of it all („A legszégyenletesebb az egészben”). A 2000-es évek elején írta, amikor Bécsben tanultam. A német zsidók történetét írja le 1743-tól, amikor Moses Mendelssohn belépett Berlin kapuján, egészen 1933-ig, amikor Hannah Arendt megszökött az országból.
Az ember muszáj, hogy felzaklassa, hogy mi történt a német zsidókkal.
De hogy válaszoljak a kérdésére. Izrael Állam és a diaszpóra közötti kapcsolat csak részben függ Izraeltől. Nekünk kell tennünk a magunk részét, és elvárni, hogy a másik „fél” is tegye ugyanezt.
Ön találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel. Miről beszéltek?
Orbán Viktor nagyon nagylelkű volt az idejével, nagyszerű beszélgetést folytattunk, sajnos nem tudom megosztani önnel, hogy miről beszéltünk. Csak annyit mondhatok, hogy az országaink közötti kapcsolatok soha nem voltak erősebbek és jobbak.
Kifejtené ezt? Milyen előnyöket tart fontosnak?
Magyarország egyértelműen Izrael egyik legjobb barátja Európában és a világon. Közös értékeket vallunk, hasonló kihívásokkal nézünk szembe, barátságunk erősebb, mint valaha. Orbán miniszterelnök közeli barátja Netanjahu miniszterelnöknek, ez a barátság hosszú múltra tekint vissza, és a mindkét vezető erős mandátummal kormányoz.
Reméljük, hogy ezt a barátságot és partnerséget még tovább tudjuk erősíteni minden területen, beleértve a beruházásokat, a gazdasági, kulturális és védelmi kérdéseket is.
Ráadásul Magyarországnak jelentős és virágzó zsidó közössége van, amely biztonságban és békében él, köszönhetően a magyar kormány antiszemitizmus elleni határozott álláspontjának.
