Oroszország képes „valódi katonai nyomást” gyakorolni balti szomszédaira – állította az észt Külföldi Hírszerző Szolgálat (EFIS) e heti éves jelentésében. Az EFIS – az MI6 és a CIA észt megfelelője – szerint Oroszország jelenleg ugyan katonai erőfeszítéseit Ukrajnára összpontosítja, de továbbra is közép- és hosszú távú biztonsági kockázatot jelent a Lettországot és Litvániát is magában foglaló balti államok számára.
Mindhárom ország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, és Putyin tavalyi ukrajnai inváziója óta növelte katonai kiadásait.
„Oroszország harciassága és külpolitikai ambíciói jelentősen megnövelték a biztonsági kockázatokat Észtország számára” – áll a jelentésben, amely elismeri, hogy a balti államok „a NATO legsebezhetőbb részei, ami egy NATO-orosz konfliktus esetén a katonai nyomás középpontjává tenné őket”.
S „az ukrán kérdésben elért diplomáciai és/vagy katonai siker esetén Oroszország a 2020-as évek közepén fokozni fogja a politikai és katonai nyomást a balti államokra”.
Egyre nagyobb a félelem az ország nyugati határán egyre több orosz hadgyakorlat miatt. Oroszország közelgő „Zapad 2023” stratégiai gyakorlatát két évvel előrehozták, és az EFIS szerint az ország katonai jelenléte „akár négy éven belül mennyiségileg is helyreállhat az észt határ közvetlen közelében”. Az inváziót megelőzően Oroszországnak akár 30 000 katonája is volt a nyugati szárnyán, bár sokukat azóta átcsoportosították, hogy Ukrajnában harcoljanak. Katonai jelenléte azonban továbbra is fenyegetést jelent. Kaupo Rosin, az EFIS főigazgatója a jelentés közzétételét követően a héten Tallinnban adott interjút:
„Valószínűleg látunk majd erőket a határaink közelében, látunk majd haditengerészeti és légierő tevékenységet a Balti-tengeren. A gyakorlat célja valószínűleg az, hogy katonai nyomást gyakoroljanak a Nyugatra. Szokatlan, mert kívül esik a szokásos menetrend keretein”.
Egy külön interjúban Rosin azt állította, hogy „az Orosz Föderáció törekvése az, hogy teljesen új biztonsági helyzetet teremtsen Európában”. Putyin egyik módszere a külföldi befolyás megszerzésére az orosz ortodox egyházon keresztül történik, amelyet az EFIS vezetője „propagandaeszköznek” bélyegzett, amelyet arra használnak, hogy a három balti államban, valamint Lengyelországban lévő egyházi ágakban nyugatellenes érzelmeket keltsenek. „[Az egyház] tevékenysége meglehetősen ravasz” – tette hozzá Rosin.
A tavalyi EFIS-jelentés azt jósolta, hogy Putyin „készen áll a háborúra Ukrajnával”, és hogy 2022 februárjában invázióra kerül sor. Bár Rosin a 2023-as jelentésben azzal érvelt, hogy „Oroszország eddig kudarcot vallott az agressziós háborúban”, azt is elismerte, hogy „még mindig van elég üzemanyag a háborús gépezethez – Oroszország nem fog egyhamar kifogyni az ágyútöltelékből”.
Ez szembetűnő ellentétben áll Sir Jeremy Flemingnek, a GCHQ vezetőjének tavaly novemberi kijelentésével, miszerint Putyin hadserege kifogyóban van mind a lőszerből, mind a katonákból.
A balti államokra és Európa többi részére jelentett fenyegetés valószínűleg nem fog csökkenni, amikor Putyin hivatali ideje véget ér. Rosin az EFIS-jelentésben azt írja, hogy „egy új Gorbacsov […] nem látszik a horizonton. A demokratikus világnak nem szabad illúziókat táplálnia azzal kapcsolatban, hogy a Putyin utáni Oroszország hamarosan elfogadja a demokratikus értékeket”.
Amennyiben Oroszország elérné stratégiai céljait Ukrajnában, a NATO-tagállamokkal való konfliktus valószínűsége jelentősen megnőne. Észtország és szomszédai várhatóan ennek az esetleges konfliktusnak az első érintkezési pontjai lesznek. Egyértelmű – írja Rosin -, hogy „Ukrajna győzelme az Oroszország elleni háborúban a regionális biztonságot is javítaná”.
