Negyven éve, 1983. január 24-én halt meg George Cukor, Hollywood aranykorának egyik legnagyobb rendezője, akinek tíz alkotása volt versenyben az Oscar-díjért, My Fair Lady című munkája pedig minden idők egyik legsikeresebb filmmusicalje.
George Dewey Cukor magyar zsidó bevándorlók gyermekeként jött a világra 1899. július 7-én New Yorkban. Korán a színház bűvkörébe került, sokszor óráit is elbliccelte, hogy belógjon a délutáni előadásokra. Egy ideig statiszta volt a Metropolitan Operában, a Broadwayn segédrendezőből küzdötte fel magát a rendezők közé. Az ő nevéhez fűződött F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című regényének első színpadra állítása 1926-ban, az évtized végéig további hat darabot rendezett.
Az új tehetségeket kereső filmipar Hollywoodba csábította, itt a szintén magyar származású Adolph Zukor által alapított Paramount Pictures stúdióban dialógusrendezőként kezdett dolgozni, egyebek között a Nyugaton a helyzet változatlan című első világháborús filmben. Rendezőként 1930-ban a Tarnished Lady című filmdrámával mutatkozott be, de nehéz természete miatt hamar összekülönbözött a vezetéssel, s amikor egyik filmjét újrarendeztették, az RKO, majd az MGM stúdióhoz szerződött.
Az 1930-as években olyan kasszasikereket forgatott, mint a Katharine Hepburnnel készült Búcsú a szerelemtől. Kedvenc színésznőjével tíz közös munkát jegyzett, köztük volt a Vacsora nyolckor és a Fiatal asszonyok, utóbbiért jelölték először Oscar-díjra 1933-ban.
A film érdekessége, hogy abban Lukács Pál, az egyetlen Oscar-díjas magyar színész egy Goethe-versre komponált Csajkovszkij-dalt is énekelt, amelynek szövegét Lukács ültette át németről angolra.
Cukor elkészítette a Dickens: David Copperfield, Shakespeare: Rómeó és Júlia, Dumas: A kaméliás hölgy című műveinek filmváltozatát, utóbbi címszerepét másik kedvenc sztárja, Greta Garbo alakította. Ő rendezte a hallgatag és titokzatos svéd díva utolsó filmjét, A kétarcú nő című romantikus vígjátékot is – a közönség nem díjazta a filmcsillag műfajváltását, ő pedig örökre hátat fordított Hollywoodnak.
Cukor a harmincas évek végére a legjobban fizetett rendezők közé emelkedett.
1937-ben őt kérték fel az Elfújta a szél megrendezésére, de David O. Selznick producer a forgatás előtt néhány nappal állandósult nézeteltéréseik miatt kirúgta. A Philadelphiai történet, majd 1944-ben a hét Oscar-díjra jelölt Gázláng sikere azonban vigasztalhatta, előbbiben ismét Katharine Hepburn, utóbbiban Ingrid Bergman alakította a főszerepet.
Első színes filmjét, a Csillag születik című musicalt Judy Garlanddal 1954-ben készítette. 1960-ban a Marilyn Monroe-val forgatott Szeressünk! megbukott, annál nagyobb sikert aratott viszont a négy évvel későbbi My Fair Lady. Az Audrey Hepburn főszereplésével készült musicalt 12 kategóriában jelölték Oscar-díjra, ebből nyolcat meg is kapott, köztük a legjobb filmért járót. Cukor maga – ötödik jelölése után – a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocskát vehette át, abban az évben a Golden Globe-díjat is neki ítélték.
A rendező élete végéig dolgozott. Túl a hetvenen, 1975-ben parádés szereposztással (Ava Gardner, Elizabeth Taylor, Jane Fonda) készítette el Maeterlinck A kék madár című meséjének filmváltozatát, de az első szovjet-amerikai koprodukció a mozikban hatalmasat bukott. A balsiker nem szegte kedvét, producereket is talált, így több tévéfilmet rendezett még, utolsó munkája, a Gazdagok és híresek 1981-ben két nő történetét mesélte el, a főszerepet Jacqueline Bisset és Candice Bergen alakította.
Örök bánata maradt, hogy soha nem tudta elkészíteni az írónő Virginia Woolf életét feldolgozó filmet, amelynek főszerepét Maggie Smithnek szánta. Korán megfogadta, hogy csak színvonalas irodalmi alapanyagból dolgozik, szavai szerint
„ha csak egyetlen rendező marad, aki nem maga írja a filmjeit, az én leszek”.
Ehhez tartotta is magát, színházi tapasztalatait kamatoztatva elsősorban a színészvezetésben remekelt. Filmjeiben 21 színészt jelöltek Oscar-díjra, közülük öt át is vehette a kitüntetést. Főként a gyengébb nem tagjaival tudott jól együtt dolgozni, de a „nők rendezője” jelző ellen hevesen tiltakozott.
A szinte minden műfajban remeklő Cukor ars poeticája így szólt:
„Dolgozz keményen, hogy minden munkád könnyednek hasson.”
A szakma is méltányolta, a legjelentősebb filmes kitüntetések mellett megkapta a televíziós Emmy-díjat (1975), valamint az amerikai rendezők céhének életműdíját (1981), 1982-ben életművéért a velencei nemzetközi filmfesztiválon Arany Oroszlán-díjjal tüntették ki. 1960 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek sétányát.
A magánéletében rendkívül népszerű bonviván Cukor hatalmas art deco kastélyban élt, hírességektől hemzsegő fogadásain Hollywood krémje élvezte a jó ételeket és az érdekes társaságot. Keresztlánya a művészi pályát választó Mia Farrow színésznő volt.
George Cukor 1983. január 24-én, 83 éves korában szívinfarktus következtében halt meg Los Angelesben. A kaliforniai Glendale-ben lévő Forest Lawn temetőben helyezték örök nyugalomra. Legutóbb 2019-ben a Gázláng című filmjét vették fel az amerikai kongresszusi könyvtár által létrehozott filmregiszterbe, így immár kilenc alkotását is az amerikai filmörökség részeként tartják számon.
