Washington megüzente Izraelnek, hogy nem akar váratlan meglepetéseket és szövetségese minden lépéséről tudni kíván.
Demokratikus hírszerzés
2013-ban Edward Snowden leleplezései nyomán fény derült arra, hogy az amerikai titkosszolgálatok világszerte lehallgatják, és megfigyelik az emberek telefonhívásait és internetes tevékenységét.
Angela Merkel német kancellár kezdetben visszautasított minden összehasonlítást az amerikai hírszerzés és a kommunista Kelet-Németország egykori titkosrendőrsége, a Stasi által folytatott mindenre kiterjedő megfigyelés között.
„Számomra egyáltalán nem összehasonlítható a Stasi és a demokratikus államok hírszerző szerveinek munkája”
– mondta eleinte Merkel.
A kancellár azzal érvelt, hogy a demokratikus országok hírszerzése „mindig is alapvető fontosságú volt és a jövőben is az lesz az állampolgárok biztonsága érdekében”.
„Egy ország hírszerzés nélkül túlságosan is sebezhető lenne”
– szögezte le a német politika nagyasszonya.
Pár hónappal később a Der Spiegel írta meg, hogy az amerikaiak 2002 óta (!) lehallgatják Merkel telefonját. A német kancellár az ügy kirobbanását követően feszült hangulatú telefonbeszélgetést folytatott Barack Obamával, a „demokratikus országok hírszerző szerveinek alapvető fontosságú tevékenységeiről”, amely során azzal torkolta le amerikai kollégáját, hogy a lehallgatásáért felelős amerikai hírszerzőszervezetet, az NSA-t, végül mégiscsak a Stasihoz hasonlította.
A lehallgatási-botrányt követően Berlin és Párizs vállvetve követelte Washingtontól, hogy kössenek egymás között kémkedéstilalmi-megállapodást.
Kérésük azonban (nem meglepő módon) süket fülekre talált.
Az ún. Öt Szem, angolszász hírszerző szövetség tagjai, Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok a második világháború vége óta osztják meg egymással a hírszerzési információikat. Washington azonban még ezekkel a legszorosabb szövetségeseivel sem kötött olyan megállapodást, amely tartalmazta volna a másik ország elleni kémkedés tilalmát.
„Nincs olyan ország, amellyel kémkedést tiltó megállapodásunk lenne”
– szögezte le Obama, az Egyesült Államokba látogató (és kémkedéstilalmi-egyezményért lobbizó) Francois Hollande francia elnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján.
Ez alól nem kivétel Amerika legszorosabb közel-keleti szövetségese, Izrael sem.
Kétszeres erővel
Nemrég, William M. Arkin a Newsweek hasábjain számolt be az amerikai hírszerzés következő évekre vonatkozó, Izraellel kapcsolatos terveiről.
„A Pentagon számára Izrael a legértékesebb katonai és hírszerzési partner a Közel-Keleten, hatalmas harci tapasztalatával és fejlett technológiáival”
– írta cikkében Arkin, hozzátéve, hogy az afganisztáni és iraki harcok befejeztével, valamint a Trump-kormányzat által közvetített Ábrahám-egyezményekkel Washington meglátta a lehetőséget arra, hogy Izraelt mélyebben bevonja egy új regionális szövetségbe.
Jeruzsálem és Washington évtizedek óta szoros szövetségesei egymásnak, ugyanakkor – ahogyan az a normálisan működő, szuverén államok esetében lenni szokott – érdekeik sokszor eltérőek. Erről beszélt a Newsweeknek névtelenül nyilatkozó egyik magas rangú amerikai hírszerzőtiszt is, aki szerint országát az izraeli nukleáris arzenállal kapcsolatos titkok, az IDF Irán elleni katonai tervei, valamint az izraeli hírszerzőszolgálatok egyesült államokbeli tevékenységének elhárítása foglalkoztatja leginkább.
| Ki kémkedik, ki után? Nem újkeletű dolog a történelemben, hogy szövetséges államok egymás után kémkednek. Az izraeli-amerikai kapcsolatok azonban különösen érzékenyek e tekintetben azóta, hogy az amerikai haditengerészet egyik elemzőjét, Jonathan Pollardot 1987-ben árulásért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték az Egyesült Államokban, mert titkos dokumentumokat adott át Izraelnek. Izraeli-amerikai jó kapcsolatok ide vagy oda, Pollardnak 30 évet kellett ülnie, és csak azt követően engedték szabadon Izraelbe távozni. Hogy ügye mennyire megosztotta az amerikai kormányzatot is, jól mutatja a Barack Obama és alelnöke, Joe Biden közötti nézeteltérés. Biden – aki Pollard letartóztatásának idején az amerikai szenátus igazságügyi bizottságának volt az elnöke – Pollard szabadon engedése kapcsán egyszer úgy nyilatkozott, hogy bár „Obama fontolgatta a kegyelmet”, addig ő neki az volt a véleménye, hogy „csak a holttestemen át fogjuk kiengedni őt idő előtt”. „Ha rajtam múlna, életfogytiglan börtönben maradna” – mondta egyszer Biden. Bár Izrael Pollard lebukása után ígéretet tett az Egyesült Államoknak, hogy soha többé nem kémkedik ellene, később, George W. Bush elnöksége alatt, Lawrence Franklin, a Pentagon egyik tisztviselője lebukott, hogy titkos információkat osztott meg izraeli tisztviselőkkel. Jeruzsálem ragaszkodott ahhoz, hogy az izraeli tisztviselők egyszerűen csak „információkat cseréltek” Franklinnel az Izrael elpusztítására törő iráni iszlamista rezsimmel kapcsolatban. Franklin azonban bevallotta, hogy legalább egy alkalommal titkos információkat osztott meg Naor Gilonnal, a washingtoni izraeli nagykövetség egyik munkatársával, cserébe pedig Gilon „ajándékokat vett neki”. Az ügy pikantériája, hogy az amerikai biztonsági tisztviselő elleni vádiratból kiderült, az Egyesült Államok is csak a washingtoni izraeli diplomaták utáni kémkedés közben fedezte fel, hogy Franklin titkos információkat adott ki. Izrael a hírszerzésének köszönhetően tudta meg később azt is, hogy Obama alatt az Egyesült Államok titkos tárgyalásokba kezdett Iránnal. Az amerikaiakat nem az dühítette fel, hogy Izrael a titkos tárgyalásaik után kémkedett – ez természetes volt számukra –, hanem az, hogy az izraeliek megosztották ezeket az információkat egyes amerikai törvényhozókkal, hogy meghiúsítsák a készülő atomalkut. |
A Newsweek szokatlanul részletekbe menő cikkéből kiderül, hogy amerikai oldalról a CIA felelős az izraeli hírszerző ügynökségekkel való kapcsolattartásért – valamint az izraeli politikai vezetéssel kapcsolatos információk gyűjtéséért. Az amerikai hadsereg felelős a katonai hírszerzésért (az izraeli technológiáktól kezdve a katonai képességekig és tervekig),
az NSA pedig az izraeli kommunikáció lehallgatásáért – miközben sokszor együtt is működik izraeli kollégáival a szunnita arab szomszédok és síita Irán elleni hírszerzés kapcsán.
„Az amerikai kormány jelenleg mintegy ezer héberül jól beszélő nyelvészt foglalkoztat az Izraellel kapcsolatos ügyek kezelésére” – írja a lap, amely szerint
ezen alkalmazottak körülbelül egyharmada kifejezetten kémkedési feladatokat lát el.
„Az NSA-nak dolgozó mintegy 250 héber fordító feladata az izraeli kormányzati és katonai kommunikáció, valamint a lehallgatott mobiltelefon-forgalom fordítása” – írja hírszerzési forrásokra hivatkozva a cikk.
Az amerikai kormányzatnak dolgozó, héberül beszélő fordítók száma a Newsweek forrásai szerint 2025-re megduplázódik (igaz, sokukra az Izraellel való szorosabb biztonsági együttműködés és közös projektek miatt van szükség).
A közös ellenség: Irán
„Minél inkább hiteles katonai ellenfele Izrael Iránnak (részben ez a létszámbővítésnek is az oka), annál inkább gyanúsak [az izraeliek] éppen azokkal a képességekkel kapcsolatban, amelyek létrehozásában és fejlesztésében mi is segítünk” – nyilatkozta a Newsweeknek egy magas rangú amerikai hírszerzési tisztviselő.
„Ez a »tartsd közel az ellenségeidet, de még közelebb a barátaidat« esete”
– tette hozzá a tisztviselő.
Washingtonban pedig okkal gondolkodnak így. Egy izraeli csapás Teherán nukleáris projektje ellen messzemenő következményekkel járna Amerika térségbeli jelenlétére is, ezért nem meglepő, hogy az amerikai kormányzatot különösen aggasztják (és érdeklik) Izrael Irán elleni katonai tervei.
Az amerikai kormányzat nyilvánosan is hangot ad ezen aggodalmainak, éppen a már idézett Newsweek cikken keresztül. Valószínűleg ugyanis nem véletlen, amikor „magas rangú amerikai hírszerzők” pár nappal a Netanjahu-kormány beiktatása előtt nyíltan beszélnek a sajtónak az amerikai hírszerzés Izraellel foglalkozó részlegének (elvileg titkos) létszámbővítéséről.
Amerika üzenete egyértelmű Izraelnek és új kormányának:
Veletek vagyunk, de figyelünk titeket és nem akarunk váratlan meglepetéseket!
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
