A 90 éves korában elhunyt Israel Levin családja elmondta, hogy fontosnak tartotta, hogy mindenki megtudja, milyen borzalmakkal és nehézségekkel kellett szembenéznie a holokauszt idején, és hogyan sikerült túlélnie.
Levin 11 éves volt, amikor apjával és egy csapat felnőtt társával együtt sikerült megszöknie a haláltáborból a tábor csatornarendszerén keresztül.
Levin gyermekei visszaemlékezve az életére elmondták, hogy Levin gyakran mesélt nekik a nehézségekről, amelyeket fiatalkorában átélt. Gyakran mondta: „13 éves koromig harcoltam az életemért, nem úgy, mint ti”. Egyikük hozzátette, hogy Levin apja, Leizer az 1943-ban vérbe fojtott varsói gettófelkelés egyik vezetője volt.
Levin édesanyját és nővérét meggyilkolták a holokausztban, míg ő és az apja túlélte.
„Annak az utolsó csoportnak a tagjai voltak, akiknek sikerült elmenekülniük a nácik elől”
– mondta Levin lánya, Ronni.
„A szennyvíz csatornákon keresztül menekültek, és ott rejtőztek el. A felnőttek a vállukon cipelték apámat, hogy ne fulladjon bele a vízbe”.
Levin fia, Ejal hozzátette, hogy apjuk fontosnak tartotta, hogy elmesélje menekülésének történetét.
„Az elmúlt években apa beteg lett, de tiszta öntudattal mesélt nekünk a partizánokról, akik segítettek a csoportjának az erdőkben, és arról, hogy egy lengyel család hónapokig rejtegette őt”.
Levin 1945-ben, 13 évesen érkezett Izraelbe az apjával, és az észak-izraeli Jagur kibucban telepedett le. Amikor apja megbetegedett és végül megvakult, Levin támogatta és segítette őt. Besorozták az IDF páncélos alakulatához, és leszerelése után is a kibucban dolgozott.
Feleségül vette Batja Rabinovitchot, akitől négy gyermekük született: Etti, Uri, Ronni és Ejal.
„Amikor Batja megbetegedett, szeretettel ápolta őt, amíg meg nem halt”
– mondta Etti. Levin később újra megnősült, és abban a házasságban született még egy fia, Ido.
Egy gyárat vezetett a kibucban, majd az Izrael északi Jezréel-völgyében lévő gyárakért felelős ernyőszervezetet vezette. Pályafutása során részt vett a Jagur kibuc vezetésében, többek között főtitkárként is szolgált.
Ezután az Egyesült Kibuc Mozgalom – az Izraelben működő közel 230 kibucot tömörítő szerveződés – belügyi titkárává lépett elő.
„Olyan emberként emlékszem Izraelre, aki bölcs, elkötelezett és hűséges volt a barátaihoz és a kibucokhoz”
– emlékezik rá barátja és munkatársa a mozgalomban, Jákov.
Levin a hadseregben is magasra jutott a ranglétrán, alezredesi rangot ért el, és Izrael számos háborújában harcolt.
Az 1973-as Jom Kipur-i háborúban, amikor dandárjával a frontvonalhoz érkezve lángoló izraeli tankokat látott, azt mondta, hogy
„nem lesz még egy holokauszt”,
és utasította a csapatokat, hogy vegyék fel a harcot az ellenséggel.
Miután a csatában megsebesült, Levin megszökött a kórházból, és visszatért az őrhelyére, hogy folytassa a harcot.
„Apa felelősségteljes aktivista és vezető volt, akinek nem volt egója, és keveset követelt másoktól, de szerette az életet és tovább akart élni”
– mondta Levin családja.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg hirdetéseket.