Az elmúlt évtizedben a németek egyre nagyobb félelemmel fogadták a szilvesztert. Az ünnepnapnak szánt nap Németországban valami sokkal csúnyábbra világít rá: az ország kudarcos migrációs és integrációs politikájára – írja Ralph Schoellhammer osztrák közgazdász.
Berlinben és más városokban tört ki erőszak a rendőrök és tűzoltók ellen – idézi fel a cikk.
„Sajnos a német kormány igyekszik elterelni a figyelmet arról a kellemetlen igazságról, hogy az incidensek középpontjában általában nem integrált migránsok és menedékkérők állnak. Ezt példázta az egyik legnagyobb közszolgálati műsorszolgáltató és a Német Rendőrszakszervezet tudósítása, amely szerint „nehéz elkövetőkről beszélni, mert ezek a világjárvány következtében kialakuló csoportdinamikai folyamatok” – gondosan elkerülve az érintett demográfiai csoportok megemlítését” – írja a szerző.
Alsó-Szászország tartomány belügyminisztere jobboldali szélsőségeseket gyanított a támadások mögött, Karl Lauterbach, az SPD szövetségi egészségügyi minisztere pedig azt tweetelte (mielőtt törölte volna), hogy a résztvevőket ki kell lakoltatni az otthonukból.
„De nézzük meg a bizonyítékokat. A 145 letartóztatottból 45 ember német állampolgársággal rendelkezett, míg 27 afgán, 21 szíriai, a maradék 15 további országból származott. Az általánosításokkal mindig óvatosnak kell lenni, de legalábbis a 2015 szilveszterén több német nagyvárosban történt tömeges szexuális támadások óta egyértelműnek kell lennie, hogy különösen a fiatal férfiak – akik közül sokan vagy traumatizálódtak, vagy kifejezetten nyugatellenes környezetben szocializálódtak – integrációja továbbra is kudarcot vall” – írja a szerző.
A saját maguk által teremtett ideológiai háló csapdájába esve Németországban egyetlen párt sem akarja megemlíteni, nemhogy foglalkozni a problémával. Valójában csak a szélsőséges pártok – a bal- és a jobboldaliak egyaránt – szólaltak fel – jelenti ki a közgazdász.
A szerző szerint a probléma az ukrajnai háború folytatódásával valószínűleg csak súlyosbodni fog.
„Miközben a legtöbb európai együttérzően viszonyul az ukrán menekültekhez – eddig túlnyomórészt nőkhöz és gyermekekhez -, nem készülnek fel arra a napra, amikor a háborútól traumatizált férjek és apák követni fogják családjukat, akik közül sokan nem szándékoznak visszatérni Ukrajnába. A jelenleg 1,02 millió ukrán menekült több mint 25%-a Németországban akar maradni a háború után, ami sok esetben a berlini nagyvonalú családegyesítési programok alkalmazását is magában foglalja” – olvasható a cikkben.
A szerző szerint még Lengyelország is, amely határozottan támogatta Kijevet, és hatalmas közvéleményt mozgósított a menekültek megsegítésére és elszállásolására, lassan elérkezik a lehetőségei határához.
A sok civil segítő arra számított, hogy ez egy rövid konfliktus lesz, és hogy az év végére az ukránok többsége hazatér, de minél tovább tart a háború, annál valószínűtlenebbé válik ez a forgatókönyv – és a közvélemény támogatása ennek megfelelően csökken.
„A jelenlegi médiakörnyezetben nagyon nehéz rámutatni ezekre a nehéz igazságokra. A kérdéssel kapcsolatos hallgatás azonban megakadályozza, hogy megtegyük a szükséges lépéseket az integráció terén tapasztalható hiányosságok enyhítésére, és olyan politikák kialakítására, amelyek megakadályoznák a helyzet súlyosbodását” – írja Schoellhammer.
MTI/AP/Markus Schreiber
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.