Annak idején 2015-ben, amikor Merkel kancellár a határnyitást elrendelte, azt is megígérte, hogy ehhez hasonló helyzet soha többé nem fog előállni. És valóban, így is lett: A jelenlegi, 2022-es helyzet jóval drámaibb, mint az 2015-ben volt. Miközben 2015-ben „csak” 900 000 migránst regisztráltak, most az előrejelzések arról szólnak, hogy az év végéig 1,2 millió menekült és migráns fog az országban tartózkodni.
Nemcsak az Ukrajnából származó menekültek árasztják el Németországot. Fiatal férfiak jönnek tömegesen Szíriából, Afganisztánból, Irakból és Törökországból, szinte mindig illegális úton, a Földközi tengeren átkelve és a balkáni útvonalon.
Az iszlám országokból érkező migránsok az év folyamán eddig 200 000 menedékjogi kérvényt nyújtottak be, ez majdnem 80 százalékkal több, mint az előző évben.
Németország lakosainak száma 2022 októberében először a történelemben meghaladta a 84 milliót. A hatalmas növekedés nyilvánvalóan nem arra vezethető vissza, hogy a németek felfedezték volna a gyermekvállalás örömeit. A lakosok száma a születések csökkenése miatt 2014-ig stagnált, illetve folyamatosan csökkent.
2014-ben a lakosok száma még csak 80,9 millió volt, vagyis a német határok megszüntetésétől kezdve a mostani év végéig minimum négymillióval nőtt az országban élők száma. Itt csak azokról van szó, akikről tudunk.
A németországi lakosság összetételéről statisztikai adatok a 2021-es évről állnak rendelkezésre. 2021 végén 22,3 millió lakosnak volt úgynevezett „migrációs háttere”, ami a német bürokrácia nyelvén azt jelenti, hogy az illető személynek vagy a szülei nem voltak németek, vagy ö maga sem németként született. Ezenfelül 2021-ben 11,8 millió külföldi, tehát nem német állampolgár élt Németországban, ezek száma 2021 folyamán 3,4 százalékkal, vagyis 386 000 személlyel bővült. A külföldiek legnagyobb csoportja, mintegy másfélmillió ember, török állampolgár.
A migrációs hátterűek és a külföldiek 2021-ben együttesen a lakosság 40,5 százalékát tették ki. A 2022-es migrációs helyzet természetesen az arányok lényeges változásához fog vezetni.
A számok döbbenetes képet mutatnak: A népességcsere gyors iramban halad, amit Merkel a határnyitással elkezdett, most még intenzívebben folytatódik tovább.
Összegezve elmondhatjuk, hogy sikerült nem egészen tíz év alatt a nép összetételét, kultúráját és a városok arculatát drámaian megváltoztatni.
Azonban mindez úgy látszik még mindig nem elég. A szocdem-zöld-szabaddemokrata kormány több új törvénnyel fokozza az iramot.
Az úgy nevezett „Esély Tartózkodási Jog” értelmében illegálisan, de valamilyen okból megtűrten az országban tartózkodó migránsok „esélyt kapnak arra, hogy megteremtsék a tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges alapokat”. Ide tartozik a létfenntartási költségek önálló fedezése és identitásuk egyértelmű bizonyítása. Ez utóbbi kitétel árulkodó: Nyilvánvalóan nagy számban tartózkodnak „eltűrt” személyek legálisan Németországban, holott a hatóságok még azt sem tudják róluk, hogy kicsodák valójában.
Aki legalább öt évig megtűrtként élt az országban, nem követett el ismertté vált bűncselekményeket és hitet tesz a demokratikus rendszer mellett, az élvezheti az új törvény nyújtotta lehetőségeket.
„Jól integrált” fiatalkorúak már három év után örökre itt maradhatnak, ezen felül megkönnyítik a családtagok bevándorlását.
Természetesen a jogi legalizálást az eddig is bőkezű ellátás még további kibővítése követi. A cél a juttatásoknak a szociális segély színvonalára való felemelése, mert hiszen igazságtalan az, ha németek és migránsok között szociális különbségek léteznek. Hogy a németek fizetnek, a migránsok pedig fogyasztanak, az az egyenlőség harcosai számára nem érv.
Nemcsak, hogy német határvédelem már nyolc éve nem létezik, a korlátlan maradás lehetőségével és a busás szociális ellátás további növelésével a kormány tudatosan erősíti a bevándorlás úgy nevezett húzó faktorait.
Jelenleg az átlagos migráns 367 euró (150 ezer Ft) alapellátásban részesül, gyermekek koruktól függően 249 és 294 euró (100-120 ezer Ft) közötti juttatást kapnak. Ezek csak a pénzbeli juttatások, az adófizető állja a lakbért és a rezsiköltségeket valamint a különböző speciális segélyeket. Az ukrán menekültek minden igazolás nélkül ugyanazt az ellátást kapják, mint a német szociális segélyből élők, 446 eurót (183 ezer Ft) havonta, gyermekek 376 eurót (154 ezer Ft), plusz lakássegélyt, rezsit stb.
Így aztán nem csoda, hogy az ukrán menekültek inkább Németországban élik világukat, mint hogy Magyarországon vagy Lengyelországban tengődnének.
A több mint nagyvonalú ellátásnak köszönhetően a menekültek és migránsok többségének esze ágában sincs dolgozni menni, holott Merkel és a jelenlegi kormánykoalíció éppen a munkaerőhiánnyal magyarázta és magyarázza a korlátlan migráció szükségességét. A 2014-ben és 2015-ben beözönlött migránsok közül 2022-ben összesen 484 000-nek volt állandó bejelentett munkahelye. A szociális segélyből élők 38 százaléka külföldi, ebben a számban az ukrán menekültek nincsenek benne. Az égető munkaerőhiány ellenére jelenleg 900 000 külföldit tartanak nyilván munkanélküliként. Egy ukrajnai menekült jól foglalja össze az okokat:
„A segélyek és az a lehetőség, hogy emellett illegális munkavégzéssel pénzt lehet keresni, ahhoz vezet, hogy a menekültek nem nagyon igyekeznek munkát szerezni. Aki meg nem dolgozik, annak nem probléma, hogy nem beszéli a nyelvet.”
Elég sokan követik ezt a stratégiát, folytatja, és ezért ne reménykedjen a kormány abban, hogy az ukránok majd tömegesen fognak a német társadalomba integrálódni.
Gerd Müller volt fejlesztési támogatási miniszter és CSU tag köszönetet érdemlő módon 2017-ben eléggé nyíltan beszélt arról, hogy mennyibe kerül a német adófizetőnek a társadalom multikulturalizálása. „Egy millió menekült támogatására csak ebben az évben 30 milliárd eurót fordítunk” – mondotta. Egy migráns ellátása főleg a kezdeti években évi 30 000 euróba (12,3 millió Ft) kerül, ez kevesebb, mint sok német éves nettó fizetése.
2014-től 2020 kezdetéig 100 milliárd eurót fordított a szövetségi kormány, pontosabban a német adófizető, a migránsok és menekültek támogatására, ehhez járulnak az önkormányzatok kiadásai lakások, iskolák, óvodák, az egészségügyi ellátás és más szociális intézmények biztosítására.
Ehhez hasonló a luxusellátást a gazdag észak-európai országokon kívül senki sem tud biztosítani, és ezért teljesen értelmetlen az újra és újra ismételgetett német követelés a migránsok és menekültek újraelosztására.
Az unión belül a bevándorlók ott telepednek le, ahol akarnak, és döntésüket legfőképpen a juttatások magasságától és az ottmaradás biztonságától fogják függővé tenni – mint teszik eddig is.
A német államháztartás a migráció következményeképpen minden szinten roskadozik. Hatalmas feszültség alatt áll a lakáspiac, tornatermekben, sportlétesítményekben, szállodákban menekültek és migránsok laknak, sok kisebb településen több bevándorló él, mint helyi lakos. Nap mint nap mindenki érzékelheti, hogy sem az egészségügyi ellátás, sem az iskolák nem bírják a rájuk rótt terheket. Sok orvos, főleg vidéken, már nem vesz fel új pacienseket az államilag biztosítottak köréből, szakorvosi vizsgálatokra hónapokat kell várni, ha egyáltalán sikerül a rendelésre bejutni.
A negyedik osztályos általános iskolásoknak több mint egyharmada nem tud írni és olvasni, és nem ismeri a számtani alapműveleteket, mivel az általános iskolák tele vannak németül nem tudó és sokszor feltűnő magaviseletű gyerekekkel.
A követelményeket évek óta inkább egyre lejjebb szállítják, csak hogy ne kerüljenek a migránsok gyermekei hátrányos helyzetbe.
Az állami és a rendszerhű médiának hála, a nyilvános beszéd primitív gagyogássá vált, nemcsak azért, mert az iskolák már nem tartják feladatuknak a német kultúra, főleg a német nyelv ápolását, hanem azért is, mert az egyenlőség nevében csak úgy szabad beszélni, hogy mindenki megértse. A nyilvános nyelvet ezért a tőmondatok uralják, a fiatalok között keresni kell azokat, akik még követni tudnak egy Thomas Manntól származó körmondatot vagy élvezni tudják Goethe és Schiller költészetét. (A német irodalom alapműve, Goethe Faustja, már nem része az általános tantervnek, mert elavultnak tekintik és amúgy is túl magas követelményeket állítana a mai tanulókkal szemben.)
„Már alig megy valami” írta a Bild Zeitung néhány napja a migrációs helyzetről. A szövetségi államok és az önkormányzatok segítségért könyörögnek, mert már sehol sem tudják a menedékkérőket elhelyezni. A sátrak, sportcsarnokok, szállodák mind megteltek, Drezdában a vásár csarnokaiban 550 Irakból, Szíriából és Afganisztánból „menekült” fiatal férfit akarnak a közeljövőben elhelyezni.
Sok város már kapitulált és nem hajlandó további bevándorlókat felvenni.
De a négy – esetleg mégis öt – millió bevándorló a társadalommérnököknek még mindig nem elég. A migrációs iparág azon vályúk egyike a sok közül, amely a zöldek és szocialisták klientúrájának hízlalására szolgál. A kormány a német adófizetők pénzét az illegális földközi-tengeri embercsempészet támogatására is használja, különös előszeretettel akkor, ha az embercsempész szervezet élén a Zöld párt egyik kimagasló vezetőjének, Katrin Göring-Eckardtnak a férje ül. Így kapott United4Rescue elnevezésű, a Földközi tengeren tevékenykedő bűnszövetkezet áldásos tevékenységének kiterjesztésére az adófizető jóvoltából kétmillió eurót.
Ez német jog szerint nem megengedett, és megjósolható, hogy az Olaszországhoz való viszonyt sem fogja kedvező irányba befolyásolni.
Az AfD kivételével minden német párt a bevándorlók és migránsok pártján van, a német polgárok, a nemzet érdekeit ebben a kormányban senki sem képviseli. A világhírű író Michel Houellebecq ugyan Franciaországról beszélt egy nemrég megjelent interjúban, de mondatai ugyanúgy igazak Németországra nézve is: „Megdöbbentett az az állítás, hogy a nagy népcsere (great replacement) csak elmélet lenne. De itt nem elméletről, hanem egy tényről van szó”, mondotta. „A migrációt senki sem tartóztatja fel … ez a katasztrófa el fogja söpörni Európát.”
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.