Marokkói tisztviselők állítólag nyomást gyakorolnak Izraelre, hogy ismerje el Marokkó fennhatóságát a vitatott nyugat-szaharai terület felett, és egy szerdai jelentés szerint ehhez kötik Marokkó izraeli nagykövetségének megnyitását.
Az Axios amerikai hírportál négy jelenlegi és volt izraeli tisztségviselőre hivatkozva közölte, hogy Marokkó az elmúlt hónapokban többször is felvetette a kérdést az izraeli képviselőkkel folytatott találkozókon.
Marokkó összekötő irodákat nyitott Izraelben, és kötelezettséget vállalt arra, hogy nagykövetséget nyit Tel-Avivban, de minden alkalommal, amikor izraeli tisztviselők felvetik a kérdést, a marokkói képviselők az ország Nyugat-Szahara feletti szuverenitásának hivatalos elismerését követelik
– írja az Axios.
Bár egyes izraeli politikusok nyilvános nyilatkozatokban támogatták Marokkó Nyugat-Szaharára vonatkozó igényeit, a külügyminisztérium tartózkodik attól, hogy elismerje a terület marokkói ellenőrzését.
Júniusi marokkói látogatása során Ajelet Shaked akkori belügyminiszter először nyilvánosan kifejezte, hogy Izrael támogatja Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara felett.
Az akkori külügyminiszter, Jair Lapid kétértelműbb volt, azt mondta, hogy Izrael azon fog dolgozni, hogy ellensúlyozza „a marokkói szuverenitás és területi integritás gyengítésére irányuló kísérleteket”, és „Marokkó Nyugat-Szahara autonómiatervét… pozitív fejleménynek” nevezte, de tartózkodott attól, hogy egyértelműen állást foglaljon a kérdésben, a külügyminisztérium pedig elhatárolódott a Gideon Száár volt igazságügy-miniszter által júliusban Marokkóban tett látogatása során tett, a terület marokkói szuverenitását elismerő megjegyzésektől is.
Marokkó 2000-ben, a második palesztin intifáda kitörését követően megszakította kapcsolatait Izraellel, de két évtizeddel később egy olyan megállapodás keretében újrakötötte, amelynek részeként Washington a Trump-kormányzat alatt elismerte Rabat szuverenitását a vitatott nyugat-szaharai terület felett.
Marokkó az 1975-ös spanyol kivonulás után igényt tartott a Nyugat-Szaharára, amely gazdag foszfátkészletekkel és tengeri halászattal rendelkező egykori spanyol gyarmat volt.
Az Algéria által támogatott Polisario Front azonban fegyverrel követelte a terület függetlenségét, 1976-ban kikiáltotta a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot (SADR), és 16 évig tartó háborút vívott Marokkóval.
2006-ban Marokkó javaslatot nyújtott be az ENSZ-hez, amely Nyugat-Szaharának autonómiát biztosítana, miközben a királyság szuverén része maradna.
Márciusban VI. Mohamed marokkói király hivatala nyilvánosságra hozta, hogy Spanyolország miniszterelnöke levélben támogatta a marokkói javaslatot, mint „a legkomolyabb, legreálisabb és leghitelesebb megoldást a vita megoldására”.
A jelentés szerint Izrael nem volt hajlandó engedni Rabat követeléseinek, amit a tisztviselők szerint Marokkó arra használ fel, hogy igazolja a nagykövetség megnyitásának elmaradását, félve a tel-avivi nagykövetséggel kapcsolatos otthoni kritikáktól.
Mindettől eltekintve a Jeruzsálem és Rabat közötti kapcsolatok egyre szorosabbak.
Aviv Kohavi, az Izraeli Védelmi Erők főnöke a múlt héten Marokkóba látogatott, megszilárdítva a stratégiai és katonai szövetséget a zsidó állam és az észak-afrikai ország között.
Látogatására azt követően került sor, hogy az izraeli hadsereg először vett részt egy nagyszabású, amerikai vezetésű hadgyakorlaton, amelyet júliusban tartottak Marokkóban és a közeli afrikai országokban.
