Eli Cohen beiktatási beszédében bejelentette a következő Negev-csúcstalálkozót Marokkóban, és azt mondta, hogy Izrael kevesebbet fog foglalkozni az orosz-ukrán háborúval, kedden tárgyal orosz kollégájával, Lavrovval.
Eli Cohen külügyminiszter hétfőn azt mondta, hogy Izrael helyett a palesztin vezetést kellene bíróság elé állítani, azzal vádolva a Palesztin Hatóságot, hogy ösztönzi a zsidók elleni terrortámadásokat.
„A nemzetközi közösségnek világos üzenetet kell küldenie a palesztin vezetésnek”
– mondta Cohen a külügyminisztérium diplomatáinak és dolgozóinak Jeruzsálemben tartott beiktatási beszédében.
„Elég volt az oktatási intézményekben történő uszításból és a zsidógyilkosok finanszírozásából”.
Cohen nem sokkal elődje, Jair Lapid találkozója után tette megjegyzéseit, akinek külügyi és miniszterelnöki megbízatása a múlt héten ért véget. A külügyminisztérium közlése szerint Izrael és az Egyesült Államok kapcsolatáról, az iráni fenyegetésről és az Ábrahámi Egyezmény kiterjesztéséről tárgyaltak.
Az ENSZ Közgyűlése péntek este megszavazta azt a határozatot, amelyben a Nemzetközi Bíróság beavatkozását és az izraeli-palesztin konfliktus helyzetéről való véleményalkotást kérik.
Cohen felszólalásában a lépést „a palesztinok képmutatásának bizonyítékának” nevezte, azzal vádolva őket, hogy az elmúlt 75 évben minden békeajánlatot elutasítottak.
A volt hírszerzési és gazdasági miniszter azt is jelezte, hogy lesz némi változás Izrael hozzáállásában az ukrajnai háborúhoz.
„Egy dolgot biztosan fogunk tenni – kevesebbet fogunk beszélni”
– ígérte.
Bár a Naftali Bennett-Yair Lapid kormány úgy döntött, hogy nem foglal állást a 10 hónapig tartó háborúban, Lapid és más miniszterek többször név szerint elítélték Oroszországot, többek között az invázió első napján.
Cohen hozzátette, hogy a kabinet a konfliktussal kapcsolatos „felelős politika” kialakításán dolgozik, és megjegyezte, hogy Izrael továbbra is humanitárius segítséget nyújt Ukrajnának.
A tervek szerint kedden beszél orosz kollégájával, Szergej Lavrovval, de nem tett említést esetleges ukrán tisztségviselőkkel tervezett telefonbeszélgetésekről.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök még nem véglegesítette a Kijevvel és Moszkvával kapcsolatos politikáját
– mondta egy izraeli tisztviselő a The Times of Israel című izraeli lapnak. Ezt az üzenetet Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek továbbította megválasztása után.
Bár Izrael humanitárius segélyt és néhány nem halálos felszerelést, például sisakokat és golyóálló mellényeket szállított, ukrán tisztviselők többször is – sikertelenül – légvédelmi fegyvereket sürgettek.
A döntés hátterében az áll, hogy Izraelnek stratégiai szükséglete, hogy megőrizze a műveleti szabadságát Szíriában, annak érdekében, hogy megakadályozza az iráni befolyás megszilárdulását az ország határain. Ennek érdekében Izrael együttműködik az orosz hadsereggel, amely nagyrészt ellenőrzi Szíria légterét.
Miközben Oroszország csalódottságot mutatott Izrael iránt a Kijev felé tanúsított szimpátia miatt a folyamatban lévő ukrajnai háború körül, Vlagyimir Putyin optimista lehet Netanjahu visszatérésével kapcsolatban. A múlt hónapban a moszkvai városvezetés hivatalos küldöttsége látogatást tett Izraelben, amely látogatásra valószínűleg nem került volna sor Putyin engedélye nélkül, miközben már Netanjahu készülődött a hatalom átvételére.
Az 50 éves Cohen beszédében kitért az Ábrahámi Megállapodásokra is, és bejelentette, hogy a Negev Fórum következő találkozójára márciusban Marokkóban kerül sor. Egy évvel korábban izraeli, amerikai és arab diplomaták találkoztak a Negev-sivatagban, és megállapodtak abban, hogy a konferencia rendszeres, a résztvevő országok között rotációs rendszerben forgó fórummá válik.
„Az Ábrahámi Megállapodások kiterjesztése nem a „ha”, hanem a „mikor” kérdése”
– ígérte Cohen.
Érthető Cohen reakciója, de azért azt is figyelembe kell venni, hogy nem egyenlő felekről van szó.
Izrael egy erős, legyőzhetetlen megszálló hatalom, Palesztina pedig egy bekorlátozott, teljesen kiszolgáltatott megszállt állam.
Palesztina nem állam, hanem földrajzi fogalom – már Herodotos óta.
Egy földrajzi fogalom, amiről elneveztek egy államot, államszerű entitást is a palesztin arabok.
Milyen „államot”? Az arabok nem palesztinok. Arabok. A zsidók is Palesztinában élnek. Ők is palesztinok?
Régen palesztin volt, aki Palesztinában élt. Manapság már elsősorban a palesztin állampolgárokra értjük a palesztin jelzőt vagy a palesztinai arabokra (az például vitatott, hogy a már izraeli állampolgár arabok palesztinok-e). Attól még, hogy a palesztinok arabok, ők is külön nemzetnek számítanak, mint a tunéziai, líbiai, egyiptomi, jelemi, ománi, szaúdi, iraki, jordániai stb.
Milyen „állam”?
Ez jogos felvetés, mivel nem egy rendes, szuverén államról van szó, soha nem is volt az, de a nemzetközösség ma már elismeri a létezését, az Egyesült Nemzetek Szervezetében is ott vannak megfigyelő tagként.
Régen se volt palesztin, aki Palesztinában élt. Nem ártana Herodotost olvasni.
Nagyon messzire kerültél. A mai konfliktust nem Hérodotosz alapján kell tanulmányozni. A mai palesztin nemzet teljesen más, mint a névadó filiszteusok és a földrajzi vonatkozás is leszűkült az ókorhoz képest. Ez alapvetően egy XX. századi történet.
Egyetlen szót se szóltam konfliktusokról. Nincs „palesztin nemzet”. Arabok vannak. Ennyi.
De ahogy korábban is elmagyaráztam, az arabok nem egységesek. Különböző államokat alkottak a törtélemben, melyek az államnemzet felfogás szerint külön nemzeteket alkotnak, megvan a saját identitásuk. Vannak egyébként olyanok is, akik előbb alakítottak ki nemzetet, mint hogy nagyrészt arabokká váltak volna (pl. szírek, egyiptomiak, marokkóiak).
Lényegtelen hol élnek az arabok: közös nyelv, közös kultúra. A palesztinai arabok arabok.
Egyáltalán nem lényegtelen, hogy hol élnek, éppenséggel pont, hogy ez a lényeg.
Ezért lehet a német, osztrák, lichtensteini, svájci külön nemzet vagy például az argentin, chilei, uruguayi is külön nemzetek, habár a közös nyelv, közös kultúra összeköti őket. Butaság azt állítani, hogy ilyesmi nem is létezik, egyformák, ugyanaz mind, egy nemzet. Hogy a témát tovább bonyolítsuk a másik oldalról, egy nemzetet egészen sokféle, változatos etnikum, kultúra is alkothatja, lásd például amerikai, brazil, kanadai, indiai nemzet. Vagy szerinted ezek sem léteznek, nem is igazi nemzetek?
Ha a német nyelvterületet hasonlítod az arabokhoz vagy az egykori spanyol gyarmatbirodalom területeit, jobban el vagy tévedve, mint eszkimó gyerek a Kalaháriban. Avagy szerinted egy lichtensteininek vagy egy unterwaldeninak közös gyökerei vannak egy stájerral? Kezdesz vicces lenni, ahogyan védeni próbálod a dőreségedet. Nincs „palesztin nemzet”. Pont.
Te valami olyasmit is tudsz az arabokrol, amit ok maguk sem tudnak magukrol. Az arabok torzsi tarsadalomban elnek, szo sincs nemzetekrol. Vannak vallasi kulonbsegek, de azoknak sem nagyon van kozuk az allamokhoz, szinte mindegyikben vannak szunnitak es sitak is. Az utolso allitasod (” Vannak … akik előbb alakítottak ki nemzetet, mint hogy nagyrészt arabokká váltak volna”) egeszen abszurd.
A nacionalizmus újabb dolog, így az utolsó állítás valóban túl merész állítás volt, viszont ha nem is a mai formában, de államok az ókorban is léteztek.
Persze, hogy leteztek, de az arab allamok abszolut dominans kulturalis jellemzoje a nyelv es a vallas. Ez utobbi viszont az okorban meg nem igazan letezett. Tehat az arab „nemzeteket” nem lehet az okorbol levezetni . Igy aztan a Palesztina kifejezest, fogalmat szarmaztathatod az okorbol, de annak az egvilagon semmi koze a ma Ciszjordaniaban elo arabokhoz.
Nincs köze az ókori Palesztinához, de a földrajzi meghatározás fokozatosan leszűkült (ma főként Ciszjordániát, a Nyugati partot mondják palesztin területeknek), a politikában kialakult a mai Palesztina és a hozzá kapcsolódó palesztin nemzet, akik arabok.
Mint ahogy a Jugoszláviában élő bolgárokból, rokon szlávokból kialakult a macedón nemzet, identitás, a politika kreált egy ilyet a XX. században, végül szuverenitást is nyert Macedónia (ma hivatalosan Észak-Macedónia) habár nincs semmi köze az ókori Makedóniához.
Lehet ezen vitatkozni, hogy ez most jó-e, mekkora hamisítás, félrevezető, sértő-e, de annak nincs értelme, ha letagadjuk és azt mondjuk, hogy nem is létezik. Palesztinát 127 ország elismeri és az ENSZ-ben is ott vannak megfigyelő állam státuszban (hasonlóan, mint Vatikán, melynek államisága sok szempontból szintén vitatható, de létezik).
Amit leirsz, az igaz, csak egy problema van: a palesztinok nem igy ertelmezik. Szerinted, es altalaban, ezt ugy ertelmezik, hogy „ma főként Ciszjordániát, a Nyugati partot mondják palesztin területeknek”, ehhez altalaban Gazat is hozzateszik. A palesztinok a „folyo” (Jordan) es a tenger kozotti teruletet tekintik Palesztinanak, es egy olyan orszagrol almodnak, amiben Izrael nem letezik. Ez az oka, hogy de facto soha nem fogadtak el a ketallami megoldast, kihatraltak minden eddigi beketargyalasbol a bekekotes elott. A Hamasz, a Dzsihad fennen hirdetik ezt, a PLO hallgat, csak a cselekedetei utalnak erre. Izrael szamara termeszetesen ez elfogadhatatlan (understatement), es ez a problema konzervalja gyakorlatilag belathatatlan idore a jelenlegi helyzetet. A vesztesek egyertelmuen a nem izraeli palesztinok, akik egy, a vilag legdinamikusabban fejlodo orszaga mellett kilatastalan nyomorban elnek.
Korabban irtad, hogy az egyik realis megoldas a palesztin allamra egy palesztin – jordan allam letrehozasa lenne, ami termeszetesen elfogadhato lenne Izrael szamara. Aki meg hallani sem akar errol, az a jordan kiraly, akinek a hatalma veget jelentene egy palesztin tobbseg.
Egy masik kijelentesed, ami szerint Izraelnek kotelessege lenne visszaengedni a menekulteket. A problema csak az, hogy nem a nehany szazezer menekultrol van szo, hanem jobbara a leszarmazottjaikrol, tobb generaciorol, akik tobb millioan lennenek. Vilagos, hogy minden arab, akinek a legkisebb eselye lenne az Izraelbe koltozesre, ezt valasztana…ki nem szeretne egy gazdag orszagban elni, a libanoni, jordaniai, stb. katasztrofa helyett. De az is vilagos, hogy akkor nem letezne tobbe demokratikus zsido allam. Ha demokratikus maradna, akkor nem lenne tobbe zsido, zsido csak ugy maradna, ha a palesztinok nem kapnanak azonos jogokat. Ilyen orszagban en sem szeretnek elni, tehat a korlatlan „hazateres” nem realis lehetoseg.
Ezért van nagy felelőssége, feladata a többi arab országnak is. Nagy részük már a 67-es határokat tekintik alapnak és kétállamos megoldást emlegetnek, amit egyébként az EU és a nemzetközösség is vall.
A menekültek hazatérése alapvető jog, de én is tisztában vagyok azzal, hogy ez ma már nem reális cél és a menekültek nagy része már olyan, aki soha nem is járt Izraelben. A térség egyébként is iszonyúan túlnépesedett, nagy a vízhiány, ezért is szükség lenne az izraeli-jordániai együttműködésre. Nem tudom a palesztinok miért veszélyeztetnék a jordán királyt, családját, de a közös államuk lehetne valami laza föderáció is.
Drága, okos uraim! Már csak azt kellene tisztázni, KIK és MIKOR nevezték el JÚDEÁT Palesztinának. Az ókori Római Birodalom nevezte el, amolyan gúnynévnek szánták, a „kedves, jó” emberek, 70-ben, amikor elpusztították a TEMPLOMOT, kirabolták JÚDEÁT, legyilkolták és rabigába fogták a zsidókat. Az arabok a 600-as években árasztották el a Földközi-tenger környékét…..
Persze, szép a történelmi merengés, csak a kérdésem, hogy ez ma mit számít?
A magyar sem egy Volga menti lovas nomád nép, a bolgárok sem törökök, Közép-Amerikát sem az aztékok, maják uralják, de el lehet olvasni a történelemben, aki érdeklődik a régi korok iránt.
A líbiai, egyiptomi, tunéziai, stb. arabok is arabok és nem líbek meg tunézok….. ne ragozd, mert belekeveredsz, mint indusvölgyi csángógyerek a hózentrógerba.
Izrael már csak azért sem lehet megszálló hatalom, mert Palesztina területét (Kánaánt) Isten adta nekik örökségül.
1948 elejétől már mindenki tudta Palesztinában, hogy az angolok május 14-én elhagyják az országot. A körülöttük élő öt arab állam háborúra készült, az országban élő arabok pedig a zsidók kiÍrtására. Ugyanekkor a jeruzsálemi arab főmufti felhÍvást bocsátott ki, aminek lényege az volt, hogy valamennyi arab mielőbb hagyja el az országot, mivel az öt arab állam hadserege támadásra készül a zsidók kiÍrtására, ezért azok (a zsidók) ne tudjanak arab túszokat ejteni. Ekkor, kb. 400.000 arab hagyta el önként az országot. Hittek vezéreik hazugságának különösen Amin-el-Husszeinnek, hogy néhány héten belül az öt arab állam győzelme után visszatérhetnek. Ezek a menekültek kapták a „palesztin menekültek” gyűjtőnevet a politikai tárgyalásokon. Izrael egyetlen arabot nem űzött el a Szentföldről.
Végül – Istennek hála – Izrael került ki győztesen ebből a borzalmas háborúból, a fegyveres és nagyszámú emberi túlerő ellenére. Az arab hadseregek gyakorlatilag elvesztették a háborút.
A történészek ezt másként gondolják.
Nem tűnik reálisnak, hogy a palesztinok csak azért hagyták el Izraelt, mert a főmufti felhívást bocsátott ki.
Szerintem a zsidók sem csak azért hagyták el Irakot, Jement, Líbiát, Egyiptomot, Szíriát, Libanont, Iránt, mert az izraeli kormány felhívást tett közzé az alija érdekében.
Súlyos konfliktusok, atrocitások, háborúk is mozgatták ezeket az eseményeket.
Másrészt akármi is okozta a menekültáradatot, a nemzetközi jog értelmében, a menekülteknek joguk van visszatérni és az otthonaik, falvaik lerombolása, elkobzása, a visszatérés megtiltása mindenképpen illegális.
A zsidóknak is elvileg joga lenne visszatérni az arab országokba, de ők nem is akarnak, jól beilleszkedtek új otthonukba. Fontos különbség viszont, hogy a palesztinok szerettek volna, szeretnének visszatérni és esetükben sokszor a fogadó ország is akadályozta az integrációjukat, boldogulásukat, örökre menekültstátuszban hagynák őket.
Történészek? Az újkori történészek nagy többsége azt mond, amit a nemzetközi közvélemény hallani akar illetve, amit bizonyos politikusok mondatni akarnak velük.
Az arab főmufti már 1929-ben terrorcselekményekre izgatta az arab lakosságot. A második vh alatt Németországban járt Hitlernél és Himmlernél, hogy a zsidók kiÍrtását szorgalmazza. Mindmáig a palesztin terrorizmus atyjának tekintik. Amikor 1965-ben megalakult a PFSZ nevű szervezet Izrael megsemmisÍtésére, az ő szellemi örökébe, Izrael ellenségeinek az élére lépett Jasszer Arafat.
1948. februártól májusig 400 000 palesztin hagyta el önként az országot. Hittek vezéreik hazugságainak, különösen Amin-el-Husszeinnek, hogy néhány héten belül az öt arab állam győzelme után visszatérhetnek. Izrael egyetlen arabot sem űzött el a Szentföldről sőt ellenkezőleg, arra kérték az arabokat, hogy maradjanak az országban. Az egyenlőtlen küzdelemből szűk egy éven belül Izrael került ki győztesen.
1949. március 6.-án aláÍrták a fegyverszüneti szerződést Rodosz szigetén Izrael és az öt arab állam között. Izrael sok új területet nyert, csak Jeruzsálem óvárosát, Júdeát és Samáriát, valamint a Gáza-övezetet nem tarthatta meg. Az akkor kb. 550 000 elmenekült palesztint becsapták, ezek mindenüket elvesztették, és azóta is táborokban élnek, mint palesztin menekültek. (Ha az azóta segélyezésükre kapott pénz egy töredékét letelepÍtésükre költötték volna, már régen probléma nélkül beilleszkedhettek volna bármelyik arab országban.)
A keresztyén arabok nem hallgattak az arab főmufti felhÍvására, valamennyien az országban maradtak, és ma is több száz ezren laknak itt, mint izraeli állampolgárok, akik izraeli útlevéllel rendelkeznek, saját iszlám iskoláik és egyetemeik vannak. Minden palesztinai épÍthet magának házat, vezethet autót. Soha azelőtt ilyen demokratikus szabadságban nem élhettek, mint amilyenben most Izraelben.
Izrael nem megszálló hatalom. Palesztina nevű állam pedig nem létezik.
Ez nem vád, hanem ez a szintiszta igazság.
Egyébként a Palesztina területén élő araboknak 1948-ban úgyan úgy megvolt a lehetőségük az államalapitásra mint ahogyan az ott élő zsidóknak is, de az arabok nem éltek ezzel a lehetőséggel. Nem mellékesen pedig a térségben élő araboknak 1948 óta folyamatosan megvolt és megvan rá a lehetősége, hogy önálló államot alapitsanak és békében éljenek Israellel. Viszont ehelyett az elmúlt 75 év során folyamatosan elutasítottak minden egyes békeajánlatot.
A történethez az is hozzátartozik, hogy ahogy megyünk előre az időben Izrael békeajánlatai úgy válnak egyre rosszabb békefeltételekké az arabok számára, ami most egyébként az orosz-ukrán konfliktusra is igaz. Oroszország is békét szeretne kötni az ukránokkal, de Ukrajna egyre kevésbé kedvező ajánlatokat kapott az utóbbi tíz évben. De felhozhatnánk akár a görög-török konfliktust is Ciprus kapcsán, ahol rendre kudarcot vallanak a béketörekvések.
A következő ötven év is elmehet szembenállással, kisebb-nagyobb harcokkal.
Csak a tények és a tisztánlátás kedvéért, de állitásoddal ellentétben a békeajánlatok feltételei nem lettek rosszabbak, sőt az államalapitásnak és a békés egymás-mellett-élésnek egyre jobbak és kedvezőbbek lettek a feltételei az arabok számára.
Miben látod az egyre kedvezőbb feltételeket az utóbbi évtizedekben?
Mert például a határok tekintetében Izrael egyre több területet akar megtartani magának és egyre inkább szétszabdalná a palesztin területeket, egyre csökkentetné annak esetleges önállóságát. A Trump-Netanjahu féle elképzelés szerint már Palesztina állam négy elkülönülő tömbből állna, melyből három Izraelen belüli enklávé lenne (bár igaz, az ENSZ első, 1947-es javaslata alapján is 3 földrajzilag elkülönülő, de jóval nagyobb részből állt volna az arab állam, annak életképessége is vitatható). Már Jeruzsálem megosztása sem lehetőség a zsidóknál, melyet a palesztinok is szeretnének fővárosuknak. A katonai ellenőrzés gyakorlatban ugyanúgy megmaradna Izraelnél, mint most, az elképzelt „független” Palesztina nem lenne életképes, szuverén állam.
Ma már a zsidó telepek úgy szétszabdalják Ciszjordániát, hogy a kétállamos megoldás irreális elképzelés. Ideje lenne belátni, hogy e fölött már eljárt az idő, mások a realitások. A nemzetközösségnek, EU-nak is hagyni kellene már 67-es határokon alapuló kétállamos megoldás javaslatot, úgy sem lehet megvalósítani, már közel 800 ezer zsidó telepes él a megszállt területeken.
Sokkal életképesebb, jobb alternatíva lenne Palesztina számára a föderáció Izraellel és egy kanton rendszer kialakítása, amit a Federation Movement javasol, de ha Izrael véget vetne a gyarmati rendszernek, annektálná Júdeát és Szamáriát, akkor a palsztinoknak is járna izraeli állampolgárság, amit a zsidók többsége ma még nem tart elfogadhatónak, ezért ezt a mozgalmat kevesen támogatják.
A másik életképes, realitást tükröző javaslatot Szaúd-Arábia képviseli szerintem a Palesztina Hasemita Királyság koncepcióval. Ebben a palesztin területek nem Izraellel alkotnának föderációt, hanem Jordániával.