A Negev sivatagban rejtőzik egy fantomváros, amelyet Gáza mintájára épített az izraeli hadsereg, hogy ott tudjanak gyakorlatozni a katonák arra az esetre, ha az IDF-nek hadműveletet kellene végrehajtania az arab terroristák uralta övezetben. Beszámoló.
Egy tanulmány szerint Izrael a világ egyik legbiztonságosabb turistacélpontja. Megelőz olyan országokat, mint Franciaország vagy az Egyesült Államok. Ennek a biztonságnak azonban ára van, amivel az Izraelbe látogatók hamar találkoznak, amikor már a repülőtéren meglátják az izraeli védelmi erők állig felfegyverzett katonáit. Izraelt továbbra is ellenséges terrorcsoportok fenyegetik minden irányból, és az ország bármikor készen áll arra, hogy megvédje magát, miközben az emberek hétköznapi életüket élik. A Hezbollah Libanonban, Irán Szíriában és a Hamász Gázában máig nem adták fel Izrael elpusztításának a tervét. Míg az egyszeri látogató biztonságosan róhatja Jeruzsálem utcáit, addig az izraeli védelmi erők folyamatosan készülnek a következő összecsapásra. Az egyik helyszín, ahol ez a felkészülés zajlik, a Negev sivatagban fekszik, két és fél órányi buszútra a fővárostól.
A negevi bázisra a Jewish Media Summit-on résztvevő újságírók csoportja busszal érkezett. Az úticélunk jelentőségét jelezte, hogy már Jeruzsálemben felszállt két biztonsági ember a járműre, és a bázisra érkezve három fiatal katona kísért minket. Az egyik fiatal elmondta, hogy Kaliforniából alijázott Izraelbe. Mindhárman olyan fiatalok voltak, hogy valószínűleg nemrég még nem gépfegyver, hanem iskolatáska lógott a vállukon.
A bázison és a fantomvárosban Bentzi Gruber dandártábornok, az IDF páncélos hadosztályának parancsnokhelyettese kalauzolt bennünket.
A tábornok a nap során megosztotta személyes történetét is. Mint megannyi izraeli, ő is magyar zsidók leszármazottja. Szülei Temesvárról származtak, és családjukat szinte teljesen kiirtották a nácik. A tábornok édesanyjának rokanait érkezéskor azonnal gázkamrába küldték Auschwitzban. Egyedül az édesanyja és ikertestvére élték túl, mert Mengele kísérleti alanynak választotta ki őket. Amikor a németek kiürítették Auschwitzot, Gruber édesanyja a hátán cipelte a halálmenetbe a testvérét, aki addigra már annyira legyengült, hogy nem tudott járni. Hatalmas akaraterőről téve bizonyságot az ikerpár végül túlélte a borzalmakat. Később mindketten férjhez mentek, de Bentzi Gruber nagynénjének a szervezete annyira gyenge volt, hogy belehalt a szülésbe, kislánya azonban életben maradt. Az a kislány ma már sokszoros nagymama, akinek 49 unokája van. A tábornok édesanyja mindig azt mondta, hogy ő 49 embert vitt a hátán, amikor a halálmenetben cipelte a nővérét. Bentzi Gruber maga is csodával határos módon született, miután édesanyja hosszú éveken keresztül azt hitte, meddővé tették Mengele embertelen kísérletei.
A tábornok a bemutatót egy terroralagút pontos másánál kezdte. A fantomváros nemcsak az utcai harcra készíti fel az izraeli katonákat, hanem a földalatti összecsapásra is kiképezi őket. Ugyanis a terroristák rendszeresen alagutakat ásnak a határkerítés alatt, hogy azokon izraeli területre behatolva támadásokat hajtsanak végre a civil lakosság ellen. A Washington Post szerint
három típusú Hamász alagút létezik: az egyik Egyiptom felé vezet, amelyen keresztül a Hamász fegyvereket csempész az övezetbe, a másik a Gáza város alatti alagútrendszer, amely a szervezet vezetőinek gyors menekülését biztosítja, a harmadik pedig az Izrael területére benyúló alagutak.
Gruber tábornok elmondta, hogy az eddig Izraelben felfedezett alagutak általában 2 kilométer hosszúak voltak, és épp annyira magasak, hogy egy 160 cm körüli személy fel tudjon egyenesedni bennük. Az építmények betonból készülnek, és általában gyerekeket dolgoztatnak a veszélyes építkezésen, mivel ők elég alacsonyak a munkához. Egy-egy alagút kiépítése igen drága mulatság, 3 és 10 millió dollár közé tehető a bekerülési költségük felszereltségtől és hossztól függően.
Az IDF által megépített gyakorló alagútban például koromsötét volt, de néhány felfedezett Hamasz alagútban még az áram és a világítás is be volt vezetve.
Ma már a határkerítés alá olyan mélyre lenyúló alapzatot építenek, amelyen nem tudnak áthatolni a terroristák. Azonban egy esetleges gázai művelet esetén a hadseregnek potenciálisan szembe kell néznie a lehetőséggel, hogy a föld alól bújik elő az ellenség. (A Hezbollah egy még szofisztikáltabb alagútrendszert épített az izraeli-libanoni határ alatt, amelyen keresztül akarták megtámadni Izraelt, de az IDF szerencsére felfedezte, és egy nagyszabású hadművelet keretében elpusztította őket.)
Az IDF negevi bázisán megépített alagúton néhány perc alatt átjutottak az újságírók. A teljes sötétségben csak a telefonok világítottak, a lábaink időnként elakadtak szanaszét dobált, nem éles kézigránátokban. Ebben az alagútban forgatták korábban a Fauda című izraeli filmsorozat egyes jeleneteit. Bár az ember igyekszik ezen a helyen tudatosítani magában, hogy amit lát nem igazi, mégis fellélegezve másztunk ki a vaslépcsőn az alagútból ki a napsütötte sivatagba.
Az alagút után megmutatták nekünk „fantom Gázát” és annak egyik terét, amelynek ikertestvére valóban megtalálható a határ másik oldalán. Az épületek magasságától kezdve minden megegyezett az eredetivel. A tábornok elmondta, hogy ha kell tüntetéseket, nagygyűléseket is szimulálnak itt.
Amikor a fantomvárosban jártunk, az IDF egyik elit egysége épp egy nagy gyakorlatra készült. A tábornok elmondta, hogy annak érdekében, hogy minél jobban felkészüljenek a katonák, kiválasztanak egy csoportnyi embert (általában lányokat), akik a Hamász terroristáit játsszák. Fontos, hogy megtanulják, mire számíthatnak az ellenségtől, akik gyakran próbálnak elrabolni katonákat, hogy őket cserealapként felhasználva kiszabadítsák a saját embereiket az izraeli börtönökből. Később a buszra felülve még láttuk, ahogy arab viseletbe öltözött katonák bukkantak fel a fehér házak között.
A tábornok azt is elmondta, hogy az utcai harc az egyik legnehezebb a hadsereg számára, Gáza pedig kiemelten nehéz terep.
Egyetlen ház elfoglalása is rengeteg katonát igényel. Ennek illusztrációja a fantomvárosban, hogy minden egyes házon volt egy csillag alakú rés, amely a behatolás helyét mutatta. Erre azért van szükség, mert Gázában alapszabály, hogy tilos az ajtón vagy az ablakon keresztül behatolni, mivel azok valószínűleg alá vannak aknázva.
Az utcai harc azért is kihívás, mert a katonákra a legnagyobb veszélyt a baráti tűz jelenti, amikor a zűrzavarban egymást találják el a szanaszét repkedő lövedékek.
A városban mindössze egy órát tartózkodhattunk, mielőtt megkezdődött volna a hadgyakorlat. Az újságírók végig fotózhattak, Izrael nem titkolja sem a bázisát, sem a várost. Az egyetlen ami szigorúan tilos: a katonák arcát nem mutathatjuk.
A következő állomáson megtekintettük a leparkolt Merkava harckocsik százait. Gruber tábornok, aki 20 ezer tartalékos katona parancsnoka, elmondta, hogy amikor be kell vonulni egy hadművelet keretében Gázába, akkor a negevi támaszpontról indulnak el a harckocsik. A járműveket békeidőben speciális védőborítással takarják le, amely lehetővé teszi, hogy akár évekig érintetlenül állhassanak a bázison. A tábornok hozzátette, hogy amikor bevonulnak Gázába, időnként akár két hetet is bent kell tölteniük a katonáknak a tankban.
A Gázához való közelség kapcsán (egy tanknak 20 perc, egy teljes tankszázadnak 12 óra átérni az övezetbe) egy újságíró felvetette, hogy vajon érik-e rakétatámadások a támaszpontot. A tábornok elmondta, hogy amióta ő ott szolgál, eddig mindössze két rakéta zuhant le a bázis területén, mert a Hamász inkább a lakott területeket célozza. (Illusztrációként: csak idén nyáron több, mint 1000 rakétát és gránátot lőttek Izrael felé Gázából.)
A tábornok elmondta, hogy a legnagyobb kihívást ma már a Vaskupola miatt nem annyira a rakéták, mint inkább az aknavető gránátok jelentik. Ezek megelőzésére a hadsereg drónok tucatjait küldi fel a levegőbe, hogy még tüzelés előtt meg tudják semmisíteni a kilövőállásokat.
Bár szabad szemmel nem látható, de a fantomváros terén állva is hallani lehetett, amint a fejünk felett egy ilyen drón repült át.
A bemutatók után Gruber tábornok előadást tartott az újságíróknak az izraeli hadsereg etikájáról. A nemzetközi sajtó gyakran visszhangzik a különböző nemzetközi szervezetek IDF elleni kritikáitól és vádaskodásaitól. A tábornok szerint mielőtt bárki bírálatot fogalmazna meg, érdemes alaposabban megvizsgálni, milyen nehéz dolguk van az izraeli hadsereg katonáinak, amikor terroristák ellen kell fellépniük.
Elmondta, hogy Izrael aszimmetrikus háborút folytat a terroristák ellen. Az ellenség nem a harctéren háborúzik, hanem gyakran a lakott területeket teszi harctérré, ahol a polgári és a katonai célpontok közötti határok elmosódnak. Bemutatta több videóban, hogy a katonáknak gyakran nagyon rövid idő áll rendelkezésükre, hogy eldöntsék, fegyveres fenyegetésnek vannak-e kitéve. Az alapállás az, hogy a katona nem lő, amíg kételyei vannak. Másrészt elmondta, hogy a harc hevében előfordul, hogy vannak polgári áldozatok, de az IDF mindent megtesz, hogy ezeket elkerülje.
Videó a Hamász féle „emberi pajzs” taktikáról:
A tábornok elmondta, hogy rendszeresen tart előadásokat külföldi egyetemeken, ahol már többször tüntettek ellene. Amikor 2009-ben a New Yorki Brown University-n tartott előadást, egy „körözési” posztert osztogattak róla a palesztin-párti aktivisták, amin háborús bűnösnek nevezték.
Gruber tábornok elmondta, hogy az izraeli hadseregben fontosnak tartják, hogy a katonák érzékenyek maradjanak, mert a katona „semmit nem hagy Gázában”.
Ő maga hat háborúban vett részt, és elmondása szerint minden éjjel újraéli a harcmezőt. Mint mondta „érzékenynek kell maradniuk a katonáknak”, hogy miután visszatérnek a küldetésből, továbbra is „meghallják egy gyerek sírását.”
A Neokohn szerkesztői az izraeli Government Press Office által szervezett Jewish Media Summit keretében jártak Izraelben.
Borítókép: Újságírók delegációja a Merkava tankon. Fotó: GPO
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.