Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt és az iráni tüntetőket ugyanaz a harc köti össze. Nem véletlen, hogy a Time magazin Zelenszkijt az év emberének, az iráni nőket pedig az év hőseinek választotta 2022-ben. A Time későn fedezte fel a kapcsolatot az ukrán és az iráni népek szabadságharca között. Sokan közülünk már a kezdetektől fogva látták a hasonlóságot — írja véleménycikkében Fiamma Nirenstein a Jewish News Syndicate hasábjain.
Küzdelmük nem csak hősiességében és végső céljában, a szabadságban hasonlít egymásra. Mindkét nép egy új stratégiai képet rajzol a világról, amelyben a demokráciáért és az emberi jogokért vívott háború frontjai világossá váltak, új paradigmát teremtve, amelyben a régi kompromisszumok és az enyhülés politikája haszontalannak bizonyult.
Egészen a közelmúltig Németország és számos európai vezető megelégedett azzal, hogy Moszkva többé-kevésbé azt tehetett, amit akart, amíg jött az orosz olaj és gáz. Ugyanakkor az Egyesült Államok is szemet hunyt az orosz rezsimmel szemben, és a Biden-kormány igyekezett visszatérni a 2015-ben megkötött, de Trump alatt felmondott atomalkuhoz, és elnézte hogy az iráni rezsim terrorizmust és népirtást folytatott az USA és szövetségesei ellen.
Ez az erőtlen paradigma nem állhat fenn tovább, és sok tekintetben már nem is létezik.
Kínossá vált és végre elismerik, hogy a párbeszéd és a diplomácia az iráni és az orosz vezetéssel lehetetlen. Kegyetlenségük és gonoszságuk mostanra lelepleződött, ahogy eltiporják a szabadságot otthon és külföldön egyaránt.
Még az ENSZ híresen abszurd Emberi Jogi Tanácsa is, amely már régóta semmi mással nem foglalkozik, mint Izrael üldözésével, májusban határozatot fogadott el az ukrajnai orosz emberi jogi jogsértések kivizsgálásáról. Most pedig megszavazta, hogy vizsgálják ki Irán halálos megtorlásait a teokratikus rezsim ellen tiltakozókkal szemben. Beszédes, hogy az indítvány ellenzői az emberi jogok példaképei voltak: Kína, Kuba, Pakisztán, Eritrea, Örményország és természetesen Venezuela – amelyekkel az ajatollahok jelenleg menekülési útvonalról tárgyalnak.
Szerencsére az USA mostanra már eljutott arra a következtetésre, hogy Putyin a legnagyobb ellensége.
Iránnak a Putyinnal való erős szövetsége miatt a Biden-kormányzat is úgy tűnik, megértette, hogy az ajatollahokban nem lehet megbízni.
Karine Jean-Pierre, a Fehér Ház sajtótitkára egy nemrégiben tartott sajtótájékoztatón azt mondta: „A bizonyítékok, hogy Irán segít Oroszországnak az Ukrajna elleni háborúban, egyértelműek és nyilvánosak. Irán és Oroszország annál közelebb kerül egymáshoz, minél jobban elszigetelődnek”.
Az amerikai kongresszus egy Iránnal kapcsolatos kétpárti határozaton dolgozik, és már többször elítélte Oroszországot.
Az amerikai kormány tudja, hogy iráni drónok ukránokat gyilkolnak, és hogy az iráni terrorista Iszlám Forradalmi Gárda jelen vannak a Krímben, ahol orosz csapatokat képeznek ki.
Mind a mollák, mind Putyin azt hirdetik, hogy szembeszállnak az „arrogáns” Nyugattal. Közös összeesküvésük célja, hogy elpusztítsanak minket és szövetségeseinket.
Ukrajna számára ez a szabadság a nemzeti önrendelkezés joga. Iránban azonban ez valami még ennél is alapvetőbb – a nők joga, hogy nőként élhessenek szabadon és méltósággal. Bernard Lewis, a Közel-Kelet néhai történésze azt írta, hogy a nők elnyomása az első számú probléma az iszlám világban. Most a nők állnak a szabadságért folytatott harc élén, nemcsak az iszlám nemzetekben, hanem a világban is. Ez márpedig jelentős fordulópont.
A Nyugat ugy tűnik tehát végre felébredt és rájött, hogy a kétértelműség illúzió. A szabadságért folytatott harcban egyetlen, egységes front van. Az első lépés a rendszerváltás Iránban. Ez és semmi más nem szükséges az iráni nép és a világ békéjéhez és szabadságához.
| Fiamma Nirenstein olasz parlamenti képviselő volt 2008-2013-ig, ahol a képviselőház külügyi bizottságának alelnökeként tevékenykedett. Az Európa Tanácson belül létrehozta az antiszemitizmust monitoringozó bizottságot, alapító tagja a nemzetközi Izrael Barátai kezdeményezésnek. 13 könyvet írt, köztük az Izrael mi vagyunk (2009) címűt. Jelenleg a Jerusalem Center for Public Affairs munkatársa, és a Jewish Lives Matter című könyv szerzője. |
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.