A zsidók ősi DNS-ének eddigi legnagyobb tanulmánya váratlan genetikai alcsoportokat tár fel a középkori németországi askenázi zsidók körében, és fényt derít az „alapító eseményre”, amelynek során egy kis populációból alakult ki a mai askenázi zsidók többsége – írja a Harvard Orvostudományi karának oldala.
Az eredményeket a jeruzsálemi Héber Egyetem és a Harvard Medical School genetikusainak vezetésével a Cell című folyóirat november 30-i számában tették közzé.
A mai zsidó emberek mintegy fele világszerte askenázinak vallja magát, ami azt jelenti, hogy olyan zsidóktól származik, akik Közép- vagy Kelet-Európában éltek.
A kifejezést eredetileg a zsidók egy különálló kulturális csoportjának meghatározására használták, akik a 10. században telepedtek le a nyugat-németországi Rajna-vidéken.
A sok spekuláció ellenére számos hézag van az askenázi zsidók eredetének és a második évezred során átélt demográfiai változásoknak a megértésében.
E sürgető kérdések némelyikének megválaszolása érdekében a 30 fős csapat – Shai Carmi a Héber Egyetemen és David Reich a Harvardon dolgozó munkatársak vezetésével – a németországi Erfurtban, egy középkori zsidó temetőben eltemetett 33 személy maradványainak DNS-ét elemezte.
Erfurt középkori zsidó közössége a 11. és a 15. század között létezett, egy 1349-es mészárlást követő rövid szünettel. Időnként virágzott, és Németország egyik legnagyobb zsidó közössége volt. Az összes zsidó 1454-es kiűzését követően a város a zsidó temető tetejére egy magtárat épített.
A magtár 2013-ban üresen állt, és a város engedélyezte, hogy parkolóvá alakítsák át. Ehhez további építkezésekre és régészeti feltárásra volt szükség.
A genetikai csoport különleges engedélyt kapott a helyi zsidó közösségtől, ami lehetővé tette a kutatók számára, hogy az ásatás részeként már összegyűjtött levált fogakból DNS-t nyerjenek.
Az elemzés két különböző alcsoportot mutatott ki a maradványokon belül: az egyik nagyobb közel-keleti származású, amely a nyugat-németországi eredetű zsidókat képviselheti, a másik pedig nagyobb kelet- és közép-európai származású. A szerzők szerint a modern askenázi népesség e csoportok keverékeként alakult ki, és az azt követő 600 év alatt alig vagy egyáltalán nem érte őket külső genetikai hatás.
Egyes betegségeket okozó mutációk, amelyek a modern aszkenázi zsidóknál széles körben elterjedtek, feltehetően az alapító csoport tagjai által kerültek be. A kutatócsoport ezekből a mutációkból Erfurtban is talált néhányat, ami arra utal, hogy a középkori askenázi népesség valóban egy rendkívül kis számú alapítótól származik.
További bizonyítékot szolgáltatott a mitokondriális DNS, amely a genomnak csak az anyától öröklődő része.
Az elemzések kimutatták, hogy az erfurti egyének egyharmada anyai ágon egyetlen ősanyától származott, ami ismét rávilágít arra, hogy az alapító populáció milyen kicsi lehetett – mondták a szerzők.
A tanulmány egyetlen temetőre és egyetlen időszakra korlátozódott. A kutatók remélik, hogy ez megnyitja az utat más helyszínekről származó minták jövőbeni elemzése előtt, beleértve az ókorból származó mintákat is.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
