A szocialista belügyminiszter egy operettbe illő razziával és médiacirkusszal a jobboldal – főleg az AfD – elleni jogi támadást készíti elő. Közben az is jól jön, hogy a jobboldali veszéllyel el lehet terelni a figyelmet egy szörnyű gyilkosságról, melyet egy eritreai migráns egy 14 éves iskolás kislány ellen követett el.
„Legnagyobb razzia a Szövetségi Köztársaság történetében! Jobboldali államcsínyt akadályoztak meg a biztonsági erők!” Ilyen és ehhez hasonló nagybetűs címekkel jelent meg szerdán, december 7-én szinte az összes német napilap. Az állami és privát TV- és rádióadók újabb és újabb rendkívüli adásokban csak ezzel a témával foglalkoztak. Jogosan, mondhatnánk, hiszen a teljes német politikai rendszer, a jogállam és a demokrácia sorsa forgott veszélyben. Micsoda szerencse, hogy a belügyminiszter Nancy Faeser által riadóztatott „biztonsági erők” idejekorán lerántották a leplet az összeesküvésről és így megmentették Németország jövőjét.
3000 készenléti rendőr és nyomozó vett részt a bevetésen, melynek folyamán 11 szövetségi államban lévő 150 objektumot kutattak át, még Ausztriában és Olaszországban is sor került letartóztatásokra. A nyomozási vizsgálat 52, többségében a nyugdíjas koron felüli idős személyre irányult, köztük nyugalmazott katonatisztekre (hogy hányról van szó, ez nem derült ki) és a speciális erők egy képviselőjére.
A 25 letartóztatott között van a türingiai XIII. Herceg Heinrich Reuss, egy aggastyán, aki az államügyész állítása szerint az összeesküvés feje és a hálózat központi alakja.
Ezenfelül letartóztatták az AfD egy volt országgyűlési képviselőjét, Birgit Malsack-Winkelmant. A berlini bírónak már rég meggyűlt a baja az államügyészséggel, mert az – AfD-tagságára hivatkozva – évek óta megpróbálta őt bírói tisztségéből elmozdítani, eddig eredménytelenül.
A „terrorsejt” (Süddeutsche Zeitung) erőszakkal és katonai eszközökkel akarta a demokratikus jogrendet megdönteni, még a Bundestagba, a német parlamentbe is be akartak hatolni, és „emberéletek kioltásától sem riadtak vissza”, mondta főállamügyész Peter Frank. Egy új „tanács” vette volna át a kormány funkcióját, a katonai részleg új „hazavédelmi egységeket” hívott volna életbe és a csoport e cél érdekében felfegyverkezett. Eddig a kiterjedt razzia folyamán egyetlen működő lőfegyvert találtak (amelyhez a tulajdonosnak volt tartási engedélye), ezenkívül találtak riasztófegyvereket, élelmiszer- és egyéb tartalékkészleteket és több ezer euró készpénzt.
A rendszermédiát a razziáról előre értesítették, úgy, hogy a TV-kamerák már készenlétben voltak, és már reggel korán remek képekkel és filmfelvételekkel tudtak szolgálni az operettszerűen megrendezett eseményről. Az összeesküvőkre, akik legfeljebb gyanúsítottak lehetnek, mivel eddig nem emeltek ellenük vádat, a jogállamiság védelme nem vonatkozott.
Minden nagy lap az agg herceg Reuss képét mutatta címoldalán, amint maszkos talpig felfegyverzett készenléti rendőrök mint valami vadállatot, bilincsbe verve vezetik le háza lépcsőjén, ugyanígy a csoport több tagjának fényképét, teljes nevét és élettörténetét is mindenki megismerhette, aki akarta.
A Die Linke egy képviselője elmondta, hogy „a gyanúsítottak neve előre ismert volt, ugyanígy a lakcímük és a letartóztatások időpontja”, annak érdekében, hogy a tudósítók azonnal a helyszínekről jelentkezhessenek.
Minél több részlet kerül napvilágra, a vádpontok nevetségessége, a gyanúsítottak jogainak semmibevétele, a média gyalázatos szerepe, annál nyilvánvalóbb, hogy itt koncepciós pert készítenek elő.
Milyen puccs az, amelyet egy aggastyánok gyülekezete egyetlen fegyverrel akar végrehajtani?
És milyen hősies csapás az, amelyet 3.000 kommandós, előre megszerkesztett koreográfiával, működő TV-kamerák előtt, előre kiszemelt áldozatok ellen hajt végre? Ez a botrányos eljárásmód azt mutatja, hogy abban az országban, amelynek vezetői szankciókat követelnek más országok ellen, mert azok állítólag nem igazodnak a jogállamisághoz, a jobboldalhoz soroltak számára már nyilvánvalóan nem érvényesek a jogállam garanciái.
A Reichsbürger (birodalmi polgárok) elnevezésű kis, elszigetelt csoport régóta gondot okoz a biztonsági szerveknek. Nem mintha tagjai olajvezetékeket robbantanának fel, leszállópályákat torlaszolnának el, vagy embereket hoznának életveszélybe, mint az Utolsó Generáció tagjai, akik ellen eddig egyetlen kommandós bevetésre sem került sor. A Reichsbürger csoport eddig semmi hasonlót nem tett, a fő baj az ideológiájukkal volt eddig, ugyanis az pontosan megfelel a jobboldaliság kritériumának, és ugye Nancy Faeser belügyminiszter szerint korunk döntő harca a szélsőjobb ellen folyik.
A Reichsbürger csoport tagjai nem ismerik el a jelenlegi német államot, ehelyett az 1871-töl 1945-ig fennálló Német Birodalom jogfolytonosságából indulnak ki. Többek között azt gondolják, hogy Németország 1945 után elvesztette függetlenségét, hogy létezik az úgy nevezett „deep state”, amely a parlament döntéseit diktálja. Egy országban, amely a gondolati- és véleményszabadság globális élharcosának tartja magát, ezeknek a meggyőződéseknek, még ha sokaknak nem is tetszenek, megengedettnek kell lenniük – hacsak nem akarnák őket erőszakkal megvalósítani. Eddig semmi sem mutatott erre, de ezt hivatott a most előkészített koncepciós per bebizonyítani és a Reichsbürger csoport betiltására alapot szolgáltatni.
A fő célcsoport persze nem ez a kis, és valójában jelentéktelen csoport, hanem az AfD, ezért hihetetlenül „szerencsés”, hogy egy AfD-tag is van a gyanúsítottak között. Az államügyészség természetesen máris nekikezdett „az AfD-hez vezető szálak” kibogozásához.
Még foglalkoznunk kell azonban a puccs felderítésének időpontjával, amely semmiképpen sem a véletlen műve. A Reichsbürger csoport nem készült arra, hogy holnap, vagy holnapután rohamozzák meg a parlamentet (ezzel a személyzettel és fegyverzettel a parlament ostromát még egyszerű falusi rendőrök is meg tudták volna akadályozni). A „leleplezésre” Faeser belügyminiszter szerint már hónapok óta készültek, és most jött el az ideális pillanat. Hogy miért?
Az okot a Reichsbürger csoporton kívül kell keresnünk. December 5.-én hétfőn reggel hétkor az Ulm közelében levő Illerkirchberg kisvárosban egy Eritreából származó 27 éves migráns minden különösebb ok nélkül leszúrt két kislányt, akik útban voltak az iskolába. A 14 éves Ece belehalt sérüléseibe, a barátnője sebesülten túlélte a támadást. A gyilkos aztán bemenekült a tetthellyel szemben levő migránsotthonba, ahol aztán a rendőrség két szintén eritreai társával együtt letartóztatta.
Ugyanaz a média, amelyik reggeltől estig tudósított a „puccs” állítólagos résztvevőiről, nevüket és fényképeiket közölte és bizonyítékok nélkül nyilvánosan megvádolta őket, először csak lábjegyzetekben számolt be az iszonyatos gyilkosságról, anélkül, hogy a gyilkost megnevezte volna.
Még a származását is megpróbálták eltitkolni, a hírekben csak „egy férfi” szerepelt, a neve a mai napig is ismeretlen, fényképe úgyszintén. Aztán lassan, lassan, a közfelháborodás nyomán kezdtek kiderülni a részletek. Ismét téma lett, most már sokadszor, a migránsok bűnözése, amely az utóbbi hónapokban újabb csúcspontot ért el, és amelyet a politika, elsősorban Nancy Faeser, eddig nemcsak, hogy tagadni próbált, hanem úgy is állított be, mintha az a jobboldaliak koholmánya lenne.
Két nappal a kislány meggyilkolása után, december 7-én aztán minden más hírt és elemzést kiszorított a „jobboldali puccs” leleplezése. Illerkirchbergről, a migránsok által elkövetett bűncselekményekről már senki sem beszélt, a fő veszély végre megint a jobboldal lett. Annál dicséretreméltóbb, hogy a Bild Zeitung nem követte ezt a Faeser által kijelölt útvonalat, és a gyermekgyilkosság alkalmából csütörtökön döbbenetes számokat közölt a migránsok által elkövetett bűntettekről.
A Bundeskriminalamt, a központi szövetségi rendőrség adatai szerint 2021-ben 1.785.398 gyanúsított 5.047.860 bűncselekményt követett el. 533.483 (29,9 százalék) gyanúsított volt nem német, 127.489 (7,1 százalék) volt migráns. A súlyos testi sértést elkövetők több mint 37 százaléka volt külföldi, 12,5 százalék migráns. Érthető, hogy ezekről a számokról a politikai vezetők, különösen a belügyminiszter, inkább hallgatnának.
Ralf Schuler, a die Weltwoche címü svájci hetilap kommentátora nagyon pontosan foglalja össze a puccs leverésének tanulságait: „Miközben az őrült XIII. Reuss-Heinrich és az önellátásra berendezkedett Reichsbürger barátai által eltervezett hatalomátvétel elmaradt, egyesek azon morfondíroznak, hogy nem egy jól megfontolt kommunikációs stratégia rejlik-e az advent körüli puccs mögött. Ahelyett, hogy az illerkircheni késes gyilkosság nyomán a migrációról vitáznánk, foglalkozzunk inkább a jobboldali veszéllyel? Esetleg a ,jobboldali terror’ elleni újabb támadások és akciók előkészítéséről lenne szó?”
Fotó: MTI/AP/DPA/Boris Roessler
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.