Igor Bartosik történész új könyvet írt a Sonderkommandóról. „Tanúk a pokol bugyraiból: Az auschwitzi Sonderkommando története” című, elsősorban SS-jelentéseken és a Sonderkommando tanúvallomásain alapuló műve az 1942-es létrehozásától a tábor 1945-ös felszabadításáig követi nyomon a hírhedt egységet. A könyvben található új felfedezésekről a Times of Israel készített összeállítást.
A nácik a Sonderkommandóba 2000 férfit kényszerítettek, akik közül kevesebb mint 60-an élték túl a háborút. Ezeket a rabokat osztották be a krematóriumokba, és a túlélők lettek a tanúi a halálgyárak szörnyű működésének.
A háború után sok Sonderkommando-túlélő „elhallgatott, és hosszú évekig hallgattak” – írta Bartosik, aki évtizedek óta kutat a lengyelországi Auschwitz-Birkenaui Állami Múzeumban.
Bartosik a The Times of Israel című lapnak elmondta, hogy az egykori haláltáborban végzett kutatásai olyanok, mintha egy repülőgép „fekete dobozát” elemezné, mivel csak dokumentált tényeket használ fel. A tudós hosszú éveken keresztül kapcsolatot tartott fenn egy lengyel származású túlélővel és a Sonderkommando egykori tagjával, Henryk Mandelbaummal, aki 2008-ban halt meg.
„Úgy gondolom, hogy a Sonderkommando foglyai áldozatok, de egyben a gonosz legyőzői is”
– mondta Bartosik. „Őket a pokol legmélyére dobták. Eközben a Sonderkommando magára hagyott zsidói, akiknek a hozzátartozói többnyire meghaltak, az SS akarata ellenére mégis emberek maradtak” – mondta a történész.
„A munkamegosztás ezekben a csoportokban a következő volt” – írta Bartosik. „Körülbelül 10 foglyot foglalkoztattak a holttestek kihúzásával a gázkamrából. Harmincan a holttesteket keskeny nyomtávú vasúti peronokra rakodták. Tíz fogoly a peronokat a hamvasztógödrökbe szállította. Húszan rendezték el a holttesteket a hamvasztógödrökben, és körülbelül 30-an a holttestek elégetéséhez szükséges fa szállítását végezték”.
Bartosik a Sonderkommandóval kapcsolatos kutatásainak fontos eredménye volt – mondta -, hogy több tucatnyi olyan férfi nevét sikerült visszaszerezni, akiket az egységbe kényszerítettek.
„Ahogy megtaláltam azoknak az embereknek a nevét, akik a Sonderkommandóba kerültek, elgondolkodtam rajtuk. Tanár, pék, diák… normális emberek, akik valószínűleg nagyon akartak élni. Tudom, hogy ez nem sok, de legalább sikerült kihoznom őket a feledés éjszakájából. Legalább ennyit”
– mondta a történész.
Az évtizedek alatt, amikor a Sonderkommando túlélői viszonylag csendben maradtak, több „széles körben elterjedt elképzelés” gyökeret vert az egységről, mondta Bartosik.
A legmarkánsabb „félrevezető sztereotípia”, mondta Bartosik, az volt, hogy a Sonderkommando tagjait néhány havonta kivégezte az SS. Bartosik szerint azonban csak egyszer, 1942 decemberében „irtották ki” a teljes állományt.
Az SS-dokumentumok és fogoly-feljegyzések mellett Bartosik több, a Sonderkommando foglyai által írt, emlékiratszerű kéziratra is hivatkozott, amelyeket 1944-ben a gázkamrák mellett temettek el.
„A Sonderkommando túlélésének alapvető meghatározója a mentális ellenálló képesség volt” – írta Bartosik. „A túlélő tanúk beszámolóiból kiderül, hogy a Sonderkommando foglyai közül néhányan mentálisan képtelenek voltak elviselni a rendkívül stresszes körülményeket, a munka során összeomlást szenvedtek, és ezért az SS megölte őket” – írta Bartosik.
Amikor a Sonderkommando foglyai 1944. október 7-én megkezdték régóta tervezett felkelésüket, az „a legkedvezőtlenebb körülmények között” zajlott – írta Bartosik, aki a helyi rendőrségi jelentések alapján összerakta a felkelés utóéletét.
„A felkelés szervezői a legmélyebb tiszteletet és csodálatot érdemlik” – írta Bartosik. „Szinte bizonyos, hogy ha a felkelés az eredetileg tervezett körülmények között tört volna ki, a végkifejlet egészen másképp alakulhatott volna”.
Egy hónappal a felkelés után a németek beszüntették az elgázosításokat Auschwitz-Birkenauban. A Bartosik által elemzett dokumentumokban a Sonderkommando a tábor utolsó hónapjaiban „krematórium-bontó munkaegységként” vált ismertté.
Bár az SS a felszabadulás előtt erőlködve próbálta likvidálni a Sonderkommando foglyait, több tucatnyian – köztük Mandelbaum – képesek voltak „elvegyülni” a többi rab között, és elkerülni a felfedezést. Néhányan közülük tanúvallomást tettek a szovjet hatóságoknak, és később emlékiratokat adtak ki a birkenaui Sonderkommando „szürke zónájában” való túlélésről.
Több évtizedes kutatás után Bartosik azt mondta, hogy a Sonderkommandóval kapcsolatos nyomozása lezárult.
Hacsak nem kerül elő egy újabb kézirat a láger hátsó részében, nem lesz több anyag a „különleges egységről”, amelyet a kutató elsajátíthatna.
Fotó: Auschwitz-Birkenau/Fortepan/Lili Jacob
Mikor pár évvel ezelőtt a „Halálgyárban” jártam – amely az auschwitzi KZ lager komplexum Birkenau nevű megsemmisítő tábora volt a Brzezinka nevű kis lengyel település közelében – a gázkamarák között israeli gyerekek egy csoportja vonult el, vállukon izraeli zászlókkal. Olyan felemelő és jó érzés volt látni őket és bennük a jövőt.
Sonderkommandó tagjai akarva, akaratlanul, de együttműködtek a németekkel. Itt felmerül a kérdés, mit fogadhatunk el és mit engedhetünk meg. Igen ők is áldozatok voltak, olyan helyre és helyzetbe kerültek, ahol az emberség már nem jelentett semmit. Az áldozatok hozzátartozóinak nem marad más csak a megbocsátás , de nem a feledés. Nem kell zsidónak lenni , hogy megértsük ez bármikor , bárkivel megismétlődhet. Ez nem csak a zsidó tragédiája ! Tanulság nem az, hogy zsidókat nem szabad ölni, a tanulság az, hogy nem szabad megengedni, hogy bárkit faji, etnikai, vallási, vagy bármilyen értelmelen megkülönböztetés alapján alacsonyabb rendűnek tartva büntetlenül gyilkolhassanak. Lásd.: Ukrán magasabb rendű civilizáció és a moszkvai erdőlakók, orkok legyilkolásának elfogadása. Nem lehet kettős mérce.
Sajnos, ez igenis, csakis a zsidók tragédiája volt. Holokauszt- tisztán elégő áldozat. 6 MILLIÓ EURÓPAI ZSIDÓT gyilkoltak meg, előre megtervezetten és tehették, mert SENKI SEM szólt közbe! Az amerikai bombázók NEM bombázták sem a vasútvonalakat, sem a tábort!!!! Macerás lett volna, no meg drága, egyébként is, ŐK már 1939-ben lezárták a határokat, egyetlen zsidót sem engedtek be az USA-ba! Merre lehetett volna menekülni az európai zsidóságnak? KÍNA felé, ők nyitott határokkal fogadták a zsidókat, de….Drága, okos uram, EZZEL nem lehet párhuzamot vonni, még az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban SEM! Európa elveszett, AKKOR VESZETT EL! Leider.
Én ezt a magyarok tragédiájának is tarom, mert nagyon sok magyar zsidó halt meg, de ez csak egy vélemény. Holokausztnak nem az a tanulsága, hogy faji alapon nem szabad a zsidókat legyilkolni, másokat sem szabad. Fel kell lépni minden gyűlöletkeltés ellen mielőtt az ilyen tervezett gyilkolásba csapna át.