„Változó világ, változó egyház?” – ez volt annak a kerekasztal-beszélgetésnek címe, melyet a Scruton szervezett a Mathias Corvinus Collegium újbudai épületében. A témát, hogy tudniillik kell-e, szabad-e vagy egyenesen kötelező-e az egyház(ak)nak reagálnia – és ha igen mily módon – a változó világra, három vallási vezető, Udvardy György római katolikus veszprémi érsek, Pásztor Dániel református püspök és Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija boncolgatták. A beszélgetést Wolf-Nagy Tünde vezette.
A kerekasztal-beszélgetésen számos formabontó, de mindenképpen fontos téma mindegyike a változó világra adott egyházi reakciót járta körül. A három vallási vezető már mindjárt a felütő kérdésnél egymástól eltérő véleményt adott. Pásztor Dániel szerint az egyház nem klasszikus értelemben vett szervezet, melynek a közösséghez kell alkalmazkodnia, hanem „szentek közössége”, mely eredendően „nem embereké, hanem Istené”, így pedig nem kell, sőt nem szabad alkalmazkodnia az éppen aktuális korszellemhez.
Ettől némileg eltérően látta a kérdést Udvardy György, aki szerint vannak helyzetek és kérdések, amelyben az egyháznak igenis változnia kell az adott kor és korszellemhez képest, azonban viszonyítási pont lévén bizonyos kérdésekben az állandóságot kell képviselje.
Köves Slomó rávilágított arra a tényre, hogy a zsidó vallásban az ókor óta nincs központosított egyház, így az nem intézmény, hanem szabályok, rituálék összessége.
Mint ilyen a lényege maga a változás, hiszen az „egyház szerepe” tehát, hogy rámutasson arra, hogy mi az isteni kinyilatkoztatásnak az a része, ami megváltoztathatatlan és mi az ami az idővel együtt kell változzon.
A kerekasztal-beszélgetésen az egyházak kommunikációs stratégiájáról is szó esett, arról a kérdésről, hogy miként kell megszólítani a fiatal nemzedéket, a három vallási vezető hasonló véleményen volt. Udvardy György úgy vélte, hogy mindig is fontos kérdés volt az egyháznak a fiatalok megszólítása, az érsek szerint fontos, hogy „merjünk kérdezni és merjük meghallgatni a válaszokat”. Pásztor Dániel arra hívta fel a figyelmet, hogy
„a megbízó (azaz Isten) üzenetét” kell átadni, ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy a digitális eszközök nem szabad, hogy a személyes kommunikáció helyére lépjenek: „a személyes szónak, a személyes találkozásnak még mindig megvan és meglesz az ereje.”
Köves Slomó rabbi arra a moderátori kérdésre, miszerint hogy mi motiválja szervezetét a sokszor rendhagyó, igen kreatív kommunikációs formákra azt válaszolta, hogy
„a zsidó filozófiában mélyen gyökerezik az alkalmazkodás”
és felidézte az polgári időszámítás első században, a második jeruzsálemi Szentély lerombolása idején élt Jochánán ben Zákáj rabbi történetét, aki a Talmud tanúsága szerint amikor arra lehetősége nyílt, a római helytartótól nem kért olyasmit, amelyet tudvalevő, hogy nem kaphatott volna meg. Sokkal inkább „Jávnét kérte”, azaz a szellemi túlélésre is összpontosított felismerve azt, hogy nem csak a fizikai helyszín a fontos, de virtuális szellemi központot is létre kell hozni.
A közösségi média szerepét latolgatva Köves rabbi úgy érvelt, hogy a vallási vezetők számára a kérdés nem csak az hogy reagálnak-e, hanem az is hogy meggyőződjenek róla, hogy fel vannak téve a helyes kérdések. „Évszázadokon keresztül ugyanis” – érvelt az EMIH vezető rabbija,
„az autoritás a klérus kezében volt, ma már nem csak az autoritás személye kérdőjeleződik meg, de az autoritás fogalma is. A mai ember is hamis prófétákhoz fordul, Greta Thurnberghez vagy Kim Kardashianhez. A vallási vezetők feladata hogy ne féljenek kimenni biztonságos safe space-ekből és segíteni az embereknek feltenni a fontos kérdéseket, vagy akár a kérdést kiprovokálni.”
Azzal kapcsolatban, hogy az egyházaknak szabad-e politizálni, elsőként Udvardy György fejtette ki véleményét és felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházak feladata „mindent Isten dicsőségére felhasználni. Az egyháznak a tanítás oldaláról kell és lehet csak beleszólni, hiszen itt megjelenik az isteni objektivitás és a küldetés is” – érvelt az érsek, hozzátéve, hogy az egyházak
„így garantálhatják hogy meg tudják őrizni a méltóságot, szabadságot és igazságot.”
A politikával kapcsolatban a Pásztor Dániel arra hívta fel a figyelmet, hogy „vádként szokták felhozni ha egy egyház a témában megszólal és azt is hogy hanem. Az egyház direkt módon nem politizál, ugyanakkor minden tagja homo politicus is egyben” – érvelt a püspök, aki szerint „az egyház isteni küldetést teljesít, azonban a csendnek is van ereje. Az olyan kérdéseket mint például a homoszexualitás, az egyház nem hallgathat, és el kell mondania véleményét.”
Az est végén a közönség köreiből és érkeztek fontos kérdések, azzal kapcsolatban például, hogy a vallási vezetőknek mi a véleménye arról, hogy egyesek a tudományt szembe állítják a vallással, hogy tervezik-e újraírni a Bibliát a mai kor szerint, hogy mi a véleményük a homoszexualitásról, illetve hol tud belépni a mai ember életébe Isten, mire tud választ adni, amire más – például szakemberek nem?
Pásztor Dániel elmondta, hogy természetesen nem tervezik újraírni a Bibliát, és hogy a tudományt és a vallást egyháza nem érzi szembenállónak”. A református püspök szerint „az igazi tudósok nem kérdőjelezik meg Istent”. A homoszexualitással kapcsolatban elmondta, hogy az szembe megy az isteni teremtés tervével, „ugyanakkor az embert mint embert szeretnénk meggyógyítani, elfogadni és vele azonosulni azonban nem tudunk”. Pásztor szerint az ember előbb Istenhez kell forduljon és csak aztán orvoshoz vagy pszichológushoz. „Az orvos vagy pszichológus egyfajta eszköz a gyógyulásban, amely végeredményben Istentől jön.”
Köves rabbi szerint „naiv megközelítés ha akkor fordulunk Istenhez ha nincs orvosság, hiszen hiába van orvostudomány, nincs örökélet és szenvedés most is van”. A vezető rabbi szerint ráadásul nem csak hiányból fakadó, de a bőségből fakadó szenvedés is van”, a vallás dolga pedig „nem a szenvedést enyhíteni, hanem azt megmutatni hogy mi végre vagyunk ezen a világon”.
„A vallás” – fogalmazott Köves rabbi, „nem a tudománnyal, hanem a tudományizmussal áll szemben.” A tudomány „a hogyanokra ad választ, a vallás a miértekre”
– vélekedett az EMIH vezető rabbija, aki szerint „az Biblia a homoszexualitás mellett sok minden más szexuális kapcsolatot tilt, így például a házasságtörést is, a közös pedig az, hogy mindkettő emberi kísértés.” „
„A szexualitás nem véletlenül ennyire központi téma: ez elemi része az emberi létezésnek, lelkünk legmélyebb rétegeit érinti, ezért azt érdemes végiggondolni, hogy mitől válik a szexualitás méltósággal telivé, ugyanakkor nem szabad megvetni a másik embert”
– fogalmazott Köves Slomó.
Udvardy György érsek szerint „az ember csak a vallásban, csak Istenben értelmezheti saját magát, saját létezését ez adja meg azt a bensőséges kapcsolatot, amire vágyunk”.
A katolikus vezető szerint a probléma az, hogy „manapság az Istennel való lényegi kapcsolat tűnik el, az ember pedig így magányossá válik”.
