Netanjahu békét akar Szaúd-Arábiával. Valószínűleg a szaúdiak is ezt akarják. De a Fehér Háznak más elképzelései vannak – írja Tony Badran a Tablet hasábjain.
Egy héttel az izraeli parlamenti választásokon aratott győzelme előtt Benjamin Netanjahu egy interjúban kijelentette, hogy ha visszatér a miniszterelnöki székbe, békét akar teremteni Szaúd-Arábiával. „Azt hiszem, van rá esély, hogy elérjem, mert szerintem Szaúd-Arábia … tudja, hogy abszolút elkötelezett vagyok amellett, hogy megakadályozzam, hogy Irán atomfegyverrel rendelkezzen” – tette hozzá Netanjahu.
Badran szerint a Biden-adminisztráció válasza erre az volt, hogy Izraellel kapcsolatos politikáját leszűkítette a palesztin kérdésre, erre elsősorban Shireen Abu Akleh riporter halálát használták fel. Ezzel védekezésre kényszerítették Izraelt. A szerző szerint az amerikai jog alapján értelmezhetetlen volt az USA részvétele a vizsgálatban.
„A vizsgálat egy „értékekkel kapcsolatos színjáték” volt – ami arra akart rávilágítani arra, hogy a Netanjahu vezette izraeli politika állítólag hogyan ütközik az amerikai értékekkel, hogy így megnehezítse Izrael számára, hogy más területeken elérje céljait”
– írja Badran.
„A Biden-kormányzat politikáját nem a Netanjahu iránti személyes ellenszenv vezérli, ahogyan azt az újságírók és a cikkírók nem fáradnak el bizonygatni, vagy a palesztinok jóléte iránti bármiféle kimutatható érdeklődés, hanem az a tény, hogy regionális prioritásai éles ellentétben állnak Izrael prioritásaival” – mutat rá a cikk.
Néhány nappal Netanjahu interjúja után Amos Hochstein amerikai különmegbízott Bejrútba táncolt, hogy átvegye a libanoni aláírást a tengeri határról szóló megállapodásához, amelyben a Fehér Ház arra kényszerítette Izraelt, hogy engedjen a Hezbollah összes követelésének. Hochstein mellett állt a sajtótájékoztatón Elias Bou Saab, a Hezbollah egyik beépített embere a „libanoni kormányban”, aki az Egyesült Államokkal való tárgyalópartnerként szolgál. „Hallottam az Ábrahám-megállapodásról” – vélekedett Bou Saab. „Ma egy új korszak van. Ez lehet az Amos Hochstein-megállapodás”.
„A libanoni funkcionárius még bohóckodásában is helyesen táviratozta a Biden-kormányzat azon szándékát, hogy az Ábrahám-megállapodásokat egy más, új prioritásokat képviselő kerettel váltsa fel. Netanjahu vízióját, amelyet az iráni fenyegetéssel szembeni regionális összefogás formájában fogalmazott meg, az adminisztráció aktívan el akarja temetni”
– írja a szerző.
A cikk leírja, hogy Biden-kormányzatnak az Ábrahám-megállapodásokkal kapcsolatos kellemetlen érzései már-már komikusak, beleértve az „Ábrahám-megállapodások” kifejezés használatától való szinte patologikus idegenkedést – helyette a „normalizációs megállapodások” kifejezést használják.
A szerző szerint a kormányzatnak az Ábrahám-megállapodással szembeni ellenséges magatartásának oka túlmutat az irigységen vagy azon a vágyon, hogy megtagadják a gyűlölt előd elismerését. Az igazi oka az ellenérzésnek a cikk szerint az, hogy jelentős tartalmi és stratégiai kérdések forognak kockán.
Ugyanis az Ábrahám-megállapodás kerete alapvetően ellentétes az Obama-Biden-féle, a régióra vonatkozó elképzeléssel. Míg az Ábrahámi Megállapodások kerete világos vonalat húz, addig az Obama-Biden-féle elképzelés a feje tetejére állítja a barát és ellenség fogalmát, felemelve Iránt és lefokozva a szövetségeseket az „egyensúly” megteremtésének ürügyén.
„A Fehér Háznak azzal a problémával kell szembenéznie, hogy a megállapodások népszerűek: Már a bibliai név is visszhangra talál az amerikai közvéleményben”
– írja a szerző.
Bardan szerint Bidenék ügyesen manipulálták az Ábrahámi Megállapodáshoz kapcsolódó vagy azzal szomszédos nyelvezetet, hogy saját alternatív politikai kereteit jelentse, ezáltal kiüresítve a megállapodás jelentését – miközben megtartották a népszerű nevet.
„Miközben támogatjuk az Izrael és az arab világ országai közötti normalizálódást” – magyarázta Ned Price – „ez sem helyettesíti az izraeli-palesztin békét, és ez nagyon fontos”.
„A „béke” az Izrael és a palesztinok közötti megállapodásoknak van fenntartva. Az Ábrahám-megállapodások tehát nem „valódi” békemegállapodások, hanem „normalizációs” megállapodások – amelyeknek csak annyiban van értelmük, amennyiben visszavezetnek a palesztinokhoz, megerősítve ezzel Obama 2334-es ENSZ BT-paramétereit, mint az USA regionális politikájának egyetlen értelmes útját”
– írja a szerző.
„Egy izraeli-öböl menti megállapodás, amely esetleg Szaúd-Arábiát is magában foglalná, nem „békemegállapodás”, mert bármi is lenne a szorosabb kapcsolatok gazdasági és kulturális előnye, ez egyben a regionális államok szövetsége Irán ellen. Az adminisztráció nyelvi átrendeződésére tehát azért van szükség, hogy Irán-központú világnézetét bevezesse az Ábrahám-megállapodásra használt szókincsbe, új jelentéssel ruházva fel azt, amely illeszkedik az adminisztráció alternatív víziójához a régióról, amelynek középpontjában az Iránnal való amerikai szövetség áll” – fejti ki a cikk.
A szerző szerint Antony Blinken külügyminiszter nyilatkozata az Ábrahámi Megállapodások második évfordulóján jó példa arra, hogyan írják át és alakítják át az Ábrahámi Megállapodásokat, hogy azok illeszkedjenek egy új regionális menetrendhez, amelyet az Egyesült Államok, és nem a megállapodásban részt vevő felek irányítanak. Blinken nyilatkozata gondoskodott arról, hogy a „normalizációs megállapodások” kifejezést hozzáfűzze, ezáltal az „Ábrahámi Megállapodások” kifejezés „Ábrahámi Megállapodások és normalizációs megállapodások”-ra változott.
„Ennél is fontosabb, hogy Blinken a „regionális integráció” kifejezést illesztette be annak a politikai megközelítésnek a magyarázatába, amelyet a kormányzat a megállapodásokkal támogat. Az alkalmi hallgatót így arra ösztönzik, hogy azt képzelje, hogy a „regionális integráció” az izraeli-arab kapcsolatok megerősítését jelenti az Ábrahámi Megállapodások keretein belül, miközben a kormányzat valójában átírja ezt a keretet, hogy illeszkedjen az Obama-Biden csapatba, amely az Egyesült Államok Iránnal való kapcsolatainak megerősítésére összpontosít” – írja Tony Badran.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Fotó: EPA/BANDAR ALJALOUD HANDOUT
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.