Évtizedeken át hirdették a zsidóellenes gyűlölet univerzalitását, az antiszemitizmust az előítéletesség összes többi formájához hasonlítva. Ez tévedés, állítja Irit Tratt New York–i, konzervatív zsidó írónő a Tett és Védelem Alapítvány oldalán megjelent cikkben.
Az American Jewish Committe (AJC) tavalyi jelentése az amerikai antiszemitizmusról kimutatta, hogy a zsidó megkérdezettek közel fele úgy véli: az antiszemitizmust kevésbé veszik komolyan, mint a gyűlölet vagy előítéletesség más formáit. Az AJC felmérése azonban arra is rávilágít, hogy miért küzd az amerikai zsidó közösség azzal, hogy meggyőző narratívát mutasson fel az antiszemitizmus veszélyeiről.
„Egyszerűen fogalmazva: a zsidóellenes gyűlölet univerzalizálásának – és az antiszemitizmusnak a fanatizmus minden más formájával való összehasonlításának – évtizedeken át tartó propagálása nem ismeri el az antiszemitizmus sajátosságait. Ráadásul az antiszemitizmusnak a gyűlölet más formáival való összekapcsolása egybeesik a kortárs társadalommal, amely az identitásokat az elnyomó és az áldozat bináris keretébe helyezi. Az antiszemitizmus növekszik, de e téves megközelítés miatt hiányoznak a rá adott válaszok”
– írja a szerző.
Az elmúlt években megugró antiszemita támadásokra reagálva a zsidó szolidaritási felvonulások gyakran egyetemes hangvételűek – veti fel Tratt, emlékeztetve például arra az esetre, amikor 2019-ben, Jersey Cityben egy kóser szupermarketben történt lövöldözés öt ember életét követelte, egy évre rá pedig ezrek gyűltek össze a „No Hate, No Fear” (Nincs gyűlölet, nincs félelem) zászlaja alatt. Az egyik csoport kijelentette, hogy „az antiszemitizmus ugyanolyan veszélyes a társadalmunkra, mint a rasszizmus, a homofóbia, az iszlámfóbia, a szexizmus, az idegengyűlölet és a gyűlölet minden más formája a társadalmunkban”.
A The Algemeiner szerzője úgy látja, hogy bár a gyűlölet és az előítélet bármely csoporttal szemben visszataszító, „az antiszemitizmus elleni küzdelem összekapcsolása a megbékélésről szóló kijelentésekkel valójában a zsidógyűlölet elleni küzdelem sajátos nyelvezetének elhomályosításához vezet.”
Az antiszemitizmus univerzalizálásának egyik következménye, hogy lehetővé teszi Izrael ellenzőinek és azoknak, akik nem ellenségesek Izraellel szemben, hogy elkülönítsék az Izrael-gyűlöletet a zsidók iránti gyűlölettől, hogy elválasszák az anticionizmust az antiszemitizmustól – véli Irit Tratt.
Ez a paradigmaváltás teszi lehetővé például a Hamászhoz kötődő CAIR amerikai iszlám szervezet számára, hogy Izraelt gyalázza, miközben később úgy tesz, mintha elítélne más antiszemita incidenseket, mint történt a múlt hónapban, amikor Delaware-ben zsidóellenes röpiratokat találtak. Vagy az Izrael-ellenes, szélsőbaloldali demokrata képviselő, Jamaal Bowman számára, hogy egyik nap az izraeli „megszállásról” tweeteljen, napokkal később meg elítélje a „zsidó családja” elleni erőszakos támadásokat.
„Ahhoz, hogy a zsidó közösség sikeresen szembeszállhasson az antiszemitizmussal, először is késznek kell lennie meghatározni azokat a sajátosságokat, amelyek lehetővé teszik annak növekedését, és számot kell vetnie egyedi természetével, amely cáfolja azt a paradigmát, amelyen keresztül más gyűlöleteket szemlélünk”
– vonja le a következtetést Irit Tratt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.