Ha van egy dolog amitől igyekszem távoltartani magam az az ukrán háborúval kapcsolatos morális elemzések. Úgy gondolom, hogy ez a pálya amúgy is hemzseg hivatásos és botcsinálta etikusoktól és velem legfeljebb sűrűbben lehetnek, többen nem. Robert C. Castel jegyzete.
A napokban Maimonidész egyik traktátusát olvasva az önvédelem erkölcsösségéről, felkaptam a fejem.
A római jogtól eltérően Maimonidész filozófiája három entitásról beszél: az áldozatról, az üldözőről és a megmentőről.
Meglepő módon és tipikus zsidó csavarral
Maimonidész a megmentő vállára rakja a legnagyobb morális terhet.
Miért?
Azért mert a három szereplő közül ő az egyetlen aki nincs egzisztenciálisan érintve az áldozat és az üldöző közötti küzdelem kimenetelében. Külső szemlélő, akinek megvan az a luxusa, hogy hideg fejjel és szilárd morális alapokon állva cselekedjen. A legfontosabb döntéseket neki kell hoznia, és azokat nem engedheti át az áldozatnak.
Hogy mi a köze mindennek az ukrán válsághoz?
Nagyon is sok köze van.
Gyakran halljuk nyugati politikusok szájából a mantrát, hogy csak Ukrajna döntheti el, hogy hogyan használja fel a Nyugattól kapott katonai segítséget. Hogy tűzszünetet köt-e vagy tovább harcol a végsőkig.
Pont ez az álláspont az amitől Maimonidész óva intett minden eljövendő megmentőt.
Egy durva példával élve, aki vagyont adományoz egy kokain addikcióban szenvedő fiatalnak, minden megkötés és feltétel nélkül, az a fiatal halálos ítéletét írja alá. Egy feltételként kiszabott elvonókúra nélkül az addikció rövid idő alatt elpusztítja az áldozatát akit eddig csak az tartott életben, hogy nem volt pénze a végletekig kielégíteni a függőségét.
A Nyugat által nyújtott katonai segítség nélkül a szuverén ukrán nemzetállam és vele együtt az ukrán nép önrendelkezésének az ügye már rég elbukott volna.
A feltételek és irányadás nélkül nyújtott katonai segítség viszont lassan de totálisan fizikailag pusztítja el az agresszió áldozatát egy végtelenített háborúban.
A gazdaságot, a társadalmat és végül az ukrán államot.
Az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást a háború első pillanatától kezdve ahhoz a feltételhez kellett volna kötni, hogy az áldozat mindent megtesz azért, hogy megállítsa a vérontást.
Hasonlóképpen,
az Oroszország elleni szankciók feloldását is a támadás mihamarabbi leállításához kellett volna kötni.
Miért?
Azért mert Maimonidész még azt a felelősséget is a megmentő vállára rakja, hogy
a lehető legkisebb kár okozásával kell megállítania az üldözőt.
A Nyugat elbukta Maimonidész mindkét próbáját, mert nem értette meg hogy megmentőnek lenni nem a saját erényfitogtatásunk, nárcizmusunk és vehemenciánk kielégítését jelenti. És azt sem, hogy elbújhatunk a csekkfüzet-jóemberkedés morális nihilizmusa mögé.
Megmentőnek lenni elsősorban a morális felelősségvállalásról szól
és nem arról, hogy keletfelé görgetünk néhány ölőszerszámmal megrakott raklapot.
Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.
Good..
A Történelem ironiája a ma üldözöttek üldözöi a holnap üldözöivé lesznek a ma öket üldözöinek .
A szerző morális felelősségvállalást feltételez ott , ahol ezt még hírből sem ismerik. Sajnos ez van.
Az , hogy ő tisztességes ember módjára gondolkodik , nem ok arra , hogy mások is így cselekedjenek.
Különösen politikusoktól ne várjon ilyesmit … :((
Tisztesseges ember e szerzo:))))))))) na ez mekkora vicc:))))))))
Kezdjük az alapokkal. Pl. nem politikus.
Na ugye … :))
Ez a pali NEM NORMÁLIS. Mondjuk ezt eddig is tudtam…ilyen hasonlattal jönni…””Egy durva példával élve, aki vagyont adományoz egy kokain addikcióban szenvedő fiatalnak, minden megkötés és feltétel nélkül, az a fiatal halálos ítéletét írja alá.”””
Szuper! Végre a lényegre tapintott valaki! Köszönöm Robert!
Téves feltételezés, hogy a nyugati segítség feltételek és iránymutatás nélkül érkezik.
Ahogy az ellenkezője is (eddig ez volt a fő mantra), miszerint az ukránok saját célok nélkül vívják az USA proxy-háborúját.
Castel nyitott kapúkat dönget. Senki sem gondolja ugyanis, hogy az Ukrajnának nyújtott támogatás fő indoka és motívuma az erkölcsi alapok védelme, holmi igazságosztás lenne. Ezért felesleges ezt a nem létező álláspontot cáfolni.
Az igaz, hogy a nemzetközi megállapodások és a nemzetközi jog törvényei ilyesmire épülnek (és ez rendben is van!) és ez a háttér biztosítja az agressziót elszenvedő támogatásának legitimitását. De mindenki megérti, hogy a legfőbb motívum a nyomulni, diktálni akaró Oroszország megállítása ebben a törekvésében. Az erre történő nyugati erőfeszítésekre csak háttért és jogi (és igen, erkölcsi!) alapot teremtett maga Oroszország a területszerző agresszió elkövetésével.
Azon természetesen lehet elmélkedni, hogy ez a segítség meddig hasznos és racionális, amit tesz Castel is, mások is. A rosszindulatúbbja igyekszik elhitetni és sulykolni, hogy a csúnya nyugat a zusával az élen símán feláldozza az ukrán lakosságot Putyinisztán helyretételének érdekében („támogatjuk az utolsó ukránig”). Ez így nem igaz, természetesen van egy határ, amit a támogatók nem akarnak és nem fognak átlépni, éppen a várható veszteségek miatt. Határ van Putyin részéről is, miután tudja, hogy annak a bizonyos határnak az átlépésekor kemény, pusztító válaszra számíthat. Ott viszont nem az orosz áldozatok elkerülésé a fő szempont (sosem volt az!), hanem a rezsim vereségétől és bukásától, esetleg Oroszország felbomlásától való félelem.
A két oldalnak a határ megállapítását illető motívumait összevetve (a hazug beállításokat mellőzve) az emberi veszteségek elkerülését előbbre helyező oldal viszi a pálmát. Ez pedíg NEM a putyini oldal!!
Ez egy nyilvánvaló proxy-háború, az USA globalista elitje érdekében a Natot belevonva Ukrajna területén Oroszország ellen. Morál az ablakban sem. Így lassan kivérzik Ukrajna és szétmállik a térképe – meglehet, az egyes részek pedig visszatalálnak az eredeti helyükre Lengyelországhoz, Magyarországhoz.