Ralph Schoellhammer osztrák közgazdász szerint a német kormányzat nem tesz semmit, csak pénzt önt a problémákra.
A Nemzetközi Valutaalap nemrégiben frissítette világgazdasági kilátásait, és mindössze 2,7%-os globális növekedést jósol (szemben a 2021-es 6%-kal). Az egyik legrosszabbul teljesítő az euróövezet, amely várhatóan csak fél százalékponttal fog növekedni – és még ez az előrejelzés is túl optimistának bizonyulhat – kezdi az UnHerd cikke.
A szerző szerint a probléma különösen élesen jelentkezik Németországban, ahol a hitelfelvételi költségek kezdenek emelkedni, és ezt a piacok is észreveszik.
A közgazdász leírja, hogy német innováció gerincét és a jövőbeli növekedés fő forrását a kis- és középvállalkozások alkotják.
„A teljes vállalati forgalom csaknem 40%-át ezek a vállalkozások termelik, és a német gazdaság hozzáadott értékének 55%-át adják. Emellett ők képezik ki a jövő ipari munkaerejét, és a német vállalatok 1,5 millió képzési helyéből 1,3 millióért felelősek.
A kisebb vállalatok lelkes innovátorok, és gyakran kétszer annyit fektetnek kutatásba és fejlesztésbe, mint nagyobb versenytársaik.
Sajnos a jelenlegi válság éppen ezt a gazdasági ágazatot sújtja a legsúlyosabban, a”Mittelstand”-ok körében egyre több a fizetésképtelenség” – jegyzi meg Schoellhammer.
A szerző szerint az a tragédia, hogy a berlini kormány szinte semmit sem tesz a befektetők megnyugtatására.
„A jelenlegi javaslatok nem foglalkoznak az ország ipari bázisának fenntartásához szükséges lépésekkel, hanem szinte kizárólag abból állnak, hogy pénzt szórnak a problémára. A kormány akár 200 milliárd eurót (a GDP közel 5%-át) is el akar költeni a vállalkozások energiahiánytól való „megóvására”, de egyre világosabbá válik, hogy a világon semmilyen pénzzel nem lehet növelni az energiaellátást, ha egyszerűen nincs elég belőle” – írja a szerző.
A közgazdász szerint, ami valóban segítene az a hazai energiatermelés felfuttatása lenne.
„Sem a szociáldemokratáknak, sem a zöldeknek nincsenek reális tervei e tekintetben, kivéve a több szél- és naperőműparkot, amelyek nem fogják megmenteni Németország iparát”
– írja Schoellhammer.
„Kik lesznek tehát a jövő befektetői egy olyan gazdaságban, amely elveszíti vállalkozóit? Úgy tűnik, hogy sok német számára a válasz az állam, abban a reményben, hogy minden problémát hatalmas állami kiadásokkal lehet elfedni, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy a több kiadás kevesebb termelés mellett egyre nagyobb inflációhoz vezet” – jegyzi meg.
„De ez már nem az 1870-es vagy az 1930-as évek, amikor a gazdasági válság ellenére a 19. században alapított német vállalatok megőrizték innovációs előnyüket.
A probléma az, hogy a jelenlegi recesszió és annak mozgatórugója, a súlyos energiahiány, az egész kontinensen végbemenő hatalmas deindusztrializációs hullám része.
Ezt nehéz lesz feloldani, ami egyedülállóvá teszi ezt a recessziót. Hacsak nem történik jelentős korrekció, ez lesz az utolsó, mielőtt a tartós európai stagfláció és gazdasági hanyatlás világába süllyedünk” – zárja a pesszimista képet a szerző.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.