Katonai hatalom szeretne lenni Olaszország?

Olaszország is komoly fegyverkezésbe kezdett.

Franciaország hadserege után egyetlen európai hatalom sem kapott annyi gúnyt, mint Olaszország – főként a második világháború korai szakaszában elszenvedett számos vereség miatt. Jelenleg az olasz fegyveres erők állománya mintegy 340 000 főt számlál, szemben a hét évvel ezelőtti közel 357 000 fővel. Ennek ellenére Olaszország még mindig a 11. helyen áll a 142 ország közül a Global Firepower éves összeállításában, és ami még fontosabb, továbbra is kulcsszerepet játszik a NATO védelmi pozíciójában – írja a 1945.

Franciaország hadserege után egyetlen európai hatalom sem kapott annyi gúnyt, mint Olaszország – főként a második világháború korai szakaszában elszenvedett számos vereség miatt. Jelenleg az olasz fegyveres erők állománya mintegy 340 000 főt számlál, szemben a hét évvel ezelőtti közel 357 000 fővel. Ennek ellenére Olaszország még mindig a 11. helyen áll a 142 ország közül a Global Firepower éves összeállításában, és ami még fontosabb, továbbra is kulcsszerepet játszik a NATO védelmi pozíciójában – írja a 1945.

Olaszország hadereje létfontosságúnak tekinthető a NATO déli szárnyának védelmében a nagyobb mediterrán térségben, amely a Perzsa-öböltől keleten a Guineai-öbölig, Nyugat-Afrika partjainál húzódik. A Földközi-tengeren jelenleg a globális tengeri kereskedelem mintegy 30 százaléka halad át, miközben az információ- és kommunikációs áramlás szempontjából létfontosságú tenger alatti kábelek tucatjai szelik át a vizeket.

A régió jelentősége valószínűleg csak növekedni fog, ahogy Európa megpróbál véget vetni az orosz energiától való függőségének, mivel a Földközi-tenger a kőolaj és a földgáz szárazföldi és tengeri kitermelése szempontjából egyaránt kereszteződésben van.

Ezen okok miatt Olaszország hadserege most arra összpontosít, hogy a Földközi-tengeren növekvő feszültségek közepette növelje expedíciós képességeit, és olyan haderőt igyekezett létrehozni, amely gyorsan bevethető, több területen is képes működni, és ami a legfontosabb, együttműködik NATO-szövetségeseivel.

A folyamatban lévő erőfeszítések részeként Róma igyekszik átvenni a legmodernebb katonai technológiákat, amelyek között a Lockheed Martin F-35-ös típusát is megtaláljuk mind a légierő, mind a haditengerészet számára.

A dél-európai ország a világ néhány legnagyobb védelmi vállalkozójának is otthont ad, köztük a Berettának, a Fincantierinek és a Leonardónak. Ezek a vállalatok a kézifegyverektől kezdve a hajókon és repülőgépeken át a haditechnikai eszközökben használt egyéb kulcsfontosságú alkatrészekig mindent gyártanak.

Olaszország egyike azoknak a nemzeteknek, amelyektől az amerikai hadsereg mind a védelmi kapcsolatok, mind a katonai szállítások és felszerelések tekintetében függ.

Olaszország most már jó úton halad afelé, hogy teljesítse a NATO azon célkitűzését, hogy 2028-ig a GDP 2 százalékát költse védelemre, és miközben az olasz hadseregre fordított kiadások prioritást élveznek, az olasz haditengerészet (Marina Militare) legalább hét Thaon di Revel-osztályú tengeri járőrhajót fog beszerezni.

Emellett Róma megkezdte a második Vulcano-osztályú logisztikai támogató hajó gyártását, amelynek első példányát tavaly állították hadrendbe. Tervei között szerepel továbbá új rombolók és a három San Giorgio-osztályú kétéltű szállító dokk pótlása is.

Róma építi az ITS Triestét is, a második világháború óta épített legnagyobb olasz hadihajót. Bár kétéltű támadóhajónak tervezték, a 803 láb hosszú, 30 000 tonna vízkiszorítású hadihajó legalább egy tucat F-35B hordozására lesz képes. Szükség esetén lényegében Olaszország harmadik repülőgép-hordozójaként működhetne – lehetővé téve, hogy haditengerészete egy olyan haderő középpontjában álljon, amely képes megvédeni a zsúfolt Földközi-tenger térségét és azon túl is.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Mire képes Kína rombolója, amivel Amerikát próbálják elrettenteni?

A hivatalos kínai propaganda szerint a rombolók szerepe a külföldi beavatkozás elrettentése volt abban az esetben, ha Kína katonai támadást intézne Tajvan ellen.